AZ UTOLSÓ NAGYKŐRÖSI / CSEMŐI SZÉLMALOM EMLÉKEZETE

"Nagykőrösön a városi képviselőtestület elhatározta, hogy 1ooo pengőért megvásárolja a város határában még meglévő utolsó szélmalmot és azt malommúzeumnak rendezi be.
Ez a szélmalom a nagykőrösi határ egyik 5000 holdas darabjának honfoglaláskori emléke. Ez a honfoglalás azonban nem 1000 esztendeje zajlott le, hanem a múlt század második felében.
Egészen eddig a 68.000 holdas körösi határ felerésze senki földje volt, amit úgy hívtak, hogy közlegelő. Ezen a hatalmas pusztán gulyák, ménesek tanyáztak és bűvösen virított a pipacs meg a szarkaláb. A kiegyezés korában aztán Nagykőrösön annyira elszaporodtak a népek, hogy a közlegelőt — benne az 5000 holdas Felsőjárást is, ahol most az utolsó szélmalom áll — fel kellett osztani. Az így keletkezett kisebb-nagyobb parcellákból lett azután a nagykőrösi tanyavilág.
A földek felosztását az utak kiépítése azonnal nem követte és így a közlegelőn letelepedett honfoglalók az esztendő jelentékeny részében az őszi esőzéstől egész tavasz végéig feneketlen sártengerrel voltak elzárva a várostól.
Hiába termett gabona, a sártengeren keresztül nem lehetett behozni a városba megőrletni.
Ekkor tűntek fel a határ különböző pontjain a szélmalmok. így született egy a Felsőjáráson is. Talán éppen itt volt rá a legnagyobb szükség. A határnak ez a része a város középpontjától 15 km-re fekszik és csak a 6000 holdas Nagyerdőn keresztül lehet ide kijutni. Pedig kenyér itt is kellett. A fehérre meszelt tanyaházak környéke csakhamar tele lett síró és nevető apróságokkal, akik édesen majszolták a szélmalomban készült lisztből sütött kenyeret. Most már jöhetett az őszi sár. A szél belekapaszkodott a malom vitorláiba. Forgott a malom szinte szünet nélkül és a szélmolnár vidáman szedte a vámot.
A fiatal szélmalom szomszédságában csakhamar egy másik malom is keletkezett, ahol meg szellemi táplálékokat őröltek. Ez volt a tanyai iskola.
Történt azonban, hogy közben utakat is építettek a határban. A gabonás szekerek kezdték elkerülni a szélmalmot, mert azt mondták az emberek, hogy a gőzmalomban finomabb lisztet csinálnak. Az öreg szélmalom egy darabig dohogott. Liszt helyett kukoricát darált a disznóknak. De nem soká tűrte ezt az alacsony rangot, mért 1934. október 9-én megszakadt a szíve: egy heves szélroham letörte vitorláját és lelke a széllel együtt elrepült boldogabb mezőkre, ahol nem ilyen hálátlanok az emberek."

Fenti írás 1935-ből származik, amikor már gyakorlatilag múltidőben beszélnek az építményről. Sajnos, Nagykőrös város vezetésének, az írásban említett, háború előtti szándéka nem valósulhatott meg, éppen a harci cselekmények komolyabbra fordulása és az  gazdasági nehézségek miatt is, így a malom még 1945 után is állt, próbált életben maradni. A Fakan család elmondása szerint 1952 körül került el tőlük a malom, elvétel útján.
Az épület gazda nélkül, magányosan állt a tanyavilágban, állapota egyre romlott. Az 1960-as évek közepétől az 1980-as évekig folyamatosan szó volt a megmentéséről, egyszer Nagykőrös tartott rá igényt, másszor Cegléd(!), aztán az akkora már, a részben a régi kőrösi részen - másrészt Cegléd egy részén - önálló községgé alakult Csemő is bejelentkezett. Sok bába közt elvész a gyerek, ez is elveszett. Addig mondogatta mindenki, hogy majd ő!, amíg egyik se lett a gazdája, mindegyik település pénzhiányra hivatkozott, végül a rendszerváltás környékére összedőlt.
2020 márciusában, amikor arra játunk, már csak egy kis köralakú kiemelkedés maradt belőle, rajta a rom maradéka, zöld fűvel benőve; itt-ott akácok kandikáltak ki a kis halomból.
A malom az utolsó szélmalom volt a környéken. Építése valamikor az 1800-as évek második felében lehetett, a kőrösi ácsmester, Nemcsik Pál szakértelmét dicsérte. Őutána hívták Nemcsik-szélmalomnak is, de persze a tulajdonos Fakan család nevén is ismerték.

A III. katonai felmérés térképén (1880 körül) Nemcsik Pál szélmalmaként szerepel.
 

A XIX. század végi kataszteri térkép, bal oldalon. Az alsó kör a SZÉLMALOM, ami vályogból épült, de zsindellyel volt berítva.
A felső, sárga kör egy SZÁRAZMALOM volt a tanya udvarán, arra az esetre, ha nem fújt a szél, állati erővel meg lehetett hajtani az örlőgépet.
Utóbbire sehol sem találtunk  adatot, csupán a korabli térkép őrizte meg az emlékét, illetve a jobb oldali térképen, a mai műholdon jól látszik
a kör alakú növényzet (2), ami azt sejteti, ma is lehet még nyoma. Alatta a SZÉLMALOM (1) szintén kör alakú romja/halma.