|
(011.)
TÚRA A TATÁRSZENTGYÖRGYI KILÁTÓHOZ
Időpont:
2007. június 9. szombat
Útvonal:
Lajosmizse - Ladánybenei rom - Templomdûlõ -
Tatárszentgyörgyi kilátó - Megyehatár -
Madaras-tó - Felsõlajos
Táv: 25 km
Harminc fok fölötti meleg és 23 km várt ránk
az elõzetes tervek szerint. Ráadásul egyedül
vezettem a csapatot, mert Ircsi és Edit nem
ért rá. A srácok nem hitték el, hogy van
szívem ilyen melegben ennyit gyalogoltatni
õket. Amikor elindultunk a ladánybenei
betonúton, mindig azt lesték, melyik
buszmegállónál fogunk buszra szállni. Aztán
amikor majdnem 3 km után letértünk a
dûlõútra, csalódottan vették tudomásul, hogy
szokásom ellenére most nem vicceltem.
Mondtam nekik, hogy ilyesmivel nem szoktam.
Az viszont igaz, hogy csakhamar borzasztóan
meleg lett, és a gyerekek az átlagosnál
gyakrabban kérdezgették, mikor állunk meg
pihenni, és hol fogunk delelni. Kiábrándító
válaszom: delelni sehol, és pihenni is csak
8, majd pedig 15 kilométernél. Ennek
megfelelõen a ladánybenei templomromnál
tartottunk egy húsz perces árnyékszünetet.
Itt már komoly gondként jelentkezett, hogy a
vizünk fogytán, és ami maradt, az is
ihatatlanul meleg volt. Ráadásul nem
érintettünk a túra során egyetlen települést
sem. Így az utunkba akadó tanyákon
próbáltunk frissítéshez jutni.
Csaknem 10 km-t vándoroltunk, mire az elsõ
tanyánál ivóvizet szereztünk. Innen véget
érni nem akaró, tûzõ napon, arasznyi
homokban vezetõ kilométerek vártak ránk.
Alig akart elkövetkezni a megyehatár,
ahonnan már jól látszott a tatárszentgyörgyi
geodéziai torony. A környék legmagasabb
pontján 1979-ben geodéták építették a
harminc méter magas betonkolosszust. A
létrák kiszedve - ki szedte ki õket? -,
ezért még egy csodás körpanorámával sem
jutalmazhattuk magunkat. A gyerekek
mérgelõdtek, hogy miért nem mondtam nekik,
hogy nem tudunk felmenni. Azért, mert akkor
nem jöttetek volna el ilyen messzire -
válaszoltam.
Vizünk elfogyott, úgyhogy dél elmúltával
szinte támolyogtunk a szaharai körülmények
között. Egy óra vánszorgás után egy szép
tanyához értünk. A kapu nyitva, sehol senki.
Szólítgattuk õket, de nem volt válasz.
Fogtuk magunkat, és az udvaron tekergõ
slagnál megmosakodtunk, pukkadásig ittuk
magunkat, majd feltöltöttük palackjainkat,
és - jól érezhetõen - máris frissebben
meneteltünk elõre, Felsõlajos és a beígért
marhapörkölt, hideg üdítõ irányába.
A terep ismerõs volt, hiszen a Pest és
Bács-Kiskun megyét, tehát Táborfalvát és
Ladánybenét elválasztó dûlõn jártunk. Ott,
ahol a ladánybenei túránkon tavasszal. A
Jajmajor szélén túljutva a táborfalvai
gyakorlótér tankjárta dombjain
hullámvasutaztunk, aztán a "Száraz tónak még
szárazabb partján", vagyis a térképeken
jelölt Madarasi-tó évek óta száraz medrét
érintve Felsõlajos széléhez jutottunk.
Uzsiék és Berciék tanyája mellet mentünk el
- utóbbit enni is elhívtuk, ha már nem
gyalogolt velünk -, és hamar a falu
fõutcáján találtuk magunkat. Már csak 1 km!
Az út végén kocsma! De oda nem mentünk be,
mert Gulyásék, akik szíves vendéglátóink
voltak, házukhoz irányítottak minket. A
tervezett idõpontban, 15.00-kor fejeztük be
a túrát.
Összességében: figyelembe véve az árnyékban
mért 32 fokot, ami a napon volt vagy 40,
aztán hogy 20 km-t árnyék nélkül, süllyedõs
homokban, és a pihenõket leszámítva
kevesebb, mint hat óra alatt, ilyen
körülmények között 25 km-t tettünk meg, ez
nemzetközi szintû teljesítmény. Idén a
leghosszabb, legembertpróbálóbb és a
legnagyobb erõkifejtést igénylõ túránkon
voltunk túl. Mindenkinek gratulálok!
Gulyáséknál a pörkölt finom volt, köszönet
érte Józsinak, Ákos apukájának. Az üdítõ és
a sör hideg: köszi, Márti! Köszönettel
tartozunk még Rózsikának és Marikának,
Roland és Laci anyukájának, amiért
támogatták társaságunkat az uzsonna
megszervezésének segítésével. A nap folyamán
- túrán és faluban - emberileg olyan
maximálisra vizsgáztak gyerekek és szülõk,
hogy tanítani kellene!
És mindenkinek mindent köszönünk!
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Farkas Tibor, Gulyás Ákos, Hriazik Anett,
Hriazik Attila, Kovács Csilla, Mészáros Roland, Rabb
László, Soltész Ildikó, Sutus Mónika és Zsikla László.
Erre együnk!
Erdõ nélkül
Ladánybenei templomdombon
Kilátás
Infó
Barátsággal
Homokút
Iskola-dûlõi kereszt
Talpalatnyi árnyék
Hernyó
Erdõ-hegy oldalában
A kilátó alatt
Megyehatár
Haladás
Hárman
Katonai területen
Felhõ
Kérges út
Mászás
Márti
Ebéd elõtt
Marhapörkölt
Ircsike
Erre igyunk!
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
