NAGYKÕRÖSI NAGYERDÕ
Nagykõrös nyugati részén, nagyjából a város és Csemõ
között, a Pesti úttól északra található a Nagyerdõ.
Eredete feltehetõen az ember itteni megtelepedése
idejére vezethetõ vissza, persze valójában még régebbi.
Vannak róla adatok már a török korból is. Az újkortól
aztán már egyre több helyen olvashatunk a Kõrös
környéki hatalmas tölgyes erdõkrõl, melyek ugyan 95%-ban
kivágásra kerültek, de nyomaik még így is fellelhetõk a
Nagyerdõn kívül is (Csókás-erdõ, Pálfája).
Ma már sok benne a telepített erdõtag - pl. fenyõ - , de
így is õriz valamit a régi hangulatából. A merõleges
nyiladékrendszerrel tagolt foltokat, néhány helyen régi
utak kanyargós vonalai vágják keresztül, látszólag oda
nem illõ módon; valójában az a helyzet, hogy ezen régi
szekérutak között idegenek a szabályos erdõparcellák.
A Nagyerdõ, minden változása ellenére, ma is értékes
természeti környezetet jelent. A régi tölgyesek/tölgyek
mellett szép virágos rétek találhatók, melyek - és ez ma
már nehezen hihetõ - régi láprétek maradványai, és
nyomokban még õriznek olyan növényeket, virágokat,
melyek ilyen élõhelyeken jellemzõk, mint pl. a nyírfák,
tavasszal pedig egyes orchideafajok.
Az 1970-es években turistaúthálózatot létesítettek itt
nagykõrösi természetbarátok, és az akkoriban felkapott
alföldi túrázás egyik emblematikus helye lett a
Nagyerdõ. A régi jelzések a rendszerváltozás után kopni
kezdtek, mert átalakultak a tulajdonviszonyok és
eltûntek a régi nagy, vállalati természetjáró csoportok,
amelyek fenntarthatták volna itt a természetbarát
életet.
Nagyerdõ és a Strázsa-halom az 1860-as
évekbeli térképen
Az erdõ ma is könnyen járható, néhány régi turistajelzés
még dacol is az idõvel öregebb fákon, és egyébként is
jól lehet tájékozódni a nyiladékokban - ez kétségtelen
elõnye ennek az útrendszernek...
Aki már járt itt, az tudja, aki nem, az próbálja ki: a
Nagyerdõ akkora területû, annyi szép helye, erdõszakasza
van, mellé a buckák a Strázsa-halom környékén, a rétek
virágözöne, a háborítatlan csend, melyet csak a madarak
csicsergése "zavar meg" idõnként, szóval, olyan szép
hely ez az ismeretlen világ, hogy akár egy egész évig
lehetne benne túrázni, minden hétvégén; garantáltan
mindig más arcát látnánk és minden alkalommal
felfedeznénk benne olyan szépséget, amit korábban nem.
Összegzésül, a Nagyerdõ felkeresésére buzdítunk
mindenkit, akinek akár csak egy-két órája van a
természetben kikapcsolódásra, vagy akár egy egész napig
is elcsatangolna itt, mindentõl távol, mégis
gyakorlatilag az ország közepén..
Végül néhány kép kedvcsinálónak:
Május elején a Nagyerdõben
Galagonyavirág közelrõl
Egy régi PIROS SÁV jelzés
Kinövés
A régi kanyargós utak egyike
És egy másik
Légyölõ galóca
Strázsa-halom tetején
Salamonpecsét
Nyíres az egykori lápréten
Nyírfataplók
Pihenő
Virágos rét a Gógány-ér közelében
Festõrekettye
Magyarszegfû
Bársonyos tüdõfû
Viráglakó karolópók
Rovartanya
Csipkerózsa
Tarka nőszirom
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|