FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(42.) TÚRA A NYÍRI-ERDŐBE
 

Időpont: 2008. március 29. szombat
Útvonal: Lajosmizse - Klábertelep - Méntelek - Nyíri-erdő
Táv: 15 km
 

Az első biciklis megmozdulásunk, gyalogos különítménnyel kiegészítve, ráadásnak szép tavaszi idő, szalonnasütés és vég nélküli játék. Ennyit előzetesen. 
A reggel frissen, tettre készen ért minket a Kollégium előtt. Egy híján harmincan vágtunk neki az útnak. Kun Zsolti vállalta a biciklisek vezetését, közte fiáét, Ádámét is. Lánya, Vivi velünk gyalogolt, élete első túráján, hiszen még csak óvodás, amihez képest szó nélkül viselte a kilométerek megpróbáltatásait.
(Tapasztalatunk az lett a túra alapján, hogy sok gyerek csak a bicajozás miatt jött el, egyébként otthon maradt volna. Nagy igény lenne a természetjárás, a sport ilyen módú gyakorlására is, épp csak az legyen, aki megszervezi. Majd jövőre, 2009-ben összehozunk néhány ilyen túrát, mind csúcspontjaként a nyári Balatonnal.)
A központot elhagyva, a hétvégén kihaltnak bizonyuló piactéren keresztül hamar elértük a síneket, melyek mentén a klábertelepi kastélyhoz jutottunk. Fotózás, pihenő, még mindig hűvös idő. Aggódtunk is, hogy lesz ebből piknikezés, de mentünk tovább rendületlenül. Méntelekre a betonúton gyalogoltunk be. Kocsmázás, evés-ivás, aztán a falu végén elkanyarodtunk
a hetényi határrészre. Ekkorra már kisütött a Nap is, lepkék és bogarak döngtek mindenhol, fehér virágpompában tobzódtak a különböző fafajták, egyszóval igazi tavaszi idő lett.
A Nyíri-erdő egy speciális objektum, mert zárt, csak március 15-től október 6-ig van nyitva, a két időpont és a '48-as emlékmúzeum jól jelzi a szabadságharc hagyományának ápolását. Miután március végén voltunk, nem is gondoltuk, hogy zárva találhatjuk. Pedig így lett volna, hacsak a célegyenesben nem botlik belénk Szulyovszky Ági, az alapító erdész özvegye, és nem intézi el nekünk - és csak nekünk ! - hogy bemehessünk, ha már ennyit gyalogoltunk. Megköszöntük neki kedvességét, amiért gyakorlatilag rázúdulhattunk a csendes erdő rétjére-környékére, csak a pávákhoz nem volt szabad közel mennünk. Ezt meg is ígértük. 
A gyerekek visszaélve a vendégszeretettel és bizalommal, természetesen mindent látni akartak, körbejártak, kipróbáltak, megmásztak, de semmilyen rombolást nem okoztak, működött a betyárbecsület. A felnőttek vezetésével (közben persze Zsoltiék is megérkeztek, jó nagy kitérő után) nekiláttunk a tűzrakásnak, és a Veráék által felajánlott mangalica-császárszalonnát csíkokra szelve, egyéb szalonnáinkat is hasonlóan előkészítve, sok hagymát pucolva és kenyereket felkarikázva, nekiláttunk a sütésnek, ami két és fél óráig tartott. A száraz számszerű adatok a gyerekek pusztításának mértékéről: két és fél kiló szalonna, ugyanennyi kenyér és hagyma. Volt, aki kilenc szelet pirítós kenyeret tolt be, volt, aki csak hagymát sütött, de mindenki evett, amennyi beléfért.
Érdekes epizódunk adódott ezen a szép napon, mégpedig a kecskeméti színház négy színésze jött ki piknikezni - lelkünkre kötötte Ági, hogy senkit ne engedjünk be, de mi nem vagyunk csendőrök, ezért mindenkit beengedtünk, őket is -, köztük egy neves színésznő, akit régebben gyakran lehetett tévében látni, mostanában szinte soha, aki sikerrel alakította például a Bodolay-féle Ember tragédiájában Évát. Nagyon rendesek, közvetlenek voltak, a két srác valami furcsa küzdősportra gyúrt, Borika le is kapta őket, aztán szalonnát kezdtek ők is sütni, amihez tőlünk kértek nyársakat. Ezt mi nagy megtiszteltetésnek vettük, ők viszont cserébe, amúgy viszonzásul, meghívtak engem hozzájuk falatozni-borozni. Két órás beszélgetés lett belőle világról, politikáról, kultúráról, gyerekekről. Nagyon nagyra értékelték, hogy a gyerekekkel ilyen programokat kivitelezünk, és együtt nézték meg velünk az emlékmúzeumot is. Szóval, több szempontból is élmény volt ez a délután, ráadásnak amerikai foci, játék orrvérzésig.
Aztán, ahogy mindig, a Nap egyszer csak elindult a Föld pincéjébe egy kis füstölt  szalonnáért, kenyérért, hagymáért, borért, hogy másnap reggel felhozza és felkínálja  a nagy zöld abroszon, és megvendégelje vele Isten teremtményeit, mint sok millió éve minden nap. Felfigyelve erre az intim jelre, szedelőzködni kezdtünk, rendet raktunk magunk után és elindultunk a vonathoz, hogy hazamenve lemosakodjunk, aludjunk egyet, és felkészüljünk arra, hogy a Teremtő méltó vendégei lehessünk másnap is - és még nagyon sokszor -, a nagy zöld asztalnál.


Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Berta Bálint, Bujdosó Róbert, Feró Roland, Guba Dániel, Hriazik Attila, Hriazik Evelin, Kisjuhász Gellért, Koller Kristóf, Kovács Csilla, Kovács Dóra, Kun Ádám, Kun Vivien, Kun Zsolt, L. Kovács Melinda, L. Kovács Norbert, Nagy Irén, Sárközi Ervin, Seres Nándor, Seres Roland, Szajbert Zsolt, Tóth Diána, Tóth István, Török Mária, Treiber Szabolcs, Utasi Enikő, Varga Istvánné, Varga Lehel és Zsikla László.


 

Kláber-kastély Vier-csaft Ménteleken Készülnek a nyársbotok Utolérnek a bringások Viruló öreg tanya
Lepke Berente-kereszt Jézus feje Szalonnasütés Madár-ereklyék Ühü
Dia delel Kereszt ez is Barátok Ircsike és Vivi Melcsi és lacika Vonatra várva

 

 

 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz