FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(004.)
TÁBORFALVA - LADÁNYBENE TÚRA


Időpont: 2007. április 14. szombat
Útvonal:
Táborfalva vá. - Borókás - Ladánybene
Táv: 12 km


Nagy melegre számíthattunk az elõrejelzés szerint, így a 25 fokban, tûzõ napon, arasznyi homokban nem is terveztem többet, mint 12 röpke kilométert. Ircsivel elõzetesen beautóztuk dûlõutakon a jelzetlen útvonalat, így esett választásunk erre a szép borókás-nyáras erdõszélre. Tehát nem az elõre tervezett lajosmizsei túra lett belõle, és a záró fõzõcskézést sem ejthettük meg az ikreknél Felsõlajoson. Sebaj!
A találkozó reggel 8.30-kor volt megbeszélve a lajosmizsei vasútállomáson, mert a tervek szerint vonatozni szándékoztunk Táborfalváig. Az ott találkozók helyi kollégista gyerekek voltak, és Edit, aki rajtunk kívül a túra egyetlen felnõttje, és rá mindig számíthatunk. Néhányan a bicajukat nálunk hagyták, hogy délután azzal térhessenek haza. A vonatra szálláskor kiderült, hogy Edit osztályából is jött három lány, így velük is többen lettünk. A felsõlajosiaim közül csak Felsõlajoson derült ki, hogy mindössze öten értek rá. Õk is sikeresen felszálltak, így teljes létszámban folytattuk a hihetetlen hosszú, következõ megállóig tartó vonatozásunkat.
9.15-kor értünk Táborfalvára, ahol rövid élelem és innivaló beszerzés után nekiindultunk a laktanyáig vezetõ 4 kilométeres betonútnak. Nem volt valami hangulatos, szerencsére kevés autó járta. Arra mindenesetre jó volt, hogy beszélgessünk, örüljünk azoknak, akiket régebben láttunk, és hangolódjunk a ránk váró szebb, erdõs szakaszra. A laktanyát egy óra alatt értük el, majd a porzó földútra térés után nem sokkal negyed órás reggeli-szünetet tartottunk. A folytatásban a gyerekek önfeledten szaladgáltak a hatalmas fák között vezetõ úton. Mellettünk az erdõben ezen a vidéken hatalmasnak számító 5-10 méteres dombok hullámoztak, rajtuk vörös és fekete fenyõ, szép nyárak. Aztán ritkább, fiatal akácos kísérte utunkat. Újabb óra elteltével pedig már balra tértünk a ladánybenei Gödörállás-dûlõn, és a Borókás-erdõ mentén ballagtunk. Be-betértünk az erdõbe, ahol kis tisztások, hatalmas homokbuckák, komoly méretû boróka bokrok váltották egymást, a tavalyról rájuk száradt kékes bogyókkal. A gyerekekkel megkóstoltuk, elég gyantás ízük volt. Egy romtanyát elhagyva hamarosan Ladánybene szélére értünk, amit a tanyák sûrûbb felbukkanása és a kutyák megjelenése tett kétségtelenebbé.
A nap legizgalmasabb „kalandja” az volt, amikor a gyerekek elõreszaladtak, mert nyúlnak mondtuk azt a kis „valamilyen állatot, ott elöl”. Amikor közelébe értek, akkor ugatni kezdett. Persze a többi kutya is elõszaladt, és kergetni kezdték a srácokat. Azok megijedtek, és rohantak biztonságot adó közelségünkbe. Amikor a dombra felérve a kutyakölykök meglátták, mennyien vagyunk, õk is megijedtek, és az út menti bokros részbe visszahúzódva ugattak bennünket. Aztán elõkerült egy nõszemély, a gazdi, aki összeszedte a jószágokat, és így a veszély végleg elmúlt. Beérve a faluba, az elsõ nyomós kútnál alaposan megmosakodtunk, majd a sarki kocsmában frissítettük magunkat. A nagyfiúk egy-egy korsó sört ittak, én pedig egy nagyfröccsöt. Az Ircsi és Edit egy színvonalasabb, szomszédos egységben kávét ivott. Aztán a gyerekek leszavazták hirtelen jött javaslatomat, hogy gyalogoljunk még 4 kilométert oda-vissza a középkori templomromhoz. Helyette a busz indulásáig hátra lévõ idõt teljesen kiürült fejjel, mintegy érdek nélkül a közeli játszótéren evéssel-ivása, hintázással, heveréssel töltöttük. Senki nem nyavalygott, mindenkire ráfért egy kis árnyas semmittevés.
14.45-kor felszálltunk a lajosmizsei buszra, és 15.15-kor már nálunk voltunk, ahol nyomban nekiálltunk a tûzrakásnak, zöldségpucolásnak, hogy a türelmetlenül várt bablevest megfõzzük. A leves gyorsan el is készült, elég jó lett. Aztán 2 kiló lisztbõl cigánylángost sütöttünk barack és málna lekvárral. Még evés elõtt óriási slaggal-locsolós partiba merültek, mindenki elázott, de nem volt baj, mert nagyon meleg volt. Evés közben aztán a kutyakaland ismét szóba került. A tucatnyi kutya egyik résztvevõ szerint már „volt vagy 50”, míg a másik egyenesen 100 ebrõl beszélt. Utólag persze nem is féltek akkor annyira, és nagy derültséggel vitatkoztak, kinek az elbeszélése áll közelebb a valósághoz. És csak kártyáztak, kártyáztak...

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Bene Viktória, Farkas Tibor, Gulyás Ákos, Hriazik Adrienn, Hriazik Anett, Hriazik Evelin, Jenovai Ádám, Kovács Edit, L. Kovács Melinda, L. Kovács Norbert, Martinovics Norbert, Mészáros Roland, Nagy Irén, Németh Renáta, Rabb László, Sárközi Ervin, Sutus Mónika, Szajbert József, Szajbert Zsolt, Szántó Bettina, Telek János és Telek Nándor.

 

Kölkökre várva

 

Kedvünk

 

Táborfalván

 

Nyár-érzés

 

Versenyben

 

Virág

 

Csoportkép

 

Borókás szélén

 

Homok-krossz

 

Kitikkadva

 

Marad a gyerek...

 

Zsuga

 

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz