FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(90.) ÉVZÁRÓ CSÉVHARASZT - ÓCSA TÚRA (PEST MEGYEI PIROS)
 

Időpont: 2008. december 28. vasárnap
Útvonal:
Csévharaszt - Ebédváró-hegy - Gombospuszta - Ócsai szőlők - Ócsa vá.
Táv: 25 km

 

Lajosmizséről Csévharasztra eljutni nem éppen egyszerű dolog. Autóval az lenne, de nekünk most tömegközlekedéssel kellett megoldanunk. Így tehát regel 5.55-kor indultunk busszal Kecskemétre, onnan vonattal Ceglédre, majd 7.50-kor tovább Monorra, onnan pedig némi várakozás után megint busszal Csévharasztra. Ez kilométerben száz sem volt, viszont időben több, mint három órát tartott. 
Megérkezvén erre az egyszerű, de takaros településre a kocsmába húzódtunk, hogy igyunk egy forró csokit, vécézzünk és nem utolsó sorban, hogy pecsétet szerezzünk a PMP-s füzetünkbe. Mindegyik kitűzött célt rövid időn belül teljesítettük - csak udvari vécé volt, aminek megközelítése magában felért egy kisebb túrával -, így újonnan szerzett sikerélmények tömkelegével vágtunk neki az Ócsára vezető, eredetileg 22 kilométeresnek ígérkező szakasznak. 
Ám én, hirtelen ötlettől vezérelve - és a falusiak erkölcsi támogatásával, útbaigazításával -, elkezdtem keresni a csévharaszti templomromot. Egy óra bolyongás után feladtam, mert a jelzetlen utak hálózatán sehogy sem akadtunk a szentegyház düledékének nyomára. Szerencsére a  társaság jól viselte, hogy az amúgy sem túl rövid távhoz hozzáügyeskedtem még három kilométert. Szóval jó egy óra bénázás után végre, toronyiránt, inkább csak érzésből, nekivágtunk a semminek, hogy visszatérjünk valahol, erdőkön átvágva a piros jelzésre. Ez csak annyi idő elteltével sikerült, hogy már azt hittük, elvesztünk. Ám ekkor szembejött velünk a jelzés! Ez nekem visszaadta a tájékozódási képességeimbe, a többieknek a túravezetőbe vetett hitét.
Most már a jó úton haladva nyugodtan gyönyörködhettünk a tájban, tarthattunk rövid pihenőket. Az idő szép napsütéses volt, a levegő meglehetősen hűvös, szél semmi. A huszadik kanyar után egy gázvezetéket kereszteztünk éppen, amikor a szükséges domborzati viszonyokkal rendelkező, széles dűlőúton egy sárgaautó tréningezett el mellettünk vagy százzal, a közelgő Dakarra készülve. Gyerekeknek, felnőtteknek egyformán megdobbant a szíve, de hogy le is tudjuk őket fényképezni, ahhoz szükséges volt, hogy még egyszer elsuhanjanak mellettünk. 
A közeli gombospusztai vadászház látványa pedig már egészen hegyvidéki érzéseket gyújtott bennünk, mert mintha csak a Cserhátban vagy a Vértesben lettünk volna. 
Innen az autópálya felüljárójáig, onnan az ócsai országútig nem sok érdekesség akadt, mindössze az hajtott bennünket, hogy mihamarabb fűtött, meleg helyen legyünk. Felcsillant annak is a reménye, hogy egy korábbi vonatot van esélyünk elcsípni, de a lajosmizsei állomáson azt mondták a telefonba, hogy ez a vonat csak hétköznap van. Mindegy, marad a 17.20-as.
Az ócsai szőlők pincefalujában voltunk hamarosan, ahol a lemenőben lévő Nap csodás fény-árnyék játékot játszott fák csupasz koronáján, nádtetős pincék tetőkúpjain. Vad fényképezésbe kezdtünk, aminek az eredménye nem egy, szép napos fotó lett. A pincék közül letértünk a jelzésről, és saccra átvágtunk, a temető mellett, a vasútállomás irányába. Ahogy ott araszolgattunk, csak elment az eggyel korábbi vonat, amiről a vasutas azt állította, hogy nincs is. Mindegy, már ez sem volt érdekes. Legalább maradt időnk a melegedésre a "zsidó kocsmában", "az má negyven éve is kocsma vót!"
A vasútállomáson még bepecsételtünk az igazolólapok megfelelő kockáiba, aztán türelmesen megvártuk a lajosmizsei személyt, melynek sötét, de meleg kocsijában hazautaztunk.    Ez volt a Járóföld Turista Egyesület évzáró túrája 2008-ban. Soha rosszabbat!


Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Horgas Ilona, Hriazik Attila, Kisjuhász Gellért, Kun Ádám, Kun Vivien, Nagy Irén, Németh Marika, Ódor Gábor, Révbéri Zsolt, Sárközi Ervin, Sípos András, Szőrös Anna, Szőrösné Székely Cecília, Török Mária és Varga Istvánné Borika.
 


 

Csévharaszt szélén Első megállónk Nyárfasor mellett Részletünk A borókásnál Borika
Dakar-előzetes Gombosi-vadászház Ircsike Vaditató Ócsai műútnál A hely neve
Pincefalu Tavaszias ücsörgés Koradélután Vivien Nyomot hagytunk... Hazaértünk Lajosmizsére

 

 

 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz