FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(31.) LADÁNYBENE - KUNBARACS TÚRA
 

Időpont: 2007. november 24. szombat
Útvonal: Ladánybene - Kunbaracs - Kunbaracsi kastély - Baracsi-erdő - Kunadacsi út
Táv: 15 km
 

A túra nem volt előzetesen valami népszerű. Mármint a gondolat, hogy dűlőutakon gyalogolni, tulajdonképpen alig a szomszédban. Aztán azoknak, akik eljöttek, máig emlegetett emlék lett. 
Átbuszoztunk Ladánybenére, majd a kocsmában kipihentük a negyed órás utazás fáradalmait. Persze inkább a reggel szükséges koffeinadagokat vitte be, aki igényelte. A gyerekek üdítőztek és reggeliztek. Némi késlekedés után aztán nekivágtunk a nem túl változatos hat kilométeres betonútnak, amely Kunbaracs szélére vitt minket. Közben a gyerekek buckákon rohangáltak, kardoztak. Finom volt a kökény és a csipkebogyó, ezért elég jelentős mennyiségben kóstolgattuk. Végül is nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy betonon megyünk. Tizenegy óra után valamivel értünk át Kunbaracsra, és egyből a kastély gondnokát hívtam, hogy itt volnánk. Mondta, hogy fáradjunk be.
A kaputól egy valamikor szebb időket megért vadnarancs bokorsor szegélyezte utunkat a kastélyig. A fiatal gondnok szívélyesen fogadott minket, és elmondta, hogy az épület úgy egyébként nem látogatható, de mivel gyerekekkel jöttünk, és a felesége is pedagógus, ezért nem utasított el minket. Nem, hanem inkább azonnal beinvitált a jó kétszáz éves falak közé. Hát, volt pénze annak, aki megcsináltatta! És még az ízlése sem osztályon aluli.
Az első szinten egy valamikori istállóból kialakított "lovagterem" található, amelyikbe akkora kandalló van beépítve, hogy egy egész ökröt is meg lehet benne sütni. A falfestés mai, de ízléses, a bútorok historizáló stílusban lettek megcsinálva. Innen az emeletre mentünk, ahol faburkolat, hatalmas tükrök és egy biliárdterem is megfigyelhető. Még fentebb, már  a padlástérben, személyes lakosztályi részek fürdőszobákkal, hálókkal, így ide nem mehettünk be. De a kastély így is felülmúlta elképzeléseinket. Gyors csoportkép az udvaron, aztán érzékeny búcsú, és indulás a hátralévő tíz kilométer leküzdésére.
Az út hátra lévő szakasza szép széles homokúton, allés-erdős részen vezetett. Többször megálltunk, pihegtünk, ettünk-ittunk, élveztük a szép és enyhe, de napsütés nélküli november végi időt. Aztán egy tanyát értünk, ahol sok, kövér tehén legelt, és még pacikat is lehetett simogatni, a gyerekek nem kis örömére. Majd egy valódi erdős szakasz nyűgözött le hatalmas nyárfáival, akácaival.
Aztán nemsokára ráfordultunk a kunadacsi betonútra vivő, utolsó dűlőre. Már alkonyodni kezdett, gyerekek és felnőttek egyaránt elkészültek az erejükkel. Rövid várakozás a buszra, aztán egy fél óra elteltével máris Lajosmizsén találtuk magunkat.  Szép túra volt, mindenki jól érezte magát, a kastély pedig egyszerűen csodás.


Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Banka Nándor, Berta Bálint, Bertáné Kéri Kati, Herczeg Dalma, Kelemenné Barta Ágnes, Kisjuhász Gellért, Kovács Csilla, Kovács Dóra, Nagy Irén, Rácz Ádám, Rácz Laura, Révbéri Zsolt, Soltész Ildikó, Staar Andor, Telek Milán, Tóth Attila, Tóth István, Török Mária, Varga Lehel, Varga Zsombor és Vargáné Rátz Veronika.


 

Ladánybenén Széktói iskola múzeum Eső Zsombi Verával Ági és a lányok
Vaddohány Kunbaracs szélén Helységnévtábla alatt Vörös kastély A "lovagterem" Középkori templomdísz
Park-maradék Vízáteresz Rókalukak Romos tanya Ló simogató Ülőmunka

 

 

 

 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz