FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(089.) LADÁNYBENE - TÁBORFALVA TÚRA


Idõpont: 2008. december 21. vasárnap
Útvonal: Ladánybene - Borókás - Volt laktanya - Táborfalva vá.
Táv: 12 km


 Az év vége felé haladva, és a rendszeres túrázásra rászokva, muszáj volt ezt a szakaszt is beiktatni. Nem mintha karácsony elõtt nem lett volna mit csinálnunk, de lábaink már szinte követelték a maguk járandóságát, hát megadtuk nekik. 
Elõzetesen nem sok érdekességgel, látnivalóval kecsegtetett a szakasz, mivel már kétszer voltunk arrafelé, így tudtuk, hogy a borókás buckákon kívül egyszerû dûlõutazás az egész. Ez a résztvevõknek szerencsére nem vette el a kedvét egy kis mozgástól.
A vasutassztrájk miatt nem volt biztos, hogy lesz-e visszafelé vonat, azért átbuszoztunk nyolc után Ladánybenére, ott a kocsmában forró csokiztunk, teáztunk, majd elindultunk kifelé a faluból, Táborfalva irányába. András arra (is) ismerõs lévén tulajdonképpen túravezetõként vitt minket az úton, kommentálva a táj egyes apró részleteit. A fehérnyáras-borókás részt elérve már itt-ott szebb dombok is felbukkantak, mígnem a megyehatár dûlõjérõl letérve András a környék legmagasabb pontjára csalt bennünket. Ez a magaslat a maga 130 méterével a környéken valóságos hegynek számít, és valóságos kilátást is nyújtott - volna, ha az erdõ nem növi be a környéket. Itt hosszabb pihenõt tartottunk, ettünk-ittunk, aztán az eredeti úttól eltérve, ugyancsak újdonsült túravezetõnk kapacitálására a volt szovjet katonai bázis felé vettük az irányt. 
Ez persze elsõsorban a gyerekeknek volt érdekes, mert az üres négyszintes, egykori lakóépületben régi, cirill betûs vécégurigákat és egy marok vaktöltényt találtak, ami nekik valóságos kincsnek számított. Miközben az emeleteken garázdálkodtak, mi a régi szalonnasütõ helyen (ami kerékabroncsból és vaspadokból volt alkotva) szusszantunk egyet. Már-már kedvünk lett volna egy kis sütögetéshez, de hideg is volt, meg amúgy sem volt nálunk semmi süthetõ.
A bázist elhagyva a magyar laktanya mellett haladtunk tovább, ami ugyancsak eléggé lepusztult állapotban volt, jóllehet biztonságiõr vigyázta. Az innen Táborfalvára vezetõ csaknem négy kilométeres betonos szakasz nem volt éppen vidám dolog, de kemények vagyunk, megcsináltuk. A buszmegállóba érve már tudtuk - otthoni telefonos segítség -, hogy járnak a Nyugatiból a vonatok, úgyhogy fél kettõre otthon vagyunk. Hriának rémlett viszont egy korábbi busz, amivel csaknem egy órával hamarabb Lajosmizsén lehettünk volna. Jó negyedórás várakozás után kiderült, hogy nincs busz, ezért végül egy óra még maradt a kocsmában a 13.20-as vonat érkezéséig.
Ezt valahogy ugyancsak letudtuk - nem kis feltûnést okozva a törzsközönség soraiban -, majd olyannyira kényelmesen szedelõzködtünk, hogy kis híján lekéstük a vasparipát, mert még jegyet is kellett vennünk. 
Egyszóval: kellemes kis túra volt, jól éreztük magunkat, bár nem ez volt az év leglátványosabb kirándulása.

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Horgas Ilona, Hriazik Attila, Kõvári Márk, Mufurc kutya, Pruma Olivér, Sárközi Ervin, Szõrös András, Szõrös Eszter és Török Mária.
 

 

Ladánybenérõl indulunk

 

Gödörállási-dûlõben

 

Lomos tanya

 

Fenyves-gödrös, a régi katonai területen

 

Útmente

 

Hasonmás-verseny

 

Elõször a Betyár-dombon

 

Enyhe tél ez...

 

Olivér

 

Régi orosz lakások

 

Katonai lakások régi szalonnasütő helye

 

Kincsvadászat

 

Tornacsarnok

 

Hazautazás elõtt

 

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 
"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz