A barokk evangélikus templom fagerendás mennyezetű épületének belsejében három oldalon faoszlopok által tartott karzat látható. A karzat orgona felőli részén található az a pad, amelynek egyik latin nyelvű belevésett szövegét Petőfi Sándornak tulajdonítják: „Spes confisa Deo nunquam confusa recedit", vagyis „Az istenbe vetett reménység sohasem szégyenít meg." A hagyomány szerint a szerelmes költő innen nézte az istentiszteletek alatt Csáfordi Tóth Rózát, akihez verseket is írt. A helyiség dísze a szószékoltár, amelyen szépen kivitelezett az Utolsó vacsorát ábrázoló olajkép. Előtte vörös kőből faragott keresztelőmedence áll.