FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(042.) TÚRA A NYÍRI-ERDŐBE


Idõpont: 2008. március 29. szombat
Útvonal: Lajosmizse - Klábertelep - Méntelek - Nyíri-erdõ
Táv: 15 km



Az elsõ biciklis megmozdulásunk, gyalogos különítménnyel kiegészítve, ráadásnak szép tavaszi idõ, szalonnasütés és vég nélküli játék. Ennyit elõzetesen. 
A reggel frissen, tettre készen ért minket a Kollégium elõtt. Egy híján harmincan vágtunk neki az útnak. Kun Zsolti vállalta a biciklisek vezetését, közte fiáét, Ádámét is. Lánya, Vivi velünk gyalogolt, élete elsõ túráján, hiszen még csak óvodás, amihez képest szó nélkül viselte a kilométerek megpróbáltatásait.
(Tapasztalatunk az lett a túra alapján, hogy sok gyerek csak a bicajozás miatt jött el, egyébként otthon maradt volna. Nagy igény lenne a természetjárás, a sport ilyen módú gyakorlására is, épp csak az legyen, aki megszervezi. Majd jövõre, 2009-ben összehozunk néhány ilyen túrát, mind csúcspontjaként a nyári Balatonnal.)
A központot elhagyva, a hétvégén kihaltnak bizonyuló piactéren keresztül hamar elértük a síneket, melyek mentén a klábertelepi kastélyhoz jutottunk. Fotózás, pihenõ, még mindig hûvös idõ. Aggódtunk is, hogy lesz ebbõl piknikezés, de mentünk tovább rendületlenül. Méntelekre a betonúton gyalogoltunk be. Kocsmázás, evés-ivás, aztán a falu végén elkanyarodtunk
a hetényi határrészre. Ekkorra már kisütött a Nap is, lepkék és bogarak döngtek mindenhol, fehér virágpompában tobzódtak a különbözõ fafajták, egyszóval igazi tavaszi idõ lett.
A Nyíri-erdõ egy speciális objektum, mert zárt, csak március 15-tõl október 6-ig van nyitva, a két idõpont és a '48-as emlékmúzeum jól jelzi a szabadságharc hagyományának ápolását. Miután március végén voltunk, nem is gondoltuk, hogy zárva találhatjuk. Pedig így lett volna, hacsak a célegyenesben nem botlik belénk Szulyovszky Ági, az alapító erdész özvegye, és nem intézi el nekünk - és csak nekünk ! - hogy bemehessünk, ha már ennyit gyalogoltunk. Megköszöntük neki kedvességét, amiért gyakorlatilag rázúdulhattunk a csendes erdõ rétjére-környékére, csak a pávákhoz nem volt szabad közel mennünk. Ezt meg is ígértük. 
A gyerekek visszaélve a vendégszeretettel és bizalommal, természetesen mindent látni akartak, körbejártak, kipróbáltak, megmásztak, de semmilyen rombolást nem okoztak, mûködött a betyárbecsület. A felnõttek vezetésével (közben persze Zsoltiék is megérkeztek, jó nagy kitérõ után) nekiláttunk a tûzrakásnak, és a Veráék által felajánlott mangalica-császárszalonnát csíkokra szelve, egyéb szalonnáinkat is hasonlóan elõkészítve, sok hagymát pucolva és kenyereket felkarikázva, nekiláttunk a sütésnek, ami két és fél óráig tartott. A száraz számszerû adatok a gyerekek pusztításának mértékérõl: két és fél kiló szalonna, ugyanennyi kenyér és hagyma. Volt, aki kilenc szelet pirítós kenyeret tolt be, volt, aki csak hagymát sütött, de mindenki evett, amennyi beléfért.
Érdekes epizódunk adódott ezen a szép napon, mégpedig a kecskeméti színház négy színésze jött ki piknikezni - lelkünkre kötötte Ági, hogy senkit ne engedjünk be, de mi nem vagyunk csendõrök, ezért mindenkit beengedtünk, õket is -, köztük egy neves színésznõ, akit régebben gyakran lehetett tévében látni, mostanában szinte soha, aki sikerrel alakította például a Bodolay-féle Ember tragédiájában Évát. Nagyon rendesek, közvetlenek voltak, a két srác valami furcsa küzdõsportra gyúrt, Borika le is kapta õket, aztán szalonnát kezdtek õk is sütni, amihez tõlünk kértek nyársakat. Ezt mi nagy megtiszteltetésnek vettük, õk viszont cserébe, amúgy viszonzásul, meghívtak engem hozzájuk falatozni-borozni. Két órás beszélgetés lett belõle világról, politikáról, kultúráról, gyerekekrõl. Nagyon nagyra értékelték, hogy a gyerekekkel ilyen programokat kivitelezünk, és együtt nézték meg velünk az emlékmúzeumot is. Szóval, több szempontból is élmény volt ez a délután, ráadásnak amerikai foci, játék orrvérzésig.
Aztán, ahogy mindig, a Nap egyszer csak elindult a Föld pincéjébe egy kis füstölt  szalonnáért, kenyérért, hagymáért, borért, hogy másnap reggel felhozza és felkínálja  a nagy zöld abroszon, és megvendégelje vele Isten teremtményeit, mint sok millió éve minden nap. Felfigyelve erre az intim jelre, szedelõzködni kezdtünk, rendet raktunk magunk után és elindultunk a vonathoz, hogy hazamenve lemosakodjunk, aludjunk egyet, és felkészüljünk arra, hogy a Teremtõ méltó vendégei lehessünk másnap is - és még nagyon sokszor -, a nagy zöld asztalnál.

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Berta Bálint, Bujdosó Róbert, Feró Roland, Guba Dániel, Hriazik Attila, Hriazik Evelin, Kisjuhász Gellért, Koller Kristóf, Kovács Csilla, Kovács Dóra, Kun Ádám, Kun Vivien, Kun Zsolt, L. Kovács Melinda, L. Kovács Norbert, Nagy Irén, Sárközi Ervin, Seres Nándor, Seres Roland, Szajbert Zsolt, Tóth Diána, Tóth István, Török Mária, Treiber Szabolcs, Utasi Enikõ, Varga Istvánné, Varga Lehel és Zsikla László.
 

 

Kláber-kastély

 

Vier-csaft

 

Ménteleken

 

Már menet közben készülnek a nyársbotok

 

Utolérnek a bringások

 

Viruló öreg tanya

 

Lepke, virágzásban

 

Berente-kereszt

 

Jézus feje

 

Szalonnasütés a Nyíri-erdőben

 

Kincskeresés

 

Vááá

 

Delelés

 

Kereszt ez is

 

Barátok

 

Ircsike és Vivi

 

Melinda és Lacika

 

Vonatra várva

 

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz