FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(103.) ÁGASEGYHÁZA - ORGOVÁNY TÚRA
 

Időpont: 2009. április 14. kedd
Útvonal:
Ágasegyháza - Sándortelep - Orgoványi-rétek - Orgovány
Táv: 21 km
 

Ha előzetesen osztályozni kellett volna a túránkat, mármint várható élmények, látnivalók, ilyesmi, akkor egy tízes skálán ötösre tettem volna. Szerencsére az élet ennél kiszámíthatatlanabb, és ez jól is van így, mert ha minden kiszámítható volna, nem érhetett volna minket ekkora meglepetés az Orgoványi-réteken.
Evelin persze most sem jött el, annak ellenére, hogy megígérte, így Marcsi és Hria, valamint mi ketten és Torkos kutya vágtunk neki autóval az útnak, nagyon kényelmes időben, reggel nyolckor. Fél kilenckor Ágasegyházán voltunk. Kocsmai kávézás és toalett, majd a piros sáv jelzésen kigyalogoltunk a faluból, nagyjából déli irányba.
A homokos úton szép tanyák és romok között haladtunk, egészen Sándortelepig, ahol a régi iskola épülete mára kissé megváltozott, erősen átalakítva vakított a szemünkbe.
Itt a turistaút kiegészült az innen induló piros négyzettel, ami egészen Orgoványig vezetett minket, ezen felül elkezdődött a Rekettye tanösvény is, aminek végigjárása után később a jel elvitt egy másik, immár Orgovány szélén lévő tanösvényhez, a Pimpóhoz. De addig még egyszer-kétszer tátva maradt a szánk.
Egyetlen túrán sem jártunk még ilyen szép helyeken, nem volt ilyen változatos a táj, nem volt ennyi fajta természetes élőhely, felszíni forma. Az ágasegyházi homokos rész után egy gyepes rét következett. Ezt egy hajdani mocsaras, ma száraz rész követte, fűzfákkal, mocsári gólyahírekkel. A tanösvényt egy dombon álló madármegfigyelő torony zárta. Innen borókásba keveredtünk, vegyes cserjés-galagonyás növénytakaróval. Aztán a borókás nyárral keveredett, majd szép telepített erdőbe tértünk be. De csak éppen egy kicsit, mert már várt ránk az Orgoványi-borókás, homokdombos, girbegurba útjaival. Ez sem tartott sokáig, mert egy tanyás rész következett, ahol elértük a Pimpó tanösvény végét.
Aztán Orgovány előtt előbb a kiszáradt, náddal borított medrű Csíra-szék egykori szikes tava mellett pihentünk meg (még egy geoládát is találtunk), hatalmas, évszázados fűzfák alatt, szép gyepen, pihenőpadoknál. Érdekes elképzelni, hogy ezek  fák még egy létező tó partján sarjadtak, törzsüket még mosta a víz...
Innen a faluba vezető út egy szikes pusztán vezetett, majd átkelve egy csatorna hídján, szőlős tanyák mentén értük el az orgoványi műutat. Mindez végig, nyíló körtefák virágillatának és a párválasztás kellős közepén tartó megszámlálhatatlan madár füttyének, bódult énekének kíséretében. A megszámlálhatatlan őz, nyúl, fácán látványa pedig már csak hab volt a tortán (ezeknek Torkos örült a legjobban, mert hatalmas sprinteket vágott le utánuk, szerencsére nem érve el őket).
A rét, ami a két falu között terül el, még nem is volt igazi pompájában, mert május-júniusban nyílnak itt rendkívül szép és ritka virágok: orchideák, bangók, íriszek és nőszirmok. Jó volna egyszer ebben az időszakban is idelátogatni, mert ha most ilyen volt, milyen lehet akkor.
Ez a túra is arra jó példa, hogy nem szabad lenézni az alföldi túrákat, mert sosem lehet tudni, mit tartogat egy-egy rész, például itt, a Duna-Tisza közén...


Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Hriazik Attila, Nagy Irén, Torkos kutya és Török Mária.


 

 

Ágasegyházán Sándortelep felé Lovacskák! Jelzések Hangulatos objektum Virágzó fa
Ircsike a réteken Csapatunk nagy része Rom Újabb jelek Fűben Kilátóból
Mocsári virág Kutyatej Tájkép két állomás között Borókás Csíra-széknél Orgoványon

 

 


 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz