BORJÁD
Petőfi
sárszentlőrinci iskolaévei alatt barátja
volt a közeli Borjád egyik nemes urának fia,
Sass István. A későbbi orvos 1845 nyarán
hívta meg a költőt borjádi házukba. A kúria
már elbontásra került, de az udvarán még
megvan a méhes. A Sass család nem volt
különösebben gazdag: egy házhely a Sió
mentén, némi szőlő, szántó és erdő tartozott
a népes család birtokába. Nádfedeles,
tornácos kúriájuk helyett a XX. század
elején új épületet emeletek. A méhes
téglalap alaprajzú, nádtetős ház, egyik
hosszanti oldalán háromnegyed részben
nyitott, ahol több sorban sorakoztak a
méhkasok. Bejárata a nyugati oldalon van, a
másik végében egy ablakos kicsi szoba bújik
meg. A Petőfi Emlékméhes-kiállítás a Költő
borjádi tartózkodásait idézi föl.
Borjádon írta Petőfi A költő és a
szőlővessző című versét 1845-ben:
Semmi vágyam,
semmi kedvem
A borostyánkoszorúhoz!
Magyarország szép leányi,
Szőlővessző-koszorúval
Koszorúzzatok meg engem,
Mert a szőlővessző és a
Költő sorsa oly hasonló.
Költő és a szőlővessző
A világnak adja lelkét*.
Szőlővessző lelke a bor,
A költőnek lelke a dal.
Lelkünket ha általadtuk
Borban, dalban a világnak:
Elhervadunk, elenyészünk.
*A
kiemelt rész a szobor talapzatán is
olvasható.
Cím: Kölesd-Borjád, Petőfi utca 36.
Az Emlékméhes bejárata.
A méhes épülete.
Koszorúk.
Petőfi-szobor az idézettel.
Az oldalon szereplõ írások, képek
felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel
lehetséges. |