LADÁNYBENEI JAJGATÓ-HEGY (RAKOTTYÁS-HEGY)

Ladánybene természeti környezete alig ismert az országban, környékbelieken kívül alig tudja valaki, hol van a Borókás, a Madaras vagy a Nagy-Szék-tó.
Még ezekhez képest is szinte teljességgel rejtőzködő helye a településnek a Jajgató-hegy. A róla elnevezett dűlőt mindenki tudja merre van, talán arról is hallottak már fiatalabbak, hogy van valahol egy névadó hegy is, de hogy hol, azt már csak idősebbek vagy közvetelnül a környéken lakók tudhatják.
A Jajgató-hegy a kunabaracsi aszfaltút és a tatárszentgyörgyi határ közé esö területen található.  Legkönnyebben, bár egyáltalán nem könnyen! a Templomdűlőbe kanyarodó homokos úton lehet megközelíteni.
Itt található az egykori Templomdűlői iskola, mely valamikor oktatási funkciói mellett, kápolnaként is szolgálta a környék népes tanyai lakosságának hitéletét, előtte kereszt áll. Az iskola persze megszűnt, elhagyatott, romladozik. A keresztről ellophatták az öntvény Jézust. Elég elkeserítő látvány Ladánybene egyik legrégebbi épületének és a feszületnek magáramaradottsága...
Az iskolától már látszik a Jajgató-hegy tömbje. Nem kizárólag egyetlen kúpról van szó, hanem tényleg egy nagyobb alapterületű homokbuckás részről, melynek legmagasabb csúcsa a Jajgató. Ma egyik felét telepített, kifejezetten senyvedő és ronda fenyőerdő-telepítés borítja, szerencsére keletibb oldala őrzi az eredeti homokos-borókás arculatot.
Nagyon szép hely. Ha az ember végre odaér, feljut a  tetejére, végtelen nyugalmat tapasztal, hiszen gyakorlatialag a világ végén van, néhány kilométerre a falutól.
Némi kilátás is adódik róla, de meg sem közelíti a régi szép időket, amikor - az idősek elmondása szerint - még nem volt rajta erdő, tiszta időben a Budai-hegyek is megmutatták magukat a rajta bámészkodónak.
A magaslatot az 1860-as évekbeli katonai térkép Rakottyás/Rekettyés-hegyként örökítette meg.
 

A hegy jelenkori nevének eredetéről nincs egyetlen, elfogadott magyarázat. Hallottam olyat, hogy egy anyának meghalt a környéken egy kisgyereke és éjszakánként mindig sírt és jajgatott utána. Mások szerint éppen egy gyerek jajgatott, mert sokat bántották a szülei. Ezeknél a kissé meseszerű magyarázatoknál talán lehet egy reálisabb - bár kétségtelenül szárazabb: a hely annyira reménytelenül folyó homok, hogy sem megművelni, sem szekérrel átmenni rajta nem lehetett könnyű, hiszen még gyalogosan is elég kivédeni, hogy az ember elsüllyedjen a homokban.
A hegytől északkeletre egykor egy nagyobb kiterjedésű vizes rész volt (ld. a mellékelt térképen KÉKKEL festett részt), több mint egy kilométer hosszan; ennek ma halvány nyoma sincs, minden száraz. Nemcsak az idei év aszályának köszönhetően, hanem a folyamatos elsivatagosodás okán.
 

Aki kíváncsi a Jajgató-hegyre és környékére, keresse fel és töltsön el ott egy-két órát. Lesz mit néznie, lesz miben gyönyörködnie - arról nem beszélve, hogy gondolkodásra, mélázásra sem utolsó hely...

Végül néhány kép kedvcsinálónak.

Boróka termése
 

Kései szegfű
 

Imádkozó sáska
 

Naprózsa