|
(063.) NÉGYNAPOS
MÁTRA-BÜKKI KÉKTÚRA 2. - SIROK
- SZARVASKŐ TÚRA
Idõpont:
2008. augusztus 7. csütörö
Útvonal:
Sirok - Rozsnakpuszta - Szarvaskõ
Táv: 17 km
Reggel aztán mégsem szándékoztunk maradni,
hanem tovább akartunk menni. Ircsike térde
kész volt, az én lábam is fájt, Edit sem
érezte valami jól magát, úgyhogy mi a mai
napra kiszálltunk, busszal mentünk tovább,
Egeren át Szarvaskõbe. Csatlakozott hozzánk
Evetke és Zozó is, õk nem tudni miért, talán
egyszerûn csak lustaságból. Így a lekvárok.
A többiek elõtt viszont le a kalappal,
nekivágtak a várba tartó kaptatónak, és
innentõl csak nagy vonalakban ismertetem a
túrájukat, ezt nem is nekem kellene tennem,
mert én ott se voltam, de a Pistinek áadott
gépem fényképei alapján vázlatosan
rekonstruálom a kronológiát. Tehát egy
jókedvû reggeli performansz a várban, Varga
Jani, az Operaház magánfantomja
fõszereplésével. Ezt kép is tanusítja. Aztán
csonka csoportkép, majd a menet érintette az
Apáca- és Barát-sziklákat, a Török-asztalt,
amit csak Hria cselének köszönhetõen nem
hagytak ki (azt mondta nekik, arra megy az
út, pedig nem is). Hria volt megbízva a túra
vezetésével, de a kéktúra atlasz
segítségével vezetett mindenki mindenkit.
A rozsnakpusztai delelés egy tenyérnyi
árnyékot adó fa koronája alatt már szinte
részvétet ébreszt a kívül rekedt
túratársakban, vagyis bennünk, viszont
utólagos beszámolójukból az derül ki, hogy
nem szenvedtek, hanem igenis jól érezték
magukat. A pusztáról kivezetõ betonút sem
fényképen, sem a valóságban nem lehetett
valami nagy élvezet, sem az utána következõ
erdei szakasz, mégis megoldották, letudták,
teljesítették. Talán még élvezték is. Azt
mindenképp, hogy õk bírták, mi pedig nem.
Aztán kora délután, jó iramot menve, beértek
Szarvaskõbe, és felháborodottan kérték
rajtunk számon, hogy nem mentünk eléjük, nem
szerveztünk nekik bevonulásukhoz tûzoltó
zenekart. Persze, hogy nem, mivel mi a
kocsma napernyõjének hûvösében pihegtünk
egész nap, és az étterem részben ebédet
intéztünk áron alkudoztunk, ilyesmi. Nem kis
erõfeszítéssel tehát összehozattunk neki -
és persze magunknak is, mindannyiunknak -
egy bográcsgulyást túrós sztrapacskával. A
fele juhtúróval készült, a másik fele
tehénnel, mert az elõbbi elfogyott. Amikor
pedig a többiek végre odaértek, még hideg
sört is kértünk nekik, igaz, nem mi fizettük
ki.
Még a kétszáz méterre található szállást is
megnéztük magunknak, be is pakoltunk, és ez
sem volt kis munka, miközben õk csak
gyalogoltak. Az ebéd a felnõttek körében
nagy, a gyerekek körében mérsékeltebb sikert
aratott, hiába a táj jelegû étel, nem tudtak
azonosulni a felvidéki menüvel. Sebaj, majd
esznek májkrémet. A délután további részében
ki-ki tisztálkodott, rituális fröccsözésbe
menekült, vagy Varga Jani és Hria aktív
részvételével focimeccset kezdeményezett.
És nemcsak kezdeményezett, de végig is
küzdött. És benne volt még Gabika, Evetke és
Zozó is. Valamikor aztán még beszélgettünk
is, le is fürödtünk (már aki addig nem) és
el is aludtunk. Csodás hely ez a Szarvaskõ,
teljesen beleszerettünk a fekvésébe, a
patakparti focipályájába, a finom ebédjébe,
az olcsó kocsmájába, a kényelmes és tiszta
szállásába. Beleszerettünk magába az életbe,
sokadszor immár, és biztos, hogy nem
utoljára.
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Berta János, Bertáné Kéri Kati, Hriazik
Attila, Hriazik Evelin, Kocsis Gabriella, Kovács Csilla,
Kovács Edit, Kovács Natália, Nagy Irén, Révbéri Zsolt,
Sárközi Ervin, Szörényi Gabi, Tóth István, Török Mária,
Varga János és Vargáné Rátz Veronika.
Siroki sportcsarnokban
Reggeli az udvron
Siroki várban
Vera
Csoportkép
Rozsnakpuszta
A puszta pecsétje
Szarvaskõi ebéd
Juhtúrós sztrapacska
Pecsételés
Amerikai...
...foci
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
