(000.) DOBOGÓKÕ - PILISSZENTLÁSZLÓ KÉKTÚRA


Idõpont: 2008. október 12. vasárnap
Útvonal: Dobogókõ - Sikárosi erdészház - Pilisszentlászló
Táv: 11 km


Mivel egy gyerek sem írt beszámolót errõl a túráról, rákénytelenedtem, hogy én foglaljam össze a nap eseményeit.
Az indulás reggelén kilenc emberrel kevesebb jött el, egy kivételével mindenféle elõzetes jelzés nélkül. Ez súlyos gerincproblémákra utal, és komoly kitolás az összes többi túratárssal szemben is.
A túráról. Sötétben indultunk a Kollégium elõl, és hatalmas ködben vágtunk át Pesten, a városból semmit sem látva. Ez a kisebb baj volt, de a környezõ hegyek sem rajzolódtak ki a reggeli homályból. Dobogókõre emelkedvén a felhõk fölé kerültünk, és csodás napsütésben szálltunk ki a magyar turistaság õsi fészkében.
Rövid energiapótlás a talponállóban, pecsételés a turistaházban, majd a kilátás megcsodálása után nekivágtunk a visegrádi kéktúra szakasznak. Néhány kilométer után egy erdõtelepítés miatti elterelésbe voltunk kénytelenek beletörõdi. Ha ez nincs, a mai napon nem látjuk a Király-kúti kunyhót és a névadó kutat. A Király-völgy végigjárása után már a Sikárosi-réten voltunk.
A erdészháznál ismét stempli, majd egy kilométeres elkeveredés, mivel a háztól három (!) irányban is folytatódik a kék jel. Persze azt követtük, amelyik vissza vitt volna Dobogókõre, de a villanypásztoros irtványra nem tudtunk bemenni. Szerencsénkre, teszem hozzá. Jutalmunk mégis volt, két csodálatos légyölõ galóca a Szilágyi Bernát-forrásnál. 
Szóval Sikárosról Pilisszentlászló felé indultunk végre tovább. Ilyen szép erdõt én még  nem láttam: sárga avarszõnyegen suhantunk, a fák közé csíkokban betüremkedett a napfény, kiszáradt patakmederben a fákról havazásszerûen hullott ránk az érett lomb. Nem is volt nehéz a terep, mégis nehezen értük el a falu szélét. Itt már jócskán késésben voltunk. Jani bácsit riasztottuk, hogy jöjjön értünk - a szakasz második felét majd egy másik alkalommal pótoljuk -, mert a gyerekeknek beígért bobozás egyre elérhetetlenebbnek tûnt, az idõhiány miatt.
Hamarosan Visegrádon voltunk, ahol a szerpentinút éles kanyarjában egy bamba tök belénk oldalazott az "õ autójukkal". Szerencsére senki sem sérült meg, mégis rendõr, helyszínelés, másfél óra tökölés. Mi már a gyerekeket arra kezdtük készíteni, hogy a bob elmarad, és irány lesz haza, de ekkor Jani bácsi azt mondta, nehogy már a gyerekek emiatt lemaradjanak a szórakozásról, így szó nélkül felvitt minket a bobpályához. Ott egy óra õrület, és ötkor indulás haza. 
A vasárnap esti forgalom Pestre szabályosan hisztérikusnak mondható. Az M0 felhajtójához másfél óra alatt értünk. Onnan már jobban lehetett haladni, mert a forgalom nagy része lepattant az útról. Már sötétben utaztunk tovább. A szülõk persze kiakadtak, mert nyolc után értünk a Kolesz elé. Volt, aki személyes kitolásnak vette. Pedig mi nem tehettünk róla. Nem csak gerincproblémák vannak a világon, hanem fejben sem mindenki egyformán erõs...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Beliczai Mihály, Berta Bálint, Berta János, Berta Zsuzsanna, Bujdosó László, Dormány Tamás, Duduj Zsolt, Fehér Ferenc, Fodor Attila, Gazdag Viktória, Gazsik András, Hardi Szabó Klaudia, Hornacsekné Kucsera Ilona, Hriazik Attila, Hriazik Evelin, Hriazik Tamás, Hupka Sándor, Kanyik Imre, Kisjuhász Gellért, Kislõrincz Györgyné Edit, Kocsis Mózes, Kocsis Viktória, Kollár Benjámin, Kõvári Márk, Kun Ádám, Kun Vivien, Kurucz Viktória, Molnár András, Nagy Irén, Révbéri Zsolt, Sípos András, Somodi Lili, Somodi Zoltánné Lilla, Száraz Kornélia, Szórád Vivien, Szõrös Anna, Szõrös Eszter, Szõrösné Székely Cecília, Szuhányi Zoltán, Török Mária, Tremmel Andrea, Tremmel Bence és Varga Istvánné Borika.