FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(89.) LADÁNYBENE - TÁBORFALVA TÚRA
 

Időpont: 2008. december 21. vasárnap
Útvonal:
Ladánybene - Borókás - Volt laktanya - Táborfalva vá.
Táv: 12 km

 

Az év vége felé haladva, és a rendszeres túrázásra rászokva, muszáj volt ezt a szakaszt is beiktatni. Nem mintha karácsony előtt nem lett volna mit csinálnunk, de lábaink már szinte követelték a maguk járandóságát, hát megadtuk nekik. 
Előzetesen nem sok érdekességgel, látnivalóval kecsegtetett a szakasz, mivel már kétszer voltunk arrafelé, így tudtuk, hogy a borókás buckákon kívül egyszerű dűlőutazás az egész. Ez a résztvevőknek szerencsére nem vette el a kedvét egy kis mozgástól.
A vasutassztrájk miatt nem volt biztos, hogy lesz-e visszafelé vonat, azért átbuszoztunk nyolc után Ladánybenére, ott a kocsmában forró csokiztunk, teáztunk, majd elindultunk kifelé a faluból, Táborfalva irányába. András arra (is) ismerős lévén tulajdonképpen túravezetőként vitt minket az úton, kommentálva a táj egyes apró részleteit. A fehérnyáras-borókás részt elérve már itt-ott szebb dombok is felbukkantak, mígnem a megyehatár dűlőjéről letérve András a környék legmagasabb pontjára csalt bennünket. Ez a magaslat a maga 130 méterével a környéken valóságos hegynek számít, és valóságos kilátást is nyújtott - volna, ha az erdő nem növi be a környéket. Itt hosszabb pihenőt tartottunk, ettünk-ittunk, aztán az eredeti úttól eltérve, ugyancsak újdonsült túravezetőnk kapacitálására a volt szovjet katonai bázis felé vettük az irányt. 
Ez persze elsősorban a gyerekeknek volt érdekes, mert az üres négyszintes, egykori lakóépületben régi, cirill betűs vécégurigákat és egy marok vaktöltényt találtak, ami nekik valóságos kincsnek számított. Miközben az emeleteken garázdálkodtak, mi a régi szalonnasütő helyen (ami kerékabroncsból és vaspadokból volt alkotva) szusszantunk egyet. Már-már kedvünk lett volna egy kis sütögetéshez, de hideg is volt, meg amúgy sem volt nálunk semmi süthető.
A bázist elhagyva a magyar laktanya mellett haladtunk tovább, ami ugyancsak eléggé lepusztult állapotban volt, jóllehet biztonságiőr vigyázta. Az innen Táborfalvára vezető csaknem négy kilométeres betonos szakasz nem volt éppen vidám dolog, de kemények vagyunk, megcsináltuk. A buszmegállóba érve már tudtuk - otthoni telefonos segítség -, hogy járnak a Nyugatiból a vonatok, úgyhogy fél kettőre otthon vagyunk. Hriának rémlett viszont egy korábbi busz, amivel csaknem egy órával hamarabb Lajosmizsén lehettünk volna. Jó negyedórás várakozás után kiderült, hogy nincs busz, ezért végül egy óra még maradt a kocsmában a 13.20-as vonat érkezéséig.
Ezt valahogy ugyancsak letudtuk - nem kis feltűnést okozva a törzsközönség soraiban -, majd olyannyira kényelmesen szede
lőzködtünk, hogy kis híján lekéstük a vasparipát, mert még jegyet is kellett vennünk. 
Egyszóval: kellemes kis túra volt, jól éreztük magunkat, bár nem ez volt az év leglátványosabb kirándulása.


Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Horgas Ilona, Hriazik Attila, Kővári Márk, Mufurc kutya, Pruma Olivér, Sárközi Ervin, Szőrös András, Szőrös Eszter és Török Mária.


 

Ladánybenéről indulunk Gödörállási-dűlőben Lomos tanya Borókásban Hasonmás-verseny Először a Betyár-dombon
Enyhe tél ez... Olivér Régi orosz lakások Kincsvadászat Tornacsarnok Hazautazás előtt

 

 

 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz