FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(3.) LAJOSMIZSE - FELSŐLAJOS TÚRA
 

Időpont: 2007. március 31. szombat
Útvonal:
Lajosmizse - Gerébi-kúria - Pusztatemplom - Felsőlajos
Táv: 21 km


Erre a napra egy helyi vonatkozású gyaloglást terveztünk. Nagyon nem reklámoztuk, mégis előzetesen 35-en jelezték részvételi szándékukat. Mi lett volna, ha meghirdetjük? Szombaton reggel a lajosmizsei parkban gyülekeztünk háromnegyed nyolctól. A két évvel ezelőtt ballagott osztályomból és Ircsi csoportjából jöttek főleg gyerekek, akik kezdetben még két csapatra különültek. Azután ez oldódott. Edit is megérkezett Natussal. Fehér Márkot hiába vártuk, késésben volt. Javaslatomra nélküle indultunk a Gerébi kúria felé. Előbb a Városház térre mentünk, majd az Iskola-tó megkerülésével a körfogalom irányába haladtunk. A Ceglédi út végén utolért bennünket Florin is. Átkelve a kissé veszélyes felüljárón, letértünk az út szélére, és ott haladtunk. Kis idő múlva jobbra kanyarodtunk a Gerébi-kereszt dűlőjén. Az út eleje nagyon szemetes volt, mert bunkók lerakónak használják. Aztán egy dombon átkaptatva fél óra után a Gerébi-kereszthez értünk. Gyors fotó, majd irány a már jól látszó kúria épületei felé. Egy használatlan téglaépületben Florin és Lajos jóízűt ürítettek.
A Gerébiben nagyon szívesen fogadtak minket, még a focikapukra is felrakták a hálókat. Itt éjszakázott az MKB Veszprém férfi kézilabda csapata, akik a délutáni szegedi meccsre utazóban pihenni álltak meg ezen a remek helyen. Lányaink sikítva ismertek rá a tévéből ismert óriásokra, és kértek tőlük a pólójukra, karjukra autogramot. Itt csatlakozott hozzánk az autóval ide szállított Márkó, Farkas Zsuzsi és a szomszédból gyalog Adrienn. A fél órás rögtönzött focimeccs mellett a lányok ücsörögtek, Ircsi és Edit kávéztak 300 Ft/db-ért. Ervin, Janó és Lacika a lovakat etették. Készült is néhány jó kép a témában.
Fél tizenegykor indultunk a Pusztatemplom felé. Az Akácos útig betonoztunk, háromnegyed óra altt értünk. Innen szép erdős részen mehettünk a Péli-keresztig. A Csikó dűlő betonútja végtelennek, soha el nem fogyónak tűnt. De dél után egy kicsivel megrkéeztünk a Pusztatemplom romjához, ahol fél órás pihenőt tartottunk. A nagy fiúk a tetejére másztak, a kicsik fociztak. A többiek ettek-ittak. Önfeledten múlattuk az időt.
Nehéz volt háromnegyed egykor megint nekiveselkedni, különösen úgy, hogy vagy 3 km-t betonon voltunk kénytelenek lenyomni. A Kónya major felüljárójánál Tibi kijelentette, hogy mégsem megy haza, hanem jön velünk tovább. Az
OLÍVIA előtti gyümölcsösnél jobbra kanyarodtunk, és homokos dűlőúton folytattuk, többen mezítláb. Ment az ugratás, a nevetés, a focizás több brancsban is. Egy nyárfásnál rövid pihenő, aztán nyomás a még hátralévő 2 km Felsőlajosig. A távolban már látszott a víztorony, amit néhányan „toronyiránt” szerettek volna elérni, de én túrevezetői szigorral mindenkit az eredetileg tervezett nyomvonalon tartottam. A Rapi kertészet előtt elhaladva negyed háromkor értünk be Felsőlajosra.
Itt a csapat egyik fele kocsmába indult, a másik fele a parkba, a múzeumhoz. Én is velük tartottam. A gondnok néni már várt minket. Kinyitotta a szerény, de nagyon takaros Tájházat, amiben egy nagyon kedves, szívhez szóló levél várt Csordás László polgármester aláírásával. Hogy mekkora megtiszteltetés, hogy erre vettük a túra irányát, hogy megnézzük a kis falu múzeumát. Frissítő üdítőt is készíttetett az asztalra, a szomjas vándorok számára. Megittuk, és köszönetünk kifejezése után a 14.50-es vonathoz igyekeztünk, hogy egy megállót utazva Lajosmizsére térjünk vissza.
Leszálltunk, és hozzánk siettünk. A társaság rögtön belakta szerény méretű udvarunkat. A lányok hagymát, krumplit pucoltak, én a fiúkkal tüzet raktam. A többiek elhevertek, vagy éppen fociztak, fára másztak, hasonló. Hamar kész lett a paprikás krumpli két fajta kolbásszal, nokedlival. Hozzá 3 kg kenyeret és 1 kg kovászos uborkát faltak be a kölkök. Hamar búcsúra került a sor. A felsőlajosiak a fél hetes vonathoz indultak. Kikísértem őket, mindannyian szomorúak voltunk. Én belül sírtam is, nagyon szeretem őket. A többiekért szülők jöttek, aztán a maradékot én szállítottam haza. Editék is elmentek.
Szerintem jól érezték magukat, bár egy kicsit keveset tudtunk velük foglalkozni, de azért nem bántódtak meg. Értették, mi a dörgés. Egy fantasztikusan gyönyörű napot sikerült összehozni. Mindenki jól érezte magát, mindenki maradt volna még, többen nálunk akartak aludni. Ilyen alkalom kellene több. Mert ez egy nagyon jó kis társaság. Megbeszéltük, hogy két hét múlva, április 14-én folytatjuk a túrát a második szakasszal, és a túrazáró sütögetést az ikreknél ejtjük meg. Remélem, összejön.
Mindenkinek sok boldogságot és jó szerencsét kívánok!


Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Farkas Tibor, Farkas Zsuzsanna, Fehér Edina, Fehér Márk, Gulyás Ákos, Hasan Florin, Horváth László, Hriazik Adrienn, Hriazik Anett, Hriazik Attila, Kósa Anikó, Kovács Csilla, Kovács Edit, Kovács Natália, Krasnyánszki Lajos, Krasnyánszki Nikolett, Martinovics Norbert, Mészáros Roland, Nagy Irén, Sárközi Ervin, Soltész Ildikó, Sutus Mónika, Szajbert József, Telek János, Telek Nándor, Treiber Szabolcs, Vlunacsek Csaba és  Zsikla László.


 

Csoportkép a parkban Geréby-dűlőben Geréby-kápolna Barátság Iskolajáték Pusztatemplom
Árnyékot keresve Napozunk is Testvérek Felsőlajosi tájházban Készül a kaja Levezetés

 

 

 

 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz