FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(4.) TÁBORFALVA - LADÁNYBENE TÚRA


Időpont: 2007. április 14. szombat
Útvonal: Táborfalva vá. - Borókás - Ladánybene
Táv: 12 km


Nagy melegre számíthattunk az előrejelzés szerint, így a 25 fokban, tűző napon, arasznyi homokban nem is terveztem többet, mint 12 röpke kilométert. Ircsivel előzetesen beautóztuk dűlőutakon a jelzetlen útvonalat, így esett választásunk erre a szép borókás-nyáras erdőszélre. Tehát nem az előre tervezett lajosmizsei túra lett belőle, és a záró főzőcskézést sem ejthettük meg az ikreknél Felsőlajoson. Sebaj!
A találkozó reggel 8.30-kor volt megbeszélve a lajosmizsei vasútállomáson, mert a tervek szerint vonatozni szándékoztunk Táborfalváig. Az ott találkozók helyi kollégista gyerekek voltak, és Edit, aki rajtunk kívül a túra egyetlen felnőttje, és rá mindig számíthatunk. Néhányan a bicajukat nálunk hagyták, hogy délután azzal térhessenek haza. A vonatra szálláskor kiderült, hogy Edit osztályából is jött három lány, így velük is többen lettünk. A felsőlajosiaim közül csak Felsőlajoson derült ki, hogy mindössze öten értek rá. Ők is sikeresen felszálltak, így teljes létszámban folytattuk a hihetetlen hosszú, következő megállóig tartó vonatozásunkat.
9.15-kor értünk Táborfalvára, ahol rövid élelem és innivaló beszerzés után nekiindultunk a laktanyáig vezető 4 kilométeres betonútnak. Nem volt valami hangulatos, szerencsére kevés autó járta. Arra mindenesetre jó volt, hogy beszélgessünk, örüljünk azoknak, akiket régebben láttunk, és hangolódjunk a ránk váró szebb, erdős szakaszra. A laktanyát egy óra alatt értük el, majd a porzó földútra térés után nem sokkal negyed órás reggeli-szünetet tartottunk. A folytatásban a gyerekek önfeledten szaladgáltak a hatalmas fák között vezető úton. Mellettünk az erdőben ezen a vidéken hatalmasnak számító 5-10 méteres dombok hullámoztak, rajtuk vörös és fekete fenyő, szép nyárak. Aztán ritkább, fiatal akácos kísérte utunkat. Újabb óra elteltével pedig már balra tértünk a ladánybenei Gödörállás-dűlőn, és a Borókás-erdő mentén ballagtunk. Be-betértünk az erdőbe, ahol kis tisztások, hatalmas homokbuckák, komoly méretű boróka bokrok váltották egymást, a tavalyról rájuk száradt kékes bogyókkal. A gyerekekkel megkóstoltuk, elég gyantás ízük volt. Egy romtanyát elhagyva hamarosan Ladánybene szélére értünk, amit a tanyák sűrűbb felbukkanása és a kutyák megjelenése tett kétségtelenebbé.
A nap legizgalmasabb „kalandja” az volt, amikor a gyerekek előreszaladtak, mert nyúlnak mondtuk azt a kis „valamilyen állatot, ott elöl”. Amikor közelébe értek, akkor ugatni kezdett. Persze a többi kutya is előszaladt, és kergetni kezdték a srácokat. Azok megijedtek, és rohantak biztonságot adó közelségünkbe. Amikor a dombra felérve a kutyakölykök meglátták, mennyien vagyunk, ők is megijedtek, és az út menti bokros részbe visszahúzódva ugattak bennünket. Aztán előkerült egy nőszemély, a gazdi, aki összeszedte a jószágokat, és így a veszély végleg elmúlt. Beérve a faluba, az első nyomós kútnál alaposan megmosakodtunk, majd a sarki kocsmában frissítettük magunkat. A nagyfiúk egy-egy korsó sört ittak, én pedig egy nagyfröccsöt. Az Ircsi és Edit egy színvonalasabb, szomszédos egységben kávét ivott. Aztán a gyerekek leszavazták hirtelen jött javaslatomat, hogy gyalogoljunk még 4 kilométert oda-vissza a középkori templomromhoz. Helyette a busz indulásáig hátra lévő időt teljesen kiürült fejjel, mintegy érdek nélkül a közeli játszótéren evéssel-ivása, hintázással, heveréssel töltöttük. Senki nem nyavalygott, mindenkire ráfért egy kis árnyas semmittevés.
14.45-kor felszálltunk a lajosmizsei buszra, és 15.15-kor már nálunk voltunk, ahol nyomban nekiálltunk a tűzrakásnak, zöldségpucolásnak, hogy a türelmetlenül várt bablevest megfőzzük. A leves gyorsan el is készült, elég jó lett. Aztán 2 kiló lisztből cigánylángost sütöttünk barack és málna lekvárral. Még evés előtt óriási slaggal-locsolós partiba merültek, mindenki elázott, de nem volt baj, mert nagyon meleg volt. Evés közben aztán a kutyakaland ismét szóba került. A tucatnyi kutya egyik résztvevő szerint már „volt vagy 50”, míg a másik egyenesen 100 ebről beszélt. Utólag persze nem is féltek akkor annyira, és nagy derültséggel vitatkoztak, kinek az elbeszélése áll közelebb a valósághoz. És csak kártyáztak, kártyáztak...


Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Bene Viktória, Farkas Tibor, Gulyás Ákos, Hriazik Adrienn, Hriazik Anett, Hriazik Evelin, Jenovai Ádám, Kovács Edit, L. Kovács Melinda, L. Kovács Norbert, Martinovics Norbert, Mészáros Roland, Nagy Irén, Németh Renáta, Rabb László, Sárközi Ervin, Sutus Mónika, Szajbert József, Szajbert Zsolt, Szántó Bettina, Telek János és Telek Nándor.


 

Kölkökre várva Kedvünk Táborfalván Nyár-érzés Versenyben Virág
Csoportkép Borókás szélén Homok-krossz Kitikkadva Marad a gyerek... Zsuga

 

 

 

 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz