FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(87.) RÁCKEVE - DÖMSÖD TÚRA (PEST MEGYEI PIROS)
 

Időpont: 2008. december 6. szombat
Útvonal:
Ráckeve HÉV- állomás - Szerb templom - Duna-part - Dömsöd
Táv: 20 km

 

Ilyen hányatott túránk még nem volt. Egész héten a Mátrába készültünk, de péntekre ellehetetlenült a terv megvalósítása, úgyhogy le kellett fújnom az egészet. Ez már magában kiborító dolog, ráadásul sérelmeket okoz minden oldalról. 
Borika és Berta Jani forszírozta, ha már terveztük, legalább kis csoportban, autóval menjünk el valamerre, és túrázzunk egy keveset. Nem túl bonyolult taktikát választottam: a jövő heti és e heti túrákat megcseréltem, így Mikulás túrára Ráckevére mentünk, Luca túrára pedig majd újra megpróbáljuk a Mátrát összehozni. 
Szóval, fél nyolckor elindultunk két autóval, tízen Kiskunlacházára. Fél kilenckor ott is voltunk, de a busz nem onnan indult, ahonnan mondták, így lemaradtunk róla. Maradt az "Y" terv, kocsival mentünk át a négy kilométerre lévő Ráckevére, és a vasútállomásnál hagytuk őket. Egyelőre nem akartunk azon agyalni, hogy hogy jövünk vissza értük, szimplán csak szerettünk volna túrázni egy jót. 
Az idő váratlanul enyhe volt, nem fagyott, köd sem zavart, a Nap is itt-ott kidugta a lábát a felhők paplanja alól. A Savoyai-kastélynál kezdtünk, mivel egy hete az azonos nevű teljesítménytúrán nem sokat gyönyörködhettünk benne az eső miatt. Séta a Duna-parton, majd elvezettem a társaságot Magyarország egyik legkülönlegesebb és legszebb, mégis alig ismert műemlékéhez: a szerb templomhoz. Ami itt várt ránk, az maga volt a csoda. Ötszáz éves templomban csaknem háromszáz éves freskók, mennyezettől a padlóig,  mellé ikonosztáz, ugyancsak a tizennyolcadik századból. Fényképezni sajnos nem lehetett - volna, de mi azért észrevétlen csináltunk egy-két hosszú exponálási idejű képet, amik közül nekem csak egy sikerült valamennyire, Hriának több, mert ő telefonnal követte el. Előtört belőlünk a dokumentalista. A templom nagy élmény volt, egyszer mindenkinek látni kellene!
A templomlátogatás után átkeltünk a hídon, majd jobbra fordultunk, és  a Ráckevei-Duna partján kanyargott velünk az aszfalt, egészen tizenhárom kilométeren keresztül. Utunkat végig nyaralók, stégek kísérték, a Nap eddigre már annyira melegen sütött, hogy egy póló is elég lett volna. Azt már nem is mondom, hogy erre a napra sem ilyen időt jósoltak... 
Végig azon gondolkoztam, és mások is, hogy lehetne ide lejönni egy hétre a jövő nyáron, honnan kellene ingatlant szerezni, aminek az udvarán sátorozhatnánk a gyerekekkel. Nem jöttünk rá a megoldásra, de van még egy jó fél évünk. Dömsödre három óra alatt értünk át, ismét lementünk a Petőfi-fához, azok kedvéért elsősorban, akik a múltkor nem voltak velünk, aztán szintén miattuk, meg hát pecsételni is kellett, szóval meglátogattuk a Petőfi-házat is. A gondnok hölgy, Fehér Lászlóné nagyon készségesen kinyitotta, és arra a kérdésre is megoldást adott, nem tudna-e valakit, aki engem és Janit, a két sofőrt átvinne az autókért Ráckevére. Nem tud senkit, de ő szívesen átvisz. Így is lett, ezzel nagyon sokat segített nekünk, és ezúton is köszönjük szívességét!  Janival visszatértünk a többiekért Dömsödre, akik egy kocsmában melegedtek, kávéztak, miközben esni kezdett. Rövid időre csatlakoztunk hozzájuk, majd három óra után kevéssel, végig szakadó esőben hazaautóztunk Lajosmizsére. Köszönöm ennek a kilenc embernek, hogy kitartottak a Mikulás napi túra mellett, pedig nem sok minden szólt mellette.                   
Én ma - valahol félúton Ráckeve és Dömsöd között -, a Duna-parton elértem az 1000 kilométeres összteljesítményt. Ezzel egyelőre egyedül állok a Csapat tagjai között, de remélem, sokan követnek majd, sőt felül is múlnak! Ezt a teljesítményt nem tartom a saját érdememnek. Közös, szimbolikus állomásnak tartom, amelyet jó emberekkel, szép helyeken, embert próbáló körülmények között KÖZÖSEN értünk el. A Járóföld Egész Csapata büszke lehet magára!
Köszönöm mindenkinek, aki társam volt az elmúlt 20 hónap 84 túráján, akik nélkül  nem tudtam volna elérni, amit elértem, akik nélkül terveim csak feljegyzések és gyűrött papírok maradtak volna, akik nélkül az Egyesület sem körvonalazódna, Csapatunk sem volna, közös élményeink sem lennének, nem tennénk az egészségünkért és egymásért sem.
Sok ilyen évet, sokszor ennyi túrát és élményt kívánok a jövőben is: MINDANNYIUNKNAK !


Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Berta János, Hriazik Attila, Kun Ádám, Kun Vivien, Lancsa Józsefné Erzsike, Nagy Irén, Sárközi Ervin, Szuhányi Zoltán, Török Mária és Varga Istvánné Borika.


 

Savoyai-kastély Ráckevén Szerb templom Belső Az Idő őrei Régi sírkő Hídon
A város látképe Piros, a vezetőnk Téli gombatermés Betonon Ráckevei-Duna Nádkéve, Ádámmal
Sólyom-szigeti leágazás Kishajó Hiú hattyú Petőfi és családja Petőfi Múzeum Szoborban

 

 

 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz