|
(022.) NÉGYNAPOS CSERHÁTI KÉKTÚRA 2. - ŐSAGÁRD - BECSKE
TÚRA
Időpont:
2007. augusztus 6. hétfõ
Útvonal:
Õsagárd - Felsõpetény - Romhány - Kétbodony
- Becske
Táv: 26 km
Korán akartunk indulni, mert 26 km várt
ránk. Aztán mégis megvártuk, amíg kinyit a
bolt, hogy friss péksüteményt, tejet,
felvágottat vegyünk. Annyira belejöttünk a
reggelizésbe, hogy csaknem nyolc óra volt,
amikor elhagytuk a falu szélsõ házait.
Enyhe kaptatóval emelkedtünk fel egy akácos
szekérútra. Az akác bizonyára gyorsan növõ,
rövidebb vágási idõvel rendelkezõ fafajta.
Mégis: teljesen táj- és emberiségidegen.
Szúr, karmol, nem erdõ, nem élvezhetõ,
nehezen járható. Tudom, hogy a turista
véleménye nem elsõdleges szempont, de talán
nem is az utolsó. A mai kor ennyivel
igénytelenebb, pénzorientáltabb a nem is
olyan régmúltnál. Semmi sem számít, csak a
haszon. Néhány ember haszna. Az akác úgy
viszonyul az õshonos, száz-százhúsz év
elteltével kivágható tölgyesekhez képest,
mint az agyonvegyszerezett, E-betûs mûanyag,
tasakos trutyi kaják a házi kenyérhez vagy a
kemencés malacsülthöz. Csak egy fokkal
különb ez a szúrós fene, mintha mûfenyõkkel
állítanák tele a szelíd cserháti
domboldalakat. Bár lehet, hogy még odáig is
süllyedhetünk.
Folytatva a túrabeszámolót, az akácoson
átvergõdve hamar Felsõpeténybe értünk, ahol
pecsételés, üdítõ, kávé volt a jutalmunk.
Szomjas voltam, hát kértem egy liter szódát.
Kérdem, mennyi. Azt mondja a tag, hogy a
szóda ingyen van. Mondom, ha tíz litert
kérek, akkor is? Mondja, akkor is. Nem volt
pofám kérni, így csak annyit mondtam, ide
máskor is eljövünk. Innen a régi, elõre
tervezett útvonal szerint a bányaépületen -
teljesen illegálisan - keresztülhatolva
akartuk folytatni az utat, de néhány nappal
itthonról történõ indulásunk elõtt jutott
tudomásunkra, hogy 2007 második felétõl -
éppen a bánya tulajdonosának "turistabarát"
hozzáállása miatt Alsópetény felé kell
menni, és ott is pecsételni kellene. A
csapat egyik felének új pecsételõfüzete
volt, a másiknak régi. Tovább bonyolította a
helyzetet, hogy Felsõpetényben semmi sem
utalt arra, hogy a kastély felé kellene
átvágnunk a szomszéd faluba. Szóval: az új
út és füzet már megvolt, de felfestve az új
útvonal még nem. Gratuláció ezért a Központi
Szürkeállománynak!
A bányát kikerülve végül is az alsópetényi
betonúton szaunáztunk, amíg egy meredek,
jelzetlen szekérúton (ami a térképen rajta
sem volt) felkaptattunk toronyiránt a
Romhányi-hegy irányába. Inkább csak érzésbõl
vezettem a társaságot, de két óra bolyongás
után sikerült elkapnunk a kék jelzést.
Csodával volt határos.
Nem is tudtuk, Romhányba mennyi idõ alatt
értünk be, de egy alapos feltöltõdés a Lilla
presszóban, hát az ránk fért. Némi pihenõ
után még tiszteletünket tettük a török
mogyoró fánál, ami tényleg lenyûgözõ, és
éljen soká!
Árnyékben 36 fok volt, de mi a napon voltunk
egész délelõtt, ami legalább negyvenöt fokot
jelentett. Alaposan elkészülve az erõnkkel,
a "b" tervhez kellett folyamodnunk,
miszerint is létezett egy munkásokat
szállító buszjárat, ami Becskéig
közlekedett. És mi pont elértük. Borzasztó
nagy sajnálatunkra, ki kellett hagynunk a
"hegység" névadó halmát, a Cser-hát
(valamikor a tõsgyökeres csertölggyel
borítva) akáccal elrondított, jellegtelen
szakaszát. Sajnáltuk is, de csak az lebegett
a szemünk elõtt, hogy vár a kocsma, a
szállás (600 Ft), és a melegített
káposztakonzervekbõl tervezett vacsoránk. És
nem csak várt, de létre is jött a találkozó,
így egy kellemes éjszakát töltöttünk ebben a
- túránk során legolcsóbbnak bizonyuló -
faluban (egy Jager 260, egy dl rostos üdítõ
35 Ft volt).
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Kocsis Gabriella, Kovács Csilla, Kovács
Edit és Nagy Irén.
Hajnal Õsagárdon
Dombok között
Önarckép
Tanácstalanság
Felsõpetény
Hegymenet
A Lila presszóban
Törökmogyorófa
Romhány látképe
Kétbodonyi pecsét
Vacsoránk
Hosszú nap volt...
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
