(010.) TÁBORFALVA - PUSZTAVACS TÚRA
Időpont:
2007. május 19. szombat
Útvonal:
Táborfalva vá. - Táborfalva - Ágostonmajor -
Pusztavacs - Ország Közepe-emlékmû -
Pusztavacs
Táv: 13 km
A kicsik nem jöttek, mert érdektelennek
bizonyultak. A nagyok közül is csak néhányan
jelezték biztosan, hogy rájuk számíthatunk.
Végül Ircsivel együtt nyolcan gyülekeztünk a
felsõlajosi vasúti megállóban.
Rövid vonatozás után 9.15-kor értünk
Táborfalvára, ahol elõbb vásároltunk egy kis
kolbászt, kenyeret a megszavazott
sütögetéshez, majd pedig nekiindultunk a
zöld jelzésen. A faluban haladtunk négy
kilométert, majd jobbkanyarral rátértünk a
zöld sáv jelzésre. Az elõbb átvitt az
autópálya fölött, aztán letért a pályával
párhuzamosan haladó gázvezeték fölé. Pár száz
méter után a jel betért a pusztavacsi
erdõbe, és szép nyárfával kevert akácosban
haladt tovább. Ágostonmajor régi épületei
mellett több éves kukorica aszalódott térdig
érõ szárán.
Egy szép útelágazásnál fél órás tizenegyórai
szünetet tartottunk, és folytattuk a
gyaloglást. Nemsokára kiértünk a pusztavacs
elõtti országútra. Jobbra lovak legeltek.
Balra kanyarodott az aszfalt a faluba,
persze vele mi is.
Delet harangoztak. A középkori templom
romjainak megtekintése után a többség a
szemközti kocsma meglátogatására szavazott.
Sör, kávé, móka, kacagás. Innen egy jó
kilométeres, jobbára aszfaltos út vitt az
ország közepét jelzõ toronyhoz. Itt tüzet
raktunk, kolbászt sütöttünk. A kölkök -
maholnap felnõttek - megmászták a gúlát,
Ildike fényképezett. Aztán kezdõdött a játék
határok nélkül: Csilla, Ildike, Attila és
Rolcsee locsolkodni kezdett. A két lány
nadrágjában is folyt a víz. Laci és Tibi
bölcsen a kártyázást választotta. Mi pedig
Ircsivel csak néztük, mit mûvelnek õk.
Aztán eltelt a délután pihenésre szánt
ideje, visszamentünk a faluba. Itt még egy
levezetõ jellegû fagyizás és süteményezés
következett, majd pedig a 15.52-es örkényi
buszra szálltunk. Az örkényi vasútállomásig
hamar eltelt az idõ, mindenki szemében ott
lapult a fáradtság. A 18.05-ös vonatig
viszont már nagyon lassan akart elmúlni, de
ez is meglett. Negyed hétkor Felsõlajoson
voltunk.
Puszi, kézfogás, és a mihamarabbi folytatás
reményében búcsú egymástól. Ilyen családias
hangulatú túrán még nem voltunk. A gyerekek
már felnõttek, komolyak, érettek. Én
barátaimnak tekintem õket, igyekszem velük
így is viselkedni. Õk még néha bácsiznak,
de, azt hiszem, nem sokáig...
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Farkas Tibor, Hriazik Attila, Kovács
Csilla, Mészáros Roland, Nagy Irén, Rabb László és
Soltész Ildikó.
Táborfalván
Meeee
Ircsike és a lányok
Az erdõ
Szusszanásnyi szünet
Szépség
Bogárka
Faluszélen
A templomromnál
Hangolódunk
Az ország közepén
Tûzgyújtás
Hagymapucolás
Gúlatámadás
Sütögetés
Ebédünk
Strandolás
Kész vagyunk!
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|