FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(11.) TÚRA A TATÁRSZENTGYÖRGYI KILÁTÓHOZ
 

Időpont: 2007. június 9. szombat
Útvonal: Lajosmizse - Ladánybenei rom - Templomdűlő - Tatárszentgyörgyi kilátó - Megyehatár - Madaras-tó - Felsőlajos
Táv: 25 km
 

Harminc fok fölötti meleg és 23 km várt ránk az előzetes tervek szerint. Ráadásul egyedül vezettem a csapatot, mert Ircsi és Edit nem ért rá. A srácok nem hitték el, hogy van szívem ilyen melegben ennyit gyalogoltatni őket. Amikor elindultunk a ladánybenei betonúton, mindig azt lesték, melyik buszmegállónál fogunk buszra szállni. Aztán amikor majdnem 3 km után letértünk a dűlőútra, csalódottan vették tudomásul, hogy szokásom ellenére most nem vicceltem. Mondtam nekik, hogy ilyesmivel nem szoktam.
Az viszont igaz, hogy csakhamar borzasztóan meleg lett, és a gyerekek az átlagosnál gyakrabban kérdezgették, mikor állunk meg pihenni, és hol fogunk delelni. Kiábrándító válaszom: delelni sehol, és pihenni is csak 8, majd pedig 15 kilométernél. Ennek megfelelően a ladánybenei templomromnál tartottunk egy húsz perces árnyékszünetet. Itt már komoly gondként jelentkezett, hogy a vizünk fogytán, és ami maradt, az is ihatatlanul meleg volt. Ráadásul nem érintettünk a túra során egyetlen települést sem. Így az utunkba akadó tanyákon próbáltunk frissítéshez jutni.
Csaknem 10 km-t vándoroltunk, mire az első tanyánál ivóvizet szereztünk. Innen véget érni nem akaró, tűző napon, arasznyi homokban vezető kilométerek vártak ránk. Alig akart elkövetkezni a megyehatár, ahonnan már jól látszott a tatárszentgyörgyi geodéziai torony. A környék legmagasabb pontján 1979-ben geodéták építették a harminc méter magas betonkolosszust. A létrák kiszedve - ki szedte ki őket? -, ezért még egy csodás körpanorámával sem jutalmazhattuk magunkat. A gyerekek mérgelődtek, hogy miért nem mondtam nekik, hogy nem tudunk felmenni. Azért, mert akkor nem jöttetek volna el ilyen messzire - válaszoltam.
Vizünk elfogyott, úgyhogy dél elmúltával szinte támolyogtunk a szaharai körülmények között. Egy óra vánszorgás után egy szép tanyához értünk. A kapu nyitva, sehol senki. Szólítgattuk őket, de nem volt válasz. Fogtuk magunkat, és az udvaron tekergő slagnál megmosakodtunk, pukkadásig ittuk magunkat, majd feltöltöttük palackjainkat, és - jól érezhetően - máris frissebben meneteltünk előre, Felsőlajos és a beígért marhapörkölt, hideg üdítő irányába.
A terep ismerős volt, hiszen a Pest és Bács-Kiskun megyét, tehát Táborfalvát és Ladánybenét elválasztó dűlőn jártunk. Ott, ahol a ladánybenei túránkon tavasszal. A Jajmajor szélén túljutva a táborfalvai gyakorlótér tankjárta dombjain hullámvasutaztunk, aztán a "Száraz tónak még szárazabb partján", vagyis a térképeken jelölt Madarasi-tó évek óta száraz medrét érintve Felsőlajos széléhez jutottunk.
Uzsiék és Berciék tanyája mellet mentünk el - utóbbit enni is elhívtuk, ha már nem gyalogolt velünk -, és hamar a falu főutcáján találtuk magunkat. Már csak 1 km! Az út végén kocsma! De oda nem mentünk be, mert Gulyásék, akik szíves vendéglátóink voltak, házukhoz irányítottak minket. A tervezett időpontban, 15.00-kor fejeztük be a túrát.
Összességében: figyelembe véve az árnyékban mért 32 fokot, ami a napon volt vagy 40, aztán hogy 20 km-t árnyék nélkül, süllyedős homokban, és a pihenőket leszámítva kevesebb, mint hat óra alatt, ilyen körülmények között 25 km-t tettünk meg, ez nemzetközi szintű teljesítmény. Idén a leghosszabb, legembertpróbálóbb és a legnagyobb erőkifejtést igénylő túránkon voltunk túl. Mindenkinek gratulálok!
Gulyáséknál a pörkölt finom volt, köszönet érte Józsinak, Ákos apukájának. Az üdítő és a sör hideg: köszi, Márti! Köszönettel tartozunk még Rózsikának és Marikának, Roland és Laci anyukájának, amiért támogatták társaságunkat az uzsonna megszervezésének segítésével.
A nap folyamán - túrán és faluban - emberileg olyan maximálisra vizsgáztak gyerekek és szülők, hogy tanítani kellene!

                                                                                                                       És mindenkinek mindent köszönünk!


Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Farkas Tibor, Gulyás Ákos, Hriazik Anett, Hriazik Attila, Kovács Csilla, Mészáros Roland, Rabb László, Soltész Ildikó, Sutus Mónika és Zsikla László.


 

Erre együnk! Erdő nélkül Ladánybenei templomdombon Kilátás Infó Barátsággal
Homokút Iskola-dűlői kereszt Talpalatnyi árnyék Hernyó Erdő-hegy oldalában A kilátó alatt
Megyehatár Haladás Hárman Katonai területen Felhő Kérges út
Mászás Márti Ebéd előtt Marhapörkölt Ircsike Erre igyunk!

 

 

 

 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz