A BUGACI KISVSÚT ELSŐ ÚTJA (1928)

„Különös érzés elsőnek utazni egy új vonalon, merre azelőtt soha nem járt vasút. Balról az országút, a halasi. Bizony elég mostoha, esős időben nehezen járható. A vasútvonal mindenütt a Halasi-út mentében halad. Csupa futó homok a talaj. Meg kell kötni. Már hordtak rá valamennyi humuszt s az megállt rajta. Itt ott kezd kibújni a fű, ha begyepesedik, akkor meg van kötve.
Első feltételes megálló Alsószéktó lesz. Már ki van planírozva a felszálló hely. Itt-ott út megy át a sínen.
— Ezekre a helyekre ki kell tenni mielőbb a figyelmeztető táblát, a „Vigyázz, ha jön a vonat!“ jelzést — mondja Joódy rendőr főtanácsos.
Megy a mozdony, gördülünk simán, szépen, öröm a szemekben.
— Úgy fog ez menni, ha lekavicsolják, megülepedik, mint a hajó — mondja Szalágyi Egyed miniszteri tanácsos, aki igen kedélyesen elbeszélget a társasággal, s valósággal lelkesedik a kisvasútért.
Pedig nem is ide való, nem is érinti a dolog, de mindennek kell örülni, ami jó és szép, ami használ a köznek, a népnek. — Mint a hajó — ismétli — nem fog rázni, akárcsak egy príma Pullman kocsi.
A vagon végén, a fékezőperonról kihajolva nézi a pályát Tichy Géza vasúti és hajózási főfelügyelő. Kevés szavú ember, mereven, némán figyel lefelé szemüvegjén keresztül s a kérdésre: hogyan van megelégedve? — hangtalanul bólint. Majd később hozzáteszi: Nincs semmi hiba.
S szalad a vonatunk. A „különvonat“, az első személyszállítás, egy mozdony s egy fedett tehervagon. A Halasi-úton mindenütt megállnak az emberek, mutogatnak, integetnek, köszönnek. Örülnek az új vonatnak. Nem kell már sokáig gyalogolni a rettentő időkben befelé. Akinek dolga van benn, csak vált egy bilétát.
Az ám, a biléta. Ezt már kikezdte a monostori népköltészet. Mert aszongya, hogy aszongya:

„Lesz Bugacnak kisvasútja,
Kacskaringós lesz az útja,
Drága lesz a bilétája,
Üres zsebbel nem ülsz rája.”

Ezt a monostoriak csinálták és dalolják. Hát, ami a kacskaringós utat illeti, nincs egészen igaza a nótának, mert például a Bodri-féle földnél 800 méteres, a Fehér tó, illetve Kocsis tó után 3 kilométeres, majd nagyon kicsi délnyugati hajlás után 4 kilométeres nyílegyenes pályarész is van, egyébként pedig általában kevés a forduló.
De tartsunk rendet. Alsószéktó után balról Ballószög, jobbról Törökfái közt szaladunk. Balról egész Helvéczia állomásig közel van az izsáki vasútvonal, amely azonban itt nyugatra fordul s óriási területeket, Törökfáit, Helvéczia nagy részét, Köncsögöt, Matkót kerüli el. Nem is beszélve aztán Orgovány, Jakabszállás és Bugacról, melyeket ez a kisvasút van hivatva bekapcsolni, továbbá a teljesen elhanyagolt Bócsa, Szank, Móricgát stb.-ről.
Erről beszél lelkesedve Bakkay fő  erdőtanácsos és arról, hogy micsoda roppant földmunkákat kellett elvégezni. Minduntalan feltűnik egy-egy bevágás az útba, vagy nagy töltésemelés. A legnagyobb bevágás kb. 4 — 5 km.-re van az állomástól. A Halasi út magasan megy mellettünk, korlátot kellett állítani a szélére hosszan, nehogy valami baleset történjen a kocsikkal. Mert a lovak még ijedősek. Még nem szokták meg a különös újdonságot. Hát a kutyák! Azok remek pofák. Kirohan egy puli a házból, majd riadtan megáll, ugatni is elfeled, kissé visszakotródik, s csak amikor már elhaladunk, iramodik a vonat után, veszettül megugatja, mintha meg akarná enni, aztán diadalmasan visszakocog: jól megkergette.
A másodIk feltételes megálló Törökfái. A harmadik Felsőfehértó.
Helvéczia határán járunk. Szépen virágzó cseresznyefák. Itt idővel jobbra eljárás lesz, a kiskőrösi vonalé.
Első rendes állomás, kitérővel, Fehértó. (Előtte van az első kis hídféle, úgynevezett nyílt áteresz.) Fehértó állomásnak az a nevezetessége, hogy az állomásépület telkének szőlőjéből egy részt ingyen átengedett Keller vendéglős, csak ott legyen az állomás. Ide aztán szép új vendéglőt s mozinak szánt helyiséget épített. A vonat érkeztére a háznép az ablakokba gyűl, integet, Keller a ház előtt nagyot köszön, jó ismerős.
Érdekes rész következik. Hogy a kanyarodó szabályszerű és veszélytelen lehessen, az eddigi kocsiutat el kellett tolni egy kissé.

A képen Bugac állomás és a kisvonat látható, a szöveg keletkezésénél néhány évvel később.
 

Néhány vadkacsa. Balról Fehértó, jobbról távolabb Kocsistó. Még érdekesebb rész. A Fehértó vize egész a pályatest alatt van. Hogy be ne mossa, elég hosszan rőzsegáttal kellett biztosítani a pályatestet.
Matkó pusztában szaladunk. Balról a város kisebb erdeje, egyébként vigasztalan pusztaság, buckák, kopár legelők s homok, homok végtelenje.
A vonat fékez, majd lassan megáll. „A nyílt pályán“ — mint mondani szokták. Javítják a pályatestet.
Negyedik feltételes megálló Felsőmatkó, ötödik Alsómatkó. Kecskemét határa.
— Hát eddig mind Kecskemét volt? — kérdi Szalágyi Egyed min. tanácsos.
— Az ám — dicsekszenek a kecskemétiek. Aztán elsorolják a pusztákat, a sok-sok kilométert, a hatalmas területeket.
— Csodálatos, hogy eddig nem volt kisvasút — mondja Szalágyi. — Igazán gyönyörű úttörő munka, reális és nagy jövőjű vállalkozás. (Talán mondani sem kell, hogy Bakkay fő erdőtanácsosnak s mindnyájunknak, kecskemétieknek, nem esik rosszul az elismerő megjegyzés.)
Hatodik megálló Jakabszállási tanyák, s jön a második kitérős rendes állomás: Jakabszállás, jelen utunknak végállomása. Húsz kilométerre vagyunk a kiinduló állomástól s innen már csak hét kilométer Bugac határa. A pályán arrafelé folyik a serény munka. A lakosság türelmetlenül várja a kisvasutat.
A jakabszállásiak annyira sürgették, hogy a munkásoknak ajándékokat ígértek, ha sietnek vele. Persze nem szabad elsietni, mindent alaposan kell megcsinálni. Egyébként a jakabszállásiak igen lelkesek. Mozgalom indult közöttük a vasút hatása alatt, hogy Jakab- szállást Kecskeméthez csatolják, közigazgatásilag, bíróilag, mindenképpen. Kecskemét akarnak lenni.
A következő megállók lesznek Monostorfalva, Bugacmonostor, (vízfelvevő, erdei vasút kiágazása és pályafelvigyázó ház lesz itt — majd Alsóbugac.
A próbaúttal mindenki meg van elégedve. Kitűnően sikerült. Ezt megállapítja a lelkes Szalágyi Egyed után a kevésszavú Tichy Géza is. Felvilágosításokkal Bakkayn kívül Fodor Vince mérnök és Lukács András ny. vasúti felügyelő szolgálnak, kik sokat dolgoznak a kisvasút körül. Bakkay azt hangsúlyozza főként, hogy irányelv: a vasút aránylag sokkal olcsóbb a rendes vágányú vasútnál s a teljesítmény mégis ugyanaz. A rendes sebesség 30—35 km. átlag lesz, a megengedett legnagyobb 40-en felül. Jelenleg még csak 30-al szabad menni.
Rövid körültekintés után indulunk vissza. Lassan halványodik Jakabszállás község képe, a templom, ahol valamikor az oltár előtt agyonlőtték a szegény Magyar György plébánost, ő már nem érhette meg Jakabszállás álmának, a vasútnak megvalósulását.”