|
(038.)
TÉLI KÉKTÚRA A MÁTRÁBAN
Időpont:
2008. február 16. szombat
Útvonal:
Galyatetõ - Galya-csurgó - Nyírjesi erdészház - Vörösmarty
fogadó - Mátraháza
Táv: 10 km
Tavaszi idõben indultunk neki a mátrai
kirándulásnak, legalább is az Alföldön
enyhe, napos, kicsit szeles idõ volt. Aztán
amikor emelkedtünk fel, Galyatetõhöz
közeledve, úgy tûntek elõ egyre sûrûbben
hófoltok.
Gyors pecsételés a Nagyszálló elõtti
villanyoszlopnál (két pecsételõ párna is
volt), aztán a Péter- hegyesének vágtunk
neki. Pár perc alatt befeketedett észak
felõl az ég, és a kilátó tetejérõl majdnem
leszakított a szél. Kilátás kizárólag észak
felé volt, mert benõtték a csúcsot a fák.
Csak becsületbõl mentünk fel néhányan, én is
inkább a fényképezés miatt. Ezt követõen
hófelhõ nyelt el bennünket és egy órán át
szakadó hóesésben ereszkedtünk a
Nyírjes-bérc egyhangú, de csodásan havas
szekérútján. Aztán hirtelen kiértünk a
felhõbõl, és ezer ágra sütött a Nap,
szikrázott a havon a fény. Balra kilátás a
Bükk egész tömegére, jobbra a
Csór-réti-víztároló fagyott víztükre
csillogott. A hóval frissen borított
hegykupacokból úgy emelkedtek ki a magányos
fenyõfák, mint tejbõl a szívószálak.
A Nyírjesi erdészháznál ismét pecsételtünk,
ezúttal párna nélkül, filctollal pamacsolva
a gumit, majd kisvártatva a Parádi
útelágazásban találtuk magunkat. Egymás
bevárását követõen figyelmes átkelés, aztán
már meg sem álltunk a meleget adó Vörösmarty
fogadóig. Csaknem egy óra pihenõ, ivás-evés,
két szép pecsét párnával, aztán erõs kaptató
vitt fel Mátraházára. Itt várt a busz, és
nem is mentünk föl a Kékesre, amit elõször
terveztünk, mert a tizennégy méteres
csodajárgány nem tudott volna megfordulni.
Meg amúgy is kezdett hûvösre fordulni az
idõ, így tehát egy ajándékárusító bódéban
utolsó pecsétjeinket is begyûjtöttük, és már
indultunk is hazafelé.
Azaz mégsem, mert újításként kitaláltam,
hogy a csoportot - amikor idõnk engedi - , a
túra befejeztével még valami egyszerû,
kulturális jellegû programhoz juttatom.
Ennek következményeként Gyöngyösnél
letértünk Gyöngyöspata irányába, hogy
felkeressük a 900 éves templomot és
megnézzük 350 éves, a világon egyedül álló
Jesse-fa oltárát. Meg is néztük, és
leírhatatlanul csodálatos élmény volt, azt
hiszem, nem csak nekem.
Indulás elõtt még egy kis kávézás, kisebb
affér egy helyi aludttejes edénnyel, aztán
ismét, kb. két hétig Lajosmizse. Hogy aztán
megint elinduljunk egy másik úton...
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Berta Bálint, Berta János, Bertáné Kéri
Kati, Bokor Adrienn, Bokorné Lévai Gabriella, Dobos
Ferencné, Fazekas Gergõ, Fehér Márk, Fehér Mihály,
Ficsor Adrienn, Fodor Attila, Heinrich Dorottya, Hriazik
Anett, Hriazik Attila, Kecskeméti Edit, Kislõrincz
Györgyné Edit, Koller Kristóf, Kovács Attiláné Ica,
Kovács Csilla, Kovács Dóra, Kovács Edit, Kun Ádám,
Lencse Attila, Nagy Irén, Pálmai Norman, Rácz Ádám, Rácz
Laura, Rácz Sándorné, Sándor Edina, Sárközi Ervin,
Soltész Ildikó, Szajbert József, Telek János, Telek
Nándor, Terékné Makai Ilona, Tóth Tímea 1, Tóth Tímea 2,
Török Mária, Tremmel Andrea, Varga Istvánné, Varga
Zsombor, Vargáné Rátz Veronika, Várkonyi Lili,
Veszelszki Dóra, Veszelszki Márk, Veszelszki Sándor és
Veszelszki Vendel.
Galyatetõ, pecsételés
Fel a kilátóhoz
Kilátás a Péter-hegyesérõl
Galya-csurgó
Behavazva
Lisztesmolnárok
Megdõltünk
Dóra és Adrienn
Nyírjesi erdészháznál
Pompás!
Borika elsõ túrája
Vörösmarty-fogadó
Bálint
Vera és Kati
Mátraháza névadója
Gyöngyöspata temploma
Jessze-fa oltár
Kódex-lapozók
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
