|
(042.) TÚRA A NYÍRI-ERDŐBE
Idõpont:
2008. március 29. szombat
Útvonal: Lajosmizse - Klábertelep -
Méntelek - Nyíri-erdõ
Táv: 15 km
Az elsõ
biciklis megmozdulásunk, gyalogos
különítménnyel kiegészítve, ráadásnak szép
tavaszi idõ, szalonnasütés és vég nélküli
játék. Ennyit elõzetesen.
A reggel frissen, tettre készen ért minket a
Kollégium elõtt. Egy híján harmincan vágtunk
neki az útnak. Kun Zsolti vállalta a
biciklisek vezetését, közte fiáét, Ádámét
is. Lánya, Vivi velünk gyalogolt, élete elsõ
túráján, hiszen még csak óvodás, amihez
képest szó nélkül viselte a kilométerek
megpróbáltatásait.
(Tapasztalatunk az lett a túra alapján, hogy
sok gyerek csak a bicajozás miatt jött el,
egyébként otthon maradt volna. Nagy igény
lenne a természetjárás, a sport ilyen módú
gyakorlására is, épp csak az legyen, aki
megszervezi. Majd jövõre, 2009-ben
összehozunk néhány ilyen túrát, mind
csúcspontjaként a nyári Balatonnal.)
A központot elhagyva, a hétvégén kihaltnak
bizonyuló piactéren keresztül hamar elértük
a síneket, melyek mentén a klábertelepi
kastélyhoz jutottunk. Fotózás, pihenõ, még
mindig hûvös idõ. Aggódtunk is, hogy lesz
ebbõl piknikezés, de mentünk tovább
rendületlenül. Méntelekre a betonúton
gyalogoltunk be. Kocsmázás, evés-ivás, aztán
a falu végén elkanyarodtunk
a hetényi határrészre. Ekkorra már kisütött
a Nap is, lepkék és bogarak döngtek
mindenhol, fehér virágpompában tobzódtak a
különbözõ fafajták, egyszóval igazi tavaszi
idõ lett.
A Nyíri-erdõ egy speciális objektum, mert
zárt, csak március 15-tõl október 6-ig van
nyitva, a két idõpont és a '48-as
emlékmúzeum jól jelzi a szabadságharc
hagyományának ápolását. Miután március végén
voltunk, nem is gondoltuk, hogy zárva
találhatjuk. Pedig így lett volna, hacsak a
célegyenesben nem botlik belénk Szulyovszky
Ági, az alapító erdész özvegye, és nem
intézi el nekünk - és csak nekünk ! - hogy
bemehessünk, ha már ennyit gyalogoltunk.
Megköszöntük neki kedvességét, amiért
gyakorlatilag rázúdulhattunk a csendes erdõ
rétjére-környékére, csak a pávákhoz nem volt
szabad közel mennünk. Ezt meg is ígértük.
A gyerekek visszaélve a vendégszeretettel és
bizalommal, természetesen mindent látni
akartak, körbejártak, kipróbáltak,
megmásztak, de semmilyen rombolást nem
okoztak, mûködött a betyárbecsület. A
felnõttek vezetésével (közben persze
Zsoltiék is megérkeztek, jó nagy kitérõ
után) nekiláttunk a tûzrakásnak, és a Veráék
által felajánlott mangalica-császárszalonnát
csíkokra szelve, egyéb szalonnáinkat is
hasonlóan elõkészítve, sok hagymát pucolva
és kenyereket felkarikázva, nekiláttunk a
sütésnek, ami két és fél óráig tartott. A
száraz számszerû adatok a gyerekek
pusztításának mértékérõl: két és fél kiló
szalonna, ugyanennyi kenyér és hagyma. Volt,
aki kilenc szelet pirítós kenyeret tolt be,
volt, aki csak hagymát sütött, de mindenki
evett, amennyi beléfért.
Érdekes epizódunk adódott ezen a szép napon,
mégpedig a kecskeméti színház négy színésze
jött ki piknikezni - lelkünkre kötötte Ági,
hogy senkit ne engedjünk be, de mi nem
vagyunk csendõrök, ezért mindenkit
beengedtünk, õket is -, köztük egy neves
színésznõ, akit régebben gyakran lehetett
tévében látni, mostanában szinte soha, aki
sikerrel alakította például a Bodolay-féle
Ember tragédiájában Évát. Nagyon rendesek,
közvetlenek voltak, a két srác valami furcsa
küzdõsportra gyúrt, Borika le is kapta õket,
aztán szalonnát kezdtek õk is sütni, amihez
tõlünk kértek nyársakat. Ezt mi nagy
megtiszteltetésnek vettük, õk viszont
cserébe, amúgy viszonzásul, meghívtak engem
hozzájuk falatozni-borozni. Két órás
beszélgetés lett belõle világról,
politikáról, kultúráról, gyerekekrõl. Nagyon
nagyra értékelték, hogy a gyerekekkel ilyen
programokat kivitelezünk, és együtt nézték
meg velünk az emlékmúzeumot is. Szóval, több
szempontból is élmény volt ez a délután,
ráadásnak amerikai foci, játék orrvérzésig.
Aztán, ahogy mindig, a Nap egyszer csak
elindult a Föld pincéjébe egy kis füstölt
szalonnáért, kenyérért, hagymáért, borért,
hogy másnap reggel felhozza és felkínálja a
nagy zöld abroszon, és megvendégelje vele
Isten teremtményeit, mint sok millió éve
minden nap. Felfigyelve erre az intim jelre,
szedelõzködni kezdtünk, rendet raktunk
magunk után és elindultunk a vonathoz, hogy
hazamenve lemosakodjunk, aludjunk egyet, és
felkészüljünk arra, hogy a Teremtõ méltó
vendégei lehessünk másnap is - és még nagyon
sokszor -, a nagy zöld asztalnál.
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Berta Bálint, Bujdosó Róbert, Feró Roland,
Guba Dániel, Hriazik Attila, Hriazik Evelin, Kisjuhász
Gellért, Koller Kristóf, Kovács Csilla, Kovács Dóra, Kun
Ádám, Kun Vivien, Kun Zsolt, L. Kovács Melinda, L.
Kovács Norbert, Nagy Irén, Sárközi Ervin, Seres Nándor,
Seres Roland, Szajbert Zsolt, Tóth Diána, Tóth István,
Török Mária, Treiber Szabolcs, Utasi Enikõ, Varga
Istvánné, Varga Lehel és Zsikla László.
Kláber-kastély
Vier-csaft
Ménteleken
Már menet közben készülnek a nyársbotok
Utolérnek a bringások
Viruló öreg tanya
Lepke, virágzásban
Berente-kereszt
Jézus feje
Szalonnasütés a Nyíri-erdőben
Kincskeresés
Vááá
Delelés
Kereszt ez is
Barátok
Ircsike és Vivi
Melinda és Lacika
Vonatra várva
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
