FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(003.)
LAJOSMIZSE - FELSÕLAJOS TÚRA


Időpont: 2019. június 16. vasárnap
Útvonal:
Lajosmizse - Geréby-kúria - Pusztatemplom - Felsõlajos
Táv: 21 km


Erre a napra egy helyi vonatkozású gyaloglást terveztünk. Nagyon nem reklámoztuk, mégis elõzetesen 35-en jelezték részvételi szándékukat. Mi lett volna, ha meghirdetjük? Szombaton reggel a lajosmizsei parkban gyülekeztünk háromnegyed nyolctól. A két évvel ezelõtt ballagott osztályomból és Ircsi csoportjából jöttek fõleg gyerekek, akik kezdetben még két csapatra különültek. Azután ez oldódott. Edit is megérkezett Natussal. Fehér Márkot hiába vártuk, késésben volt. Javaslatomra nélküle indultunk a Gerébi kúria felé. Elõbb a Városház térre mentünk, majd az Iskola-tó megkerülésével a körfogalom irányába haladtunk. A Ceglédi út végén utolért bennünket Florin is. Átkelve a kissé veszélyes felüljárón, letértünk az út szélére, és ott haladtunk. Kis idõ múlva jobbra kanyarodtunk a Geréby-kereszt dûlõjén. Az út eleje nagyon szemetes volt, mert bunkók lerakónak használják. Aztán egy dombon átkaptatva fél óra után a Geréby-kereszthez értünk. Gyors fotó, majd irány a már jól látszó kúria épületei felé. Egy használatlan téglaépületben Florin és Lajos jóízût ürítettek.
A Gerébyben nagyon szívesen fogadtak minket, még a focikapukra is felrakták a hálókat. Itt éjszakázott az MKB Veszprém férfi kézilabda csapata, akik a délutáni szegedi meccsre utazóban pihenni álltak meg ezen a remek helyen. Lányaink sikítva ismertek rá a tévébõl ismert óriásokra, és kértek tõlük a pólójukra, karjukra autogramot. Itt csatlakozott hozzánk az autóval ide szállított Márkó, Farkas Zsuzsi és a szomszédból gyalog Adrienn. A fél órás rögtönzött focimeccs mellett a lányok ücsörögtek, Ircsi és Edit kávéztak 300 Ft/db-ért. Ervin, Janó és Lacika a lovakat etették. Készült is néhány jó kép a témában.
Fél tizenegykor indultunk a Pusztatemplom felé. Az Akácos útig betonoztunk, háromnegyed óra alatt értünk. Innen szép erdõs részen mehettünk a Péli-keresztig. A Csikó dûlõ betonútja végtelennek, soha el nem fogyónak tûnt. De dél után egy kicsivel megrkéeztünk a Pusztatemplom romjához, ahol fél órás pihenõt tartottunk. A nagy fiúk a tetejére másztak, a kicsik fociztak. A többiek ettek-ittak. Önfeledten múlattuk az idõt.
Nehéz volt háromnegyed egykor megint nekiveselkedni, különösen úgy, hogy vagy 3 km-t betonon voltunk kénytelenek lenyomni. A Kónya major felüljárójánál Tibi kijelentette, hogy mégsem megy haza, hanem jön velünk tovább. Az
OLÍVIA elõtti gyümölcsösnél jobbra kanyarodtunk, és homokos dûlõúton folytattuk, többen mezítláb. Ment az ugratás, a nevetés, a focizás több brancsban is. Egy nyárfásnál rövid pihenõ, aztán nyomás a még hátralévõ 2 km Felsõlajosig. A távolban már látszott a víztorony, amit néhányan „toronyiránt” szerettek volna elérni, de én túrevezetõi szigorral mindenkit az eredetileg tervezett nyomvonalon tartottam. A Rapi kertészet elõtt elhaladva negyed háromkor értünk be Felsõlajosra.
Itt a csapat egyik fele kocsmába indult, a másik fele a parkba, a múzeumhoz. Én is velük tartottam. A gondnok néni már várt minket. Kinyitotta a szerény, de nagyon takaros Tájházat, amiben egy nagyon kedves, szívhez szóló levél várt Csordás László polgármester aláírásával. Hogy mekkora megtiszteltetés, hogy erre vettük a túra irányát, hogy megnézzük a kis falu múzeumát. Frissítõ üdítõt is készíttetett az asztalra, a szomjas vándorok számára. Megittuk, és köszönetünk kifejezése után a 14.50-es vonathoz igyekeztünk, hogy egy megállót utazva Lajosmizsére térjünk vissza.
Leszálltunk, és hozzánk siettünk. A társaság rögtön belakta szerény méretû udvarunkat. A lányok hagymát, krumplit pucoltak, én a fiúkkal tüzet raktam. A többiek elhevertek, vagy éppen fociztak, fára másztak, hasonló. Hamar kész lett a paprikás krumpli két fajta kolbásszal, nokedlival. Hozzá 3 kg kenyeret és 1 kg kovászos uborkát faltak be a kölkök. Hamar búcsúra került a sor. A felsõlajosiak a fél hetes vonathoz indultak. Kikísértem õket, mindannyian szomorúak voltunk. Én belül sírtam is, nagyon szeretem õket. A többiekért szülõk jöttek, aztán a maradékot én szállítottam haza. Editék is elmentek.
Szerintem jól érezték magukat, bár egy kicsit keveset tudtunk velük foglalkozni, de azért nem bántódtak meg. Értették, mi a dörgés. Egy fantasztikusan gyönyörû napot sikerült összehozni. Mindenki jól érezte magát, mindenki maradt volna még, többen nálunk akartak aludni. Ilyen alkalom kellene több. Mert ez egy nagyon jó kis társaság. Megbeszéltük, hogy két hét múlva, április 14-én folytatjuk a túrát a második szakasszal, és a túrazáró sütögetést az ikreknél ejtjük meg. Remélem, összejön.
Mindenkinek sok boldogságot és jó szerencsét kívánok!

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Farkas Tibor, Farkas Zsuzsanna, Fehér Edina, Fehér Márk, Gulyás Ákos, Hasan Florin, Horváth László, Hriazik Adrienn, Hriazik Anett, Hriazik Attila, Kósa Anikó, Kovács Csilla, Kovács Edit, Kovács Natália, Krasnyánszki Lajos, Krasnyánszki Nikolett, Martinovics Norbert, Mészáros Roland, Nagy Irén, Sárközi Ervin, Soltész Ildikó, Sutus Mónika, Szajbert József, Telek János, Telek Nándor, Treiber Szabolcs, Vlunacsek Csaba és  Zsikla László.
 

 

Csoportkép a parkban

 

Geréby-dûlõben

 

Geréby-kápolna

 

Barátság

 

Iskolajáték

 

Pusztatemplom

 

Árnyékot keresve

 

Napozunk is

 

Testvérek

 

Felsõlajosi tájházban

 

Készül a kaja

 

Levezetés

 

 

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz