FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(98.) ÜNNEPI ISASZEGI TÚRA (PEST MEGYEI PIROS)
 

Időpont: 2009. március 15. vasárnap
Útvonal:
Pécel - Kápolna-hegy - Honvédsírok - '49-es emlékmű - Isaszeg - Gödöllő vá.
Táv: 24 km
 

Tavaly elkezdett hagyományainkhoz hűen, idén is '48-49-es emlékhelyen ünnepeltük március 15-öt. A nemzeti ünnep alkalmából koszorúzással egybekötött túrát szerveztünk Isaszegre, összekötve a Pest megye Turistája Mozgalom újabb szakaszával. 
Az időjósok megint tehetnének egy szívességet, ha erre rá lennénk szorulva - szerencsére nem vagyunk - mert hogy ezek miért kapják a fizetésüket, ha még azt sem tudják megmondani pénteken, milyen idő lesz vasárnap. Szerintük napsütéses, valójában délelőtt felhős, délutántól szemerkélő, tartós eső. Ennyit az időjárásról...
Hosszú, majdnem négy hónapos szünet után ismét összejött egy kisebb buszra való jelentkező, tételesen harminchat ember, akikből három nem jött el, így csak harminchároman vágtunk neki a Pécelről kivezető aszfaltútnak. Húsz perc után jobbra letértünk, hogy Hársas felé menjünk tovább, ezúttal már a piroson. Így is lett. Az nem a major, sokkal inkább ismeretlenek hibája, hogy a gazdaság elhagyása után a jelzésünk egyik fáról a másikra eltűnt. Két lehetőség maradt: egy magánterületre hatolás (szerintünk itt vezetett a piros, csak a tulaj közben eltűntette a nyomokat), vagy egy jelzetlen, és úttal sem rendelkező dombra kapaszkodás után "amúgy toronyiránt" folytassuk. Utóbbi mellett döntöttem.
Ennek az lett az eredménye, hogy két órás bolyongás vette kezdetét szántókon, erdőszéleken. Egy vadászatilag bekerített területet kellett volna még vagy nyolc kilométeren keresztül tovább - ellenkező irányba, mint az jó lett volna - kerülgetnünk, de ez már sok volt. Kiadtam a parancsot: kerítést mászunk! Nem mindenki akart, voltak, akik féltek, ódzkodtak, de végül elég frappánsan átvetettük magunkat egy elzárt világba. Itt persze csak szag alapján tudtunk menni, mert még kilátni sem lehetett az erdőből, az ég borult volt, de hamarosan elértük a másik végét, ráadásul a Kápolna-hegy felőlit, és a '48-as honvédsíroknál lukadtunk ki (Az elkerített részen találtunk egy szép horhos főjénél egy még szebb tölgy fa alatt egy ezeknél is szebb Mária-szobrot, amely alatt azonnal csoportképet készítettünk).
A honvédsíroknál történt emlékezés, áhítat után lementünk az isaszegi csata emlékművéhez, ahol szerettük volna egy Kossuth-nóta kíséretében intim hangulatban elhelyezni a Marcsika által idáig cipelt egyesületi koszorúnkat (amit egyébként Ircsike csinált és nagyon  szép lett), de 11 után éppen a himnusz hangjaira értünk le, és hatalmas tömeg volt a szobor körül, városi jegyző beszélt, így szerényen, csendben, észrevétlenül Marcsi, Melinda és Barbi odasomfordált hátulról, az emlékműhöz, és elhelyeztük rajta tiszteletünk szimbolikus tárgyát.
Innen a falu széle következett, ahol kürtős kalácsot ettünk, gumicukrot vásároltunk, aztán a vasútállomás mellett lévő focipálya sport büféjében frissítettünk-ürítettünk. A Gödöllőig hátra lévő tíz kilométerhez senkinek sem volt túl sok kedve, de becsületből nekiduráltuk magunkat. Kárpótolt szenvedéseinkért, a közben egyre kitartóbban szemerkélő esőért az, hogy nagyon szép dimbeken haladtunk. Fél útnál találkoztunk egy G. Miklós nevű vadásszal, aki társával éppen kukoricát hozott a vadaknak, szóval beszélgettünk vele egy keveset, és kiderült, hogy ismerik Ottó bá öccsét, tehát ismét kijelenthettük: kicsi a világ.
Gödöllőre aztán ott hagyva csapot-papot, libalegelőn átvágva értünk be.  A kastélyhoz már csak kisebb csoportokra szakadva jutottunk, az eső rendes áztatása közepette, így volt, aki még a kapun se nézett be, egyből a busz biztonságot jelentő melegére vágyott, arra, hogy két órahosszáig ne csináljon semmit a lábaival, csak üljön, egyen és bóbiskoljon.
Fél négykor indultunk el a vasútállomástól a külön busszal, és öt után nem sokkal értünk Lajosmizsére. Az út az átlagosnál csendesebben telt, sokan aludtak, és a gyerekek se  nagyon ugráltak. Hiába: 24 kilométer az 24 kilométer. Még egy ilyen szép ünnepnapon is.


Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Dorcsák Dávid, Dormány Tamás, Fehér Rózsa, Hornacsekné Kucsera Ilona, Hriazik Attila, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Kovács Edit, Kovács Natália, Kovács Rebeka, Kövér Dániel, Kövér Ferenc, Krasnyánszki Róbert, Kun Ádám, Kun Vivien, L. Kovács Melinda, Nagy Irén, Németh Anna, Németh Lajos, Németh Lajosné Marika, Németh Marika, Révbéri Ottó, Révbéri Zsolt, Sárközi Ervin, Szikora Dávid, Szikora Marcell, Szőrös András, Szőrös Anna, Szőrősné Székely Cecília, Török Mária, Treiber Emil és Varga Istvánné Borika.


 

 

Fejben jók vagyunk Pécel fölött Kerítésmászás

Mindenkinek

Pihenő bent Mária-kép
Udvariasság Katonai temetőben Honvédsírnál Múltidéző Erdő fohásza Isaszegi csata emlékműve
Koszorúztunk Isaszegen Vásári forgatag Focipálya büféje Gödöllőn. esőben A kastély

 

 


 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz