ÖTÖDIK ÉVÜNK ÉRTÉKELÉSE (2011)

Év vég van. Ebben az éévben 84 túrát, egyéb programot bonyolítottunk le. Ebből mindössze 16 (!), ami nem a Duna-Tisza közén, az Alföldön vagy Lajosmizse tágabb környezetében volt. Ha ebből a csekély mennyiségből leszámítom a zamárdi sétát, a Sárszentlőrinc környéki dimbeket, a Gödöllői-dombság két túráját, akkor már csak 12. Ebből leveszem a 2 osztálykirándulást a Rám-szakadékban illetve a Lajosforráshoz, marad 10. Ha tovább akarom faragni ezt a számot, akkor leveszem a Kollégium 2 kirándulását a Pilisben és a Mátrában.. Így marad mindössze 8 túrakörös hegyi túranap (Pilis-nyereg 1-2., Fekete-hegy 1-2-3., Nagy-Szénás, Naszály, Csóványos). Ennyit sikerült összehozni. Mik az okok?
Legfőképpen az, hogy ilyen üzemanyag árak mellett már egy 120 kilométerre lévő célpont leautózása, oda-vissza, kb. 2000 Ft-ba kerülne egy főre. Tekintve, hogy túrázóink fele gyermek, mégpedig nem a leggazdagabbak közül, nem igen tudnák kifizetni. Ezért ilyet nem is nagyon hirdetünk. Ha néha lett volna rá keretünk, akkor meg vagy nem volt elég autó, sofőrrel, vagy nem volt működőképes autónk.
Ezekbe a dolgokba menet közben bele se gondoltunk. Éltük egyik hétről a másikra az életünket, tervezgettünk, kiviteleztünk, és a környéken kerestünk magunknak csodálni való objektumokat. Szerencsére találtunk is, és felkeresésük nagyon nagy élményeket adott, remek hangulatban teltek el ezek a túrák is. Vagy kitaláltunk Lajosmizsén programokat, mert azok tényleg "könnyen" kivitelezhetők, meg is csináltuk a túrautunkat és a pihenőket is. Sokat voltunk a Pusztatemplomnál, sütöttünk - főztünk, és még sátoroztunk is ott.
Aztán a szokásos tőserdei tábor, a tiszaalpári túrával, és az Orgoványi-rétek, de a szomszédos erdőket is végigjártuk: Pusztavacs, Nagykőrös, Csévharaszt, Tatárszentgyörgy. Jártunk még többször Kerekegyházán, Ladánybenén és Ócsán is - sokáig lehetne folytatni a sort. Vagy például látogatást tettünk egy elzárt világban a Zab-széken, felfedező útra indultunk őseink nyomában a Jászságban is. Hogy a kényszerűségből adódó programsorozat mégsem volt unalmas, arról sok más mellett talán beszámolóink és képeink, később filmjeink is tanúskodnak. Alföldi csapat vagyunk, szeretjük ezt  vidéket, soha nem is unnánk meg. Nem hiszem, hogy van még olyan túracsoport az országban, amelyik ennyit gyalogol az Alföldön.
Mégis: meg kell próbálnunk, hogy minél többet járjunk más országrészekbe, másszunk hegyeket, tágítsuk tovább amúgy sem túl leszűkült ismeretanyagunkat kicsiny hazánk vidékeiről. Kellenek a kihívások, kellenek a fizikai gyötrelmek, az új élmények is, és mi tagadás, hegyvidékeinken is vannak szép látnivalók. Ennyi alföldi bódorgás után, csoda hogy fel tudtunk mászni a Csóványosra! Pedig felmásztunk. És most február vége van, legutóbbi hegyi túránk november elején volt, vagyis csaknem fél éve! Ez azért furcsa...
Sajnos azonban úgy tűnik erre az évre is, hogy a Dunakanyarnál messzebb nem tudunk nagyon tervezni, mert nagyon sokba kerülne egy-egy út. Ha csak havonta egyszer túráznánk, akkor más lenne, de így, hogy havonta esetenként 6-10 programunk is van, nem lehet. Csak azért legyen levesebb túránk, hogy néha eljussunk mondjuk a Bükkbe vagy a Bakonyba is? Nem gondolnám. Néha így is alig győzzük kivárni a következő szombatot vagy vasárnapot. Akkor mi lenne, ha 2-3 hetet kéne böjtölnünk? Bele se gondolok inkább...

Minden rokonom!

Sántaőz

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.