FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(20.) TÁBORFALVA - HERNÁD TÚRA
 

Időpont: 2007. július 26. csütörtök
 

Régen szerettünk volna már egy kétnapos túrát szervezni, de nem volt hova, és nem volt mikor. A nyár folyamán aztán végre lehetőség nyílt a megvalósításra. Kapóra jött, hogy Márkóék, vagyis Anitáék meghívtak magukhoz Dabasra, egy ott alvós bulira.
De előtte le kellett gyalogolnunk az első napra tervezett 21 km-t. Ez így nem tűnik soknak, de figyelembe véve az időjárást.... Árnyékban 34 fok, de az út 80 százalékát tűző napon, tíz centis homokban tettük meg. A gyerekek becsületére legyen mondva, szavuk sem volt.
De hogy is volt pontosan? Táborfalváig vonatoztunk, és onnan indultunk a falun áthaladva a Pusztavacsi-erdőbe. A májusi túráról néhányunknak ismerős volt a táj. Mint akkor, most is elég hamar Pusztavacsra értünk. Itt a kocsmában ismét hűsöltünk, aztán ebédnek valót vásároltunk, némi hideg üdítővel kiegészítve, és máris az ország valódi közepén pihentünk.
Innen jó másfél órás lötyögés után - viszont nem sok kedvvel - vágtunk neki a Rákóczitelepen átvivő, Hernádra tartó sivatagi menetnek. Forró aszfalton, forró homokban, víz nélkül. Még szerencse, hogy Rákóczitelepen egy muksó kiszólt, nem vagyunk-e szomjasak. Hát nem tagadtuk. Erre hozzánk vágott egy rekesz nem túl hideg ásványvizet, de hogy milyen jól esett!
Kiérve a dűlőútra, már látszott az autópálya erdősávja. Azt is belőttük, merre lehetne átmenni rajta. Két lehetőség mutatta magát. Az egyik szerint kerültünk volna, a másik viszonylag röviden haladt volna a hernádi vasútállomásra. Természetesen, a nehezebbet választottuk. Na nem önszántunkból, hanem mert Misike, Márkó öccse szemrebbenés nélkül azt lódította, hogy ő ismeri a terepet. Ismerte is, csak nem ezt. Így aztán végül elgyötörten értünk át a távolabbi felüljárón, és a vasútállomástól messze már teljesítettük a napi tervezett távot. Nem maradt más, mint telefon Anitáéknak, Edének, és jöttek értünk. Tizenvalahányunkat préseltek be egy kisebb személyautóba és egy mikro-furgonba. Ráadásul át kellett hajtanunk egy rendőri ellenőrző ponton, amit sikeresen letudtunk.

Dabas-Gyónon, a tanyán pedig tárkonyos ragulevessel, hideg üdítővel, sörrel, dinnyével vártak minket. Nagy fürdést rendeztünk a kerti slagnál, aztán alvás, foci. Este visszajött Ede, hogy elkezdje főzni a lecsót. Annyira megadta a módját, hogy éjfélkor vette le a bográcsot a tűzről. Főtt vagy négy órát. És nem volt benne se tojás, se rizs. Csak ami kell. Főzés közben sörözés, és utána is. Alvás szabad ég alatt, kiterített fóliákon. Idén már másodszor.

Másnap senkinek sem volt kedve gyalogolni, úgyhogy nagy alvás, nagy reggeli, beszélgetés, kártyázás, pancsolás. Még ebéd is volt, ami reggelről maradt. Jócskán a délutánban jártunk, amikor kigyalogoltunk a gyóni vasúti megállóhoz, és hazasuhantunk.

Köszönjük mindenkinek ezt az élményt, a teljes ellátást, és mindent!


Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Fehér Márk, Fehér Mihály, Hasan Florin, Hriazik Adrienn, Hriazik Anett, Hriazik Attila, Kovács Csilla, Martinovics Norbert, Nagy Irén, Sárközi Ervin és Tóth István.


 

Táborfalva szentegyháza Norbika Gandalfok Florin Pusztavacsi templomnál Rákóczitelep
Útszéli kereszt Densz! Ede és lecsója Ervin maci Tündérkert Ü

 

 

 

 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz