FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(15.) III. TŐSERDEI TÁBOR
 

Időpont: 2007. július 5-14.
 

Harmadik tőserdei táborunkra megint többen jelentkeztek, mint amennyien végül eljöttek. Ez mindig így van. De az utolsó napokban olyan pofátlanul sokan "mondták" vissza, hogy majdnem lemondtuk az egészet. Mindegy, az számított, aki eljött, és nem az, aki nem. Végül is tizennyolc gyerek és Ircsivel ketten vágtunk neki a nyolc napra tervezett őrületnek. Öcsém és egy-két szülő ezúttal is segített a cipekedésben, hogy mindenünk meglegyen, ami kellhet.
Csütörtökön reggel érkeztünk vonattal, busszal, autóval, és hamar felhúztuk a tábort. Attika paprikás krumplit főzött nekünk, Ircsike ubisalijával hamar el is fogyott. Az időjárás az orkánerejű széllel és az alig húsz fokos hőmérséklettel nem volt éppen ideális a strandoláshoz, mégis a fürdő mellett döntöttünk. Részint, mert egy éve erre várt mindenki, részint, mert egy gyereknek nem létezik olyan idő, ami megakadályozhatná a pancsolást.
A következő napokban sokat ettünk, fürödtünk, sétáltunk, és még túráztunk is. A szokásos volt, mondhatnám. Mindenki jól is érezte magát. De annyi volt az arcoskodás, a flegma viselkedés, hogy folytonos beavatkozásra volt szükség a részünkről. Egyik-másik gyereknek próbáltunk a lelkére hatni, nem mindig sok sikerrel. Még a hazautazás gondolata is felmerült, mert három kivétellel mindenkin végigsöpört a váltóláz agyra hidegleléssel támadó változata. Aztán hegyi beszéd, katarzis, sírás, és a tábor hátralévő részében minden olajozottan, nagy érzelemhullámzások közepette zajlott.
Vasárnap meglátogatott minket Csilla, Roli és Ildike családja, és lejött Anyuci is, Tesó Reginával. Húsos káposztát főztünk nekik, majd közös strandolás következett. Hoztak palacsintát, piskótát, dinnyét, sört, szotyit, üdítőt. A sorsa? Hát beteljesedett... Volt még sok kajálás, horgászat, csónakázás, tanösvény bejárás, túra Tiszaalpárra - és nem kevés szájhúzogatás is.
Akadtak olyanok is, akiknek semmi nem volt elég jó. A közösségi életben nem vettek részt, a saját világukban vergődtek, próbálták túlélni a nyolc napot. Csak az volt jó, amit ők mondtak, gondoltak, és majdnem minden más szar. Ezt azért is sajnálom, mert mindenki más kurjongatott, hogy itt lehet. A nagy többség nem akart még a ráhúzott plusz két nap után sem hazamenni... Közösségben csak közösségi emberként lehet viselkedni, részt venni. Akinek ez nehezére esik, az zárkózzon be, tengődjön a saját korlátai között, és élje az életét magányosan, de azzal az illúzióval, hogy csak azt tesz, amit akar.
Tábor talán jövőre is lesz. Mindenki számára nyitottak a kapuk. Szeretném, ha mindenki azért jönne, mert szeret a másikkal lenni, kíváncsi a másikra. Akarjon adni valamit, és akkor biztosan viszonozzák is nyíltságát. Szeretetet ad, és kapja is vissza.
Mert a világ beteg. És pont az a legfőbb baja, hogy mindenki csak magáért létezik, ezáltal eltapos, ellehetetlenít másokat. Egy ember így nem lehet boldog. Gazdag és a maga ura lehet, de a magány a szívben semmilyen pénzzel nem orvosolható. Csak a nagylelkűség és az önzetlenség űzheti el, tehet valakit boldoggá...


Együtt táborozottt:
Balog Csaba, Farkas Tibor, Fehér Márk, Fekete Balázs, Hasan Florin, Hriazik Adrienn, Hriazik Anett, Hriazik Attila, Kovács Csilla, L. Kovács Norbert, Loboda Tímea, Mészáros Roland, Nagy Irén, Rabb László, Sárközi Ervin, Soltész Ildikó, Sutus Mónika, Szajbert József, Telek János és Zsikla László.


 

Szemben a széllel Attika paprikás krumplija Első ebédünk Trombitás Frédik Amerikai foci A Holt-Tisza
Elvonult a vihar Este van Kukták Szülők látogatóban Kisdedóvó Vízben a csapat
Strand-röplabda Lacika fürdik Hria Florin első hala Blanka főz Tanösvényen
Iszapbirkózás Mutatvány Nyári délután Reggel Csónakázás Strand a végére is

 

 

 

 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz