FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(123.) LADÁNYBENEI TÚRA
 

Időpont: 2009. június 20. szombat
Útvonal:
Lajosmizse vá. - Közös - Hosszúszéki dűlő - Baracsi dűlő - Barcsay kastély - Ladánybenei Múzeum - Ladánybene
Táv: 20 km
 

Ezen a napon csak öten vágtunk neki a túrának, mert voltak, akik egy szó nélkül nem jöttek el, és ezt természetesnek is vették. Pedig még meglepetés látnivalókat is szerveztem, és Hrián kívül nem is tudott róla senki.
Először a Közös felé vettük az irányt, csak félig önszántunkból, mert kicsit túlmentünk, miután en m is azon a dűlőn mentünk le, amelyiken előzetesen akartunk. Így legalább megmutathattam a többieknek az új fakeresztet, a Mária-szobrot és a Sárközi-keresztet. A Hosszúszéki dűlőn aztán végre visszakeveredtünk a megfelelő útvonalra, ami előbb kivezetett a ladánybenei betonút mellett álló fakereszthez, majd már ladánybenei részen az egyik célunkká kitűzött Baracs I. dűlő felé kanyargott - nyílegyenesen.
A Kiskunsági Nemzeti Park nem túl pontos térképe szokott segítségünkre lenni alföldi túráinkon, ezúttal azonban még az utunk is jelzetlen volt, ennek ellenére telibe találtuk a Baracs I-et. Telefonon felhívtam Gondos Robit, a Barcsay kúria tulajdonosát, aki elénk jött, és készésgesen megmutatta nekünk az 1840-ben épült épületet. Olyan jól érzetük nála magunkat, hogy talán még most is ott ülnénk, ha nem vártak volna bennünket Som Laci bácsiék a másfél kilométerre lévő Helytörténeti Múzeumnál.
Utunkba esett még egy másik meglepetés is, a Szent Mihály kegyhely, ami szintén ritkaságnak számít errefelé.
Laci bácsiékhoz dél elmúltával értünk, csalódottan vették tudomásul, hogy nem alszunk náluk, pedig egy egész délután takarították a táborhelyet. Aztán megnyugodtak, kávéval kínáltak, jót beszélgettünk velük, nagyon barátságos emberek. Laci bácsi egyenesen odáig merészkedett, hogy költözzek oda egy egész hétre, hogy legyen időnk alaposan kibeszélni az élet dolgait Főleg az ő 87 évéről lenne mesélni valója. Egyszer még lehet belőle valami, mint ahogy még idén nyáron feltétlenül itt alszunk, ha már ennyire vártak minket.
Kettő órakor aztán elindultunk a faluba, mert az még két és fél kilométer volt oda, és csak alif több, mint fél óránk volt a busz indulásáig. Annyira jól haladtunk, hogy énnekem még maradt majd' negyed órám, hogy elszaladjak a templomkertbe, megkeresni a Petőfi-emlékművet. Persze nem volt, és a szomszédok is csak sokára ismerték el hogy egyszer volt ilyen, csak elbontották, Ugyan szegény Petőfi kinek és milyen történelmi korban zavarhatta a szemét?
Aztán, hogy ne legyünk izgalom nélkül, alig értem el, már rohanva is, a buszt. De elértem! A kölkök eljöttek hozzánk, mert gyakorlatilag meghívatták magukat, teljes uzsonnára, még sütit is sütött nekik Ircsike. Csoda, hogy alig akartak hazamenni...

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Hriazik Attila, Nagy Irén, Szőrös Dániel és Török Mária.

 


 

 

Angyaltrombita Gyönyörű! Közösben Lovaspályánál Nagy Tibor keresztjénél Máris-szobor
Utca, házszám Sárközi-kereszt Komámasszony Mongólia! Barcsay-kúria Benén Nagyasszony
Szent Mihály-kép Ladánybene felé Régi bolt épülete Széktói iskola (múzeum) Vendégségben Dani a célegyenesben

 

 


 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz