MÁRCIUS IDUSÁN, AVAGY GONDOLATOK PETŐFI SÁNDORRÓL (2011)

Legfontosabb nemzeti ünnepünk előestéjén muszáj  néhány gondolatot leírnom Petőfi Sándorról.
Petőfi olyan, mint  a magyar foci, mindenki tud róla valamit - általában sztereotip dolgokat -, mindenkinek van véleménye róla. Az iskolában már kis korunktól sulykolják belénk élete fontosabb időpontjait és helyszíneit, 1848-49-es szerepvállalását, az Anyám tyúkját vagy éppen a Nemzeti dalt. De Petőfi nemcsak azért fontos, mert nélküle nem lenne március 15.. Sok minden másért is fontos. Szerényebb lenne nemzettudatunk, eggyel kevesebb nagy figurája lenne az amúgy elég tarka magyar irodalomnak, szegényebbek lennénk sok szép verssel és anekdotával, valamint számtalan Petőfi-emlékhellyel. És szegényebbek egy Nagy Példaképpel!
Petőfi népszerűségét és elpusztíthatatlanságát sok száz szobor, emléktábla, ünnepség jelzi. Fontos része ez az Ember nem csak múltunknak, hanem - sok régi nagyságunkkal ellentétben - jelenünknek is. És ez a mai világban nem kevés. Petőfi él és élni fog - ez biztos. Nem az a kérdés - bár az is megérne egy-két misét! -, hogy hol és mikor született valójában, hol és mikor halt meg -, mert Petőfi már születése előtt jóval létezett - az űr, melyet születésével betöltött, régóta ilyen emberért kiáltott -, és halála után is kb. másfél évszázaddal is még elevenen él, hanem az a kérdés, milyen szerepet kap ő valójában a magyar történelemben és irodalomban, az emberek kollektív tudatában és a szívében. Mert Petőfi egy szerethető ember, romantikusan nagy tervekkel, küldetéstudattal, kalandos élettel, sok csavargással, és rengeteg verssel, köztük néhány igazán felülmúlhatatlannal. De ha csak ennyi lenne a mondandóm, bele se kezdtem volna.
Állítom: Petőfit nem szeretik és nem ismerik igazán, hiszen valódi fontosságát, nagyságát felismerni és megérteni, nos ehhez saját Petőfi-kép kialakítása szükséges. Ezt a fáradságot pedig kevesen "engedik meg" maguknak. Pedig kellene!
A gyerekeknek, amikor Petőfiről mesélek, a Költő életrajzi dolgait és irodalmi-történelmi jelentőségét úgy hangsúlyozom, hogy megkérem őket, képzeljék el ezt az embert ma. Ismernek-e 16-18 éves gyerekeket rokonságban, barátok közt? Igen. El tudják-e képzelni róluk, hogy katonának vagy vándorszínésznek álljanak, bebarangolják családjuktól távol az egész országot? Nem. Ismernek-e 25 éves fiatal férfit? Igen. Képesnek tartanák-e a Nemzeti dal megírására, egy ünneplő tömeg lelkesítésére, egy forradalom kirobbantására? Nem. Mai huszonéves emberekről el tudják- e képzelni, hogy feláldozzák magukat a haza oltárán, hogy inkább harcban halnának meg, mint egy betegágyban, hogy előre tudják sorsukat és bátran szembe néznek a halállal, mert az ügy, amiért küzdenek, a hitük nem ismer semmiféle félelmet? Nem, senki ilyet nem ismernek. Hát pontosan ez az, ami Petőfi Sándor igazi nagyságát mutatja. Az, hogy ma el sem tudjuk képzelni egy huszonegynéhány éves férfiről, hogy így is lehet élni-halni. Hogy vannak egyáltalán olyan emberek, akiknek nem saját maguk a legfontosabb, hanem készek tenni egy egész nemzetért, egy szabad Magyarországért, tovább megyek: a világszabadság eszméjéért. Az is mutatja nagyságát, hogy nagyon sok kiváló történelmi és irodalmi személyiségünket hagytuk a feledés tengerébe fulladni, de Ő vígan csónakázik a hullámok tetején.
Életének megismerése és a vele kapcsolatos kép formálása a Túrakör egyik legfontosabb, önként vállalt feladata. Duna-Tisza közi csapatként nem is választhattunk volna méltóbb személyt névadónknak. Petőfi Sándor itt született és sokáig itt is élt, nagyjából ahol mi. Minden tájnál jobban rajongott az Alföldért, ahogy mi is szépnek és értékesnek tartjuk ezt a térséget. Hitt a nagy eszmékben, ahogy mi is, és képes volt félretenni egyéni érdekeit, hogy a társadalom jobbításáért cselekedjen, ahogy mi is ezt tekintjük legfontosabb küldetésünknek.
Összefoglalva: nem kérdés, hogy "Petőfi Forever!" Nem kérdés, hogy mindenhova elmegyünk, ahol ő járt. Nem kérdés, hogy mindent megteszünk a Róla meglévő kép árnyaltabbá tételéért, nagyságának fokozottabb elismertetésért. Erre neveljük gyermekeinket, felnőttjeinket egyaránt. És aki velünk bárhol, bármilyen formában kapcsolatba kerül, megígérhetjük, hogy neki is ezt az értékrendet fogjuk közvetíteni, mert Petőfire ma is nagyon nagy szükségünk van, vidéken vagy nagyvárosban, akárhol. Az emberek roncsok, a nemzet romokban, a társadalom széttagolt, a világ beteg. És mivel manapság már nem születnek ilyen emberek, azért és pont azért! mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy holta után köztünk élve is a segítségünkre legyen...

Minden rokonom!

Sántaőz

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.