|
(003.)
LAJOSMIZSE - FELSÕLAJOS TÚRA
Időpont: 2019. június 16. vasárnap
Útvonal:
Lajosmizse - Geréby-kúria - Pusztatemplom -
Felsõlajos
Táv: 21 km
Erre a napra egy helyi vonatkozású
gyaloglást terveztünk. Nagyon nem
reklámoztuk, mégis elõzetesen 35-en jelezték
részvételi szándékukat. Mi lett volna, ha
meghirdetjük? Szombaton reggel a lajosmizsei
parkban gyülekeztünk háromnegyed nyolctól. A
két évvel ezelõtt ballagott osztályomból és
Ircsi csoportjából jöttek fõleg gyerekek,
akik kezdetben még két csapatra különültek.
Azután ez oldódott. Edit is megérkezett
Natussal. Fehér Márkot hiába vártuk,
késésben volt. Javaslatomra nélküle
indultunk a Gerébi kúria felé. Elõbb a
Városház térre mentünk, majd az Iskola-tó
megkerülésével a körfogalom irányába
haladtunk. A Ceglédi út végén utolért
bennünket Florin is. Átkelve a kissé
veszélyes felüljárón, letértünk az út
szélére, és ott haladtunk. Kis idõ múlva
jobbra kanyarodtunk a Geréby-kereszt
dûlõjén. Az út eleje nagyon szemetes volt,
mert bunkók lerakónak használják. Aztán egy
dombon átkaptatva fél óra után a
Geréby-kereszthez értünk. Gyors fotó, majd
irány a már jól látszó kúria épületei felé.
Egy használatlan téglaépületben Florin és
Lajos jóízût ürítettek.
A Gerébyben nagyon szívesen fogadtak minket,
még a focikapukra is felrakták a hálókat.
Itt éjszakázott az MKB Veszprém férfi
kézilabda csapata, akik a délutáni szegedi
meccsre utazóban pihenni álltak meg ezen a
remek helyen. Lányaink sikítva ismertek rá a
tévébõl ismert óriásokra, és kértek tõlük a
pólójukra, karjukra autogramot. Itt
csatlakozott hozzánk az autóval ide
szállított Márkó, Farkas Zsuzsi és a
szomszédból gyalog Adrienn. A fél órás
rögtönzött focimeccs mellett a lányok
ücsörögtek, Ircsi és Edit kávéztak 300
Ft/db-ért. Ervin, Janó és Lacika a lovakat
etették. Készült is néhány jó kép a témában.
Fél tizenegykor indultunk a Pusztatemplom
felé. Az Akácos útig betonoztunk,
háromnegyed óra alatt értünk. Innen szép
erdõs részen mehettünk a Péli-keresztig. A
Csikó dûlõ betonútja végtelennek, soha el
nem fogyónak tûnt. De dél után egy kicsivel
megrkéeztünk a Pusztatemplom romjához, ahol
fél órás pihenõt tartottunk. A nagy fiúk a
tetejére másztak, a kicsik fociztak. A
többiek ettek-ittak. Önfeledten múlattuk az
idõt.
Nehéz volt háromnegyed egykor megint
nekiveselkedni, különösen úgy, hogy vagy 3
km-t betonon voltunk kénytelenek lenyomni. A
Kónya major felüljárójánál Tibi
kijelentette, hogy mégsem megy haza, hanem
jön velünk tovább. Az
OLÍVIA
elõtti gyümölcsösnél jobbra kanyarodtunk, és
homokos dûlõúton folytattuk, többen
mezítláb. Ment az ugratás, a nevetés, a
focizás több brancsban is. Egy nyárfásnál
rövid pihenõ, aztán nyomás a még hátralévõ 2
km Felsõlajosig. A távolban már látszott a
víztorony, amit néhányan „toronyiránt”
szerettek volna elérni, de én túrevezetõi
szigorral mindenkit az eredetileg tervezett
nyomvonalon tartottam. A Rapi kertészet
elõtt elhaladva negyed háromkor értünk be
Felsõlajosra.
Itt a csapat egyik fele kocsmába indult, a
másik fele a parkba, a múzeumhoz. Én is
velük tartottam. A gondnok néni már várt
minket. Kinyitotta a szerény, de nagyon
takaros Tájházat, amiben egy nagyon kedves,
szívhez szóló levél várt Csordás László
polgármester aláírásával. Hogy mekkora
megtiszteltetés, hogy erre vettük a túra
irányát, hogy megnézzük a kis falu múzeumát.
Frissítõ üdítõt is készíttetett az asztalra,
a szomjas vándorok számára. Megittuk, és
köszönetünk kifejezése után a 14.50-es
vonathoz igyekeztünk, hogy egy megállót
utazva Lajosmizsére térjünk vissza.
Leszálltunk, és hozzánk siettünk. A társaság
rögtön belakta szerény méretû udvarunkat. A
lányok hagymát, krumplit pucoltak, én a
fiúkkal tüzet raktam. A többiek elhevertek,
vagy éppen fociztak, fára másztak, hasonló.
Hamar kész lett a paprikás krumpli két fajta
kolbásszal, nokedlival. Hozzá 3 kg kenyeret
és 1 kg kovászos uborkát faltak be a kölkök.
Hamar búcsúra került a sor. A felsõlajosiak
a fél hetes vonathoz indultak. Kikísértem
õket, mindannyian szomorúak voltunk. Én
belül sírtam is, nagyon szeretem õket. A
többiekért szülõk jöttek, aztán a maradékot
én szállítottam haza. Editék is elmentek.
Szerintem jól érezték magukat, bár egy
kicsit keveset tudtunk velük foglalkozni, de
azért nem bántódtak meg. Értették, mi a
dörgés. Egy fantasztikusan gyönyörû napot
sikerült összehozni. Mindenki jól érezte
magát, mindenki maradt volna még, többen
nálunk akartak aludni. Ilyen alkalom kellene
több. Mert ez egy nagyon jó kis társaság.
Megbeszéltük, hogy két hét múlva, április
14-én folytatjuk a túrát a második
szakasszal, és a túrazáró sütögetést az
ikreknél ejtjük meg. Remélem, összejön.
Mindenkinek sok boldogságot és jó szerencsét
kívánok!
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Farkas Tibor, Farkas Zsuzsanna, Fehér
Edina, Fehér Márk, Gulyás Ákos, Hasan Florin, Horváth
László, Hriazik Adrienn, Hriazik Anett, Hriazik Attila,
Kósa Anikó, Kovács Csilla, Kovács Edit, Kovács Natália,
Krasnyánszki Lajos, Krasnyánszki Nikolett, Martinovics
Norbert, Mészáros Roland, Nagy Irén, Sárközi Ervin,
Soltész Ildikó, Sutus Mónika, Szajbert József, Telek
János, Telek Nándor, Treiber Szabolcs, Vlunacsek Csaba
és Zsikla László.
Csoportkép a parkban
Geréby-dûlõben
Geréby-kápolna
Barátság
Iskolajáték
Pusztatemplom
Árnyékot keresve
Napozunk is
Testvérek
Felsõlajosi tájházban
Készül a kaja
Levezetés
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
