|
(004.)
TÁBORFALVA - LADÁNYBENE TÚRA
Időpont:
2007. április 14. szombat
Útvonal:
Táborfalva vá. - Borókás - Ladánybene
Táv: 12 km
Nagy melegre számíthattunk az elõrejelzés
szerint, így a 25 fokban, tûzõ napon,
arasznyi homokban nem is terveztem többet,
mint 12 röpke kilométert. Ircsivel
elõzetesen beautóztuk dûlõutakon a jelzetlen
útvonalat, így esett választásunk erre a
szép borókás-nyáras erdõszélre. Tehát nem az
elõre tervezett lajosmizsei túra lett
belõle, és a záró fõzõcskézést sem ejthettük
meg az ikreknél Felsõlajoson. Sebaj!
A találkozó reggel 8.30-kor volt megbeszélve
a lajosmizsei vasútállomáson, mert a tervek
szerint vonatozni szándékoztunk
Táborfalváig. Az ott találkozók helyi
kollégista gyerekek voltak, és Edit, aki
rajtunk kívül a túra egyetlen felnõttje, és
rá mindig számíthatunk. Néhányan a bicajukat
nálunk hagyták, hogy délután azzal
térhessenek haza. A vonatra szálláskor
kiderült, hogy Edit osztályából is jött
három lány, így velük is többen lettünk. A
felsõlajosiaim közül csak Felsõlajoson
derült ki, hogy mindössze öten értek rá. Õk
is sikeresen felszálltak, így teljes
létszámban folytattuk a hihetetlen hosszú,
következõ megállóig tartó vonatozásunkat.
9.15-kor értünk Táborfalvára, ahol rövid
élelem és innivaló beszerzés után
nekiindultunk a laktanyáig vezetõ 4
kilométeres betonútnak. Nem volt valami
hangulatos, szerencsére kevés autó járta.
Arra mindenesetre jó volt, hogy
beszélgessünk, örüljünk azoknak, akiket
régebben láttunk, és hangolódjunk a ránk
váró szebb, erdõs szakaszra. A laktanyát egy
óra alatt értük el, majd a porzó földútra
térés után nem sokkal negyed órás
reggeli-szünetet tartottunk. A folytatásban
a gyerekek önfeledten szaladgáltak a
hatalmas fák között vezetõ úton. Mellettünk
az erdõben ezen a vidéken hatalmasnak
számító 5-10 méteres dombok hullámoztak,
rajtuk vörös és fekete fenyõ, szép nyárak.
Aztán ritkább, fiatal akácos kísérte
utunkat. Újabb óra elteltével pedig már
balra tértünk a ladánybenei
Gödörállás-dûlõn, és a Borókás-erdõ mentén
ballagtunk. Be-betértünk az erdõbe, ahol kis
tisztások, hatalmas homokbuckák, komoly
méretû boróka bokrok váltották egymást, a
tavalyról rájuk száradt kékes bogyókkal. A
gyerekekkel megkóstoltuk, elég gyantás ízük
volt. Egy romtanyát elhagyva hamarosan
Ladánybene szélére értünk, amit a tanyák
sûrûbb felbukkanása és a kutyák megjelenése
tett kétségtelenebbé.
A nap legizgalmasabb „kalandja” az volt,
amikor a gyerekek elõreszaladtak, mert
nyúlnak mondtuk azt a kis „valamilyen
állatot, ott elöl”. Amikor közelébe értek,
akkor ugatni kezdett. Persze a többi kutya
is elõszaladt, és kergetni kezdték a
srácokat. Azok megijedtek, és rohantak
biztonságot adó közelségünkbe. Amikor a
dombra felérve a kutyakölykök meglátták,
mennyien vagyunk, õk is megijedtek, és az út
menti bokros részbe visszahúzódva ugattak
bennünket. Aztán elõkerült egy nõszemély, a
gazdi, aki összeszedte a jószágokat, és így
a veszély végleg elmúlt. Beérve a faluba, az
elsõ nyomós kútnál alaposan megmosakodtunk,
majd a sarki kocsmában frissítettük
magunkat. A nagyfiúk egy-egy korsó sört
ittak, én pedig egy nagyfröccsöt. Az Ircsi
és Edit egy színvonalasabb, szomszédos
egységben kávét ivott. Aztán a gyerekek
leszavazták hirtelen jött javaslatomat, hogy
gyalogoljunk még 4 kilométert oda-vissza a
középkori templomromhoz. Helyette a busz
indulásáig hátra lévõ idõt teljesen kiürült
fejjel, mintegy érdek nélkül a közeli
játszótéren evéssel-ivása, hintázással,
heveréssel töltöttük. Senki nem nyavalygott,
mindenkire ráfért egy kis árnyas
semmittevés.
14.45-kor felszálltunk a lajosmizsei buszra,
és 15.15-kor már nálunk voltunk, ahol
nyomban nekiálltunk a tûzrakásnak,
zöldségpucolásnak, hogy a türelmetlenül várt
bablevest megfõzzük. A leves gyorsan el is
készült, elég jó lett. Aztán 2 kiló lisztbõl
cigánylángost sütöttünk barack és málna
lekvárral. Még evés elõtt óriási
slaggal-locsolós partiba merültek, mindenki
elázott, de nem volt baj, mert nagyon meleg
volt. Evés közben aztán a kutyakaland ismét
szóba került. A tucatnyi kutya egyik
résztvevõ szerint már „volt vagy 50”, míg a
másik egyenesen 100 ebrõl beszélt. Utólag
persze nem is féltek akkor annyira, és nagy
derültséggel vitatkoztak, kinek az
elbeszélése áll közelebb a valósághoz. És
csak kártyáztak, kártyáztak...
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Bene Viktória, Farkas Tibor, Gulyás Ákos,
Hriazik Adrienn, Hriazik Anett, Hriazik Evelin, Jenovai
Ádám, Kovács Edit, L. Kovács Melinda, L. Kovács Norbert,
Martinovics Norbert, Mészáros Roland, Nagy Irén, Németh
Renáta, Rabb László, Sárközi Ervin, Sutus Mónika,
Szajbert József, Szajbert Zsolt, Szántó Bettina, Telek
János és Telek Nándor.
Kölkökre várva
Kedvünk
Táborfalván
Nyár-érzés
Versenyben
Virág
Csoportkép
Borókás szélén
Homok-krossz
Kitikkadva
Marad a gyerek...
Zsuga
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
