FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(37.) TÚRA A KOLON-TÓNÁL
 

Időpont: 2008. február 3. vasárnap
Útvonal: Soltszentimrei Csonka-torony - Soltszentimre - Kolon-tó - Izsák
Táv: 20 km
 

Harminc bevállalós ember jött el erre az akciónkra, jó néhány új arc is, és hosszú idő után az időjárás is kegyes volt hozzánk. 
A soltszentimrei kocsmában már háromnegyed nyolckor ittuk a szükséges fajtájú folyadékokat, és húztam is az időt, hogy megvárjuk Bazsáék Szabadszállásról fél kilenckor beérő vonatát. Szerencsés találkozás után a busszal kivitettük magunkat a templomromhoz vezető dűlőúthoz, itt a busz nem tudott/akart megfordulni, ezért egy majorba kéredzkedtünk be, hogy helyünk legyen a manőverre.
Leszálltunk a buszról, és kissé sáros úton menetelni kezdtünk az Árpád-kori, igen nevezetes szentegyház maradéka felé. Egy tanya mellett, majd pedig szőlők között kanyargott velünk a sárga jelzés, és csaknem egy óra alatt értünk be a csatorna partján elhelyezkedő templomdombhoz. Itt a gyerekek a falakat megcélozva tulajdonképpen várostromlóknak képzelték magukat, a felnőttek, végre szusszanva, enni-inni kezdtek.
Aztán beszéltem egy keveset (?) a templom múltjáról, történelmi vonatkozásairól. Ezek szerint nem egy átlagos falusi templom, hanem Szent Imre herceg feltételezett halálának helyén apja, István király, vagy valamelyik utódja építtette a templomot, adva a településnek is egészen mai napig kitartó nevét. Érv az elmélet mellett, hogy a templomba szeptember hatodika körül, Szent Imre halálának napján, süt csak be néhány napig a lenyugvó Nap, a torony ablakrésein keresztül, ekkor viszont fénye beragyogja a szentélyt. A hallgatóság érdekesnek találhatta a szöveget, mert még  a gyerekek is viszonylagos csendben tűrték a megpróbáltatásnak ezt a formáját.
Aztán a faluba gyalogoltunk és ismét a kocsmában frissültünk fel. Ekkor már dél is elmúlt. Sürgető volt hát, hogy nekivágjunk a Kolon-tóhoz és így Izsák felé vezető tíz kilométeres, még hátralévő útnak. Homokbuckák és fenyves erdők között, elég mély homokban viszonylag hamar a Matyó-dűlőbe értünk, majd a tó nádasát is csakhamar megpillanthattuk. A nádkupacokon a gyerekek jót hancúroztak, de a madárvártát nem találtuk meg. Ettől és a gyötrelmektől kissé nyűgösen álltunk a maradék öt kilométeres út elé. 
Végül azért szerencsénk volt, mert a lenyugvó Nap mély arannyá változtatta a nádast, és ezt egy utunkba kerülő "madármegfigyelő toronyból" szemügyre is vehettük. Innen már csak egy jó fél óra volt Izsák széle, a focipálya, ahol a busz várt ránk. Hamar haza is értünk.
Egyik legembertpróbálóbb, ugyanakkor látnivalókban és élményekben is gazdag túrát tudtuk magunk mögött, amely szép kora tavaszi vasárnapon, családias hangulatú kirándulássá vált.


Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Berta Bálint, Berta János, Bertáné Kéri Kati, Gazdag Barbara, Gazdag Viktória Guba Dániel, Hasan Florin, Hriazik Anett, Hriazik Attila, Lencse Attila, Nagy Irén, Pócs Áron, Pócs Balázs, Salamon Cintia, Sárközi Ervin, Seres Roland, Telek Gyula, Telekné Kollár Erika, Telek János, Telek Milán, Telek Nándor, Telek Simon, Terékné Makai Ilona, Tóth Tímea, Török Mária, Varga Lehel, Varga Luca, Varga Zsombor és Vargáné Rátz Veronika.


 

Ott van Csaba bácsi! Tanyasi romantika Egy sorban Nyomon vagyunk! Csatornahídon Geoládázás
Meghasadt névadó Falakon Csonka-torony Vigyorik Sárga úton Soltszentimre vá.
Februári tavasz Keresztnél Ebéd Matyódűlői iskola Bazsa és Áron Kolon-tó

 

 

 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz