|
(082.) HÁROMNAPOS VÉRTESI KÉKTÚRA 3. / KŐHÁNYÁS -
SZÁRLIGET TÚRA
Idõpont:
2008. október 25. szombat
Útvonal:
Kõhányáspuszta - Várgesztes - Zsigmond-kõ -
Vitány-vár - Szárliget
Táv: 19 km
Az utolsó, legnehezebbnek ígérkezõ napra
ébredtünk csákvári emeletes ágyainkon. Álmos
reggelizés után korán összepakoltunk, a
kocsikat pedig átvittük Szárligetre, hogy
délután ne kelljen idõre érkeznünk. Ugyanis
a terv az volt, hogy visszabuszozunk
Csákvárra, autóba ülünk, és nyomás haza.
Szerencsére hagytam magam meggyõzni, és
bejött: mire Szárligetre értünk, már
szürkült, semmilyen buszt nem értünk volna
el.
A részletek: reggeli és összepakolás után a
társaság elbuszozott Kõhányásra, mi oda
jöttünk vissza, Éva és András jóvoltából. A
találkozó után ismét bélyegeztünk, aztán
nekiindultunk a Várgesztesre vezetõ erdei
útnak. A falu elõtt a várhoz kanyarodtunk
el, ittunk egyet a büfében, pecsételtünk,
kódot gyûjtöttünk, aztán a Kis-vár
felkeresésére indultunk hárman (a többiek a
falu kocsmájában vártak ránk). A túra
kiírójától, Orbán Imrétõl kértünk telefonos
segítséget, így megtaláltuk azt is.
A falut elhagyva a tóhoz értünk, felette
virított a Zsigmond-kõ. Oda is felmásztunk,
egy igen csak szuszogtató ösvényen. A
kilátás - mint hasonló esetekben általában -
most is mindenért kárpótolt. Ezután a
Mátyás-kút és a Szarvas-kút következett.
Elõbbi mutatott némi életjelet, a kunyhó
kéményébõl füst szállt fel, a régi hinták is
megvoltak, és semmit sem változtak a '79-es
Kéktúra filmhez képest. A Szarvas-kút
pihenõje és esõbeállója viszont szomorú
látvány volt. Létrehozói forognak a
sírjukban.
Közeledtünk a három nap utolsó szakaszához.
A Rockenbauer-emlékfa után hamar a
Vitány-vár meredélye alá értünk, majd
felkapaszkodtunk, ahol egy másik társaság
szalonnát és kolbászt sütött. A gyerekek
éhesek voltak, kérdezték, mi sütünk-e. Azt
most kihagytuk. A romok festõiek, a kilátás
egyik-másik irányban elég szépnek mondható.
Innen a körtvélyespusztai temetõ érintésével
végigszaladtunk a Mária-szakadékon,
elmentünk a csákányospusztai turistaház
mellett, és a Birka csárdában uzsonnáztunk,
frissültünk.
Innen a csapat egyéni ritmusban leszivárgott
a faluba, kocsiba ült és elindult haza. Mi
maradtunk utoljára, nekünk nem volt annyira
sietõs, de Sanyiékat már várták a vidéki
rokonok. Sötétben értünk Lajosmizsére, a
gyerekeket hazadobtuk, aztán mi is húztuk a
csíkot.
Összegzésképpen: a legjobb túránk volt, a
legszebb erdõben, a legszebb várromokkal,
nagyon jó, a végére összemelegedõ
társasággal. Kicsi és nagy egyaránt jól
érezte magát, legalább is az ellenkezõjét
nem éreztette senki. Sõt: néhányan már
januári hosszú hétvégénk helyét és
idõpontját tudakolták.
Mindenkinek köszönöm a részvételt és a
segítséget.
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba,
Hriazik Attila, Hupka Sándor, Nagy Irén,
Pletyka
kutya,
Révbéri Zsolt,
Sárközi Ervin, Szõrös Ádám, Szõrös András, Szõrös
Dániel, Szõrös Eszter, Török Mária, Varga János, Varga
Lehel, Varga Luca, Varga Zsombor, Vargáné Rátz Veronika,
Veszelszki Sándor és Veszelszkiné Dobos Erzsébet.
Csomagtartó blues
Megint Kõhányáson
Várgesztes felé
A Gesztesi-vár
Büfé
A faluban
A tóparton
Zsigmond-kõn
Madárfészek
Mátyás-kút
Hagyásfa
Szarvas-kút
Régi kunyhó
Horhosban
Rockenbauer-emlékfa
Vitány-vár
Ircsike
Ücsörgés
Körtvélyespuszta...
...és régi temetõje
Mária-szakadék
Csákányospuszta
Birka-csárda
Anna palacsintázás után
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
