Szombaton, Szabadszálláson történelmi jelentőségű esemény zajlott. Egy kb. 40 fős csoport a Dörmögő Kávéházban gyülekezett, és meghallgatta Székely Gábor Petőfi-gyűjtő és -kutató rögtönzött előadását az általa kitalált Petőfi Otthona projekttel kapcsolatban, majd felkerekedve a társaság elsétált Petőfi szülői háza emlékművéhez. Az emlékműnél koszorúzás következett, majd három rövid beszéd hangzott el.

Előbb Sallai Szilvia, a Kapocs Kulturális Egyesület vezetője a nap történelmi jelentőségét hangsúlyozta. Ezután Bajusz Gábor, helyi vállalkozó, az egyesület alelnöke a Petőfi Otthona projekt kapcsán beszélt egyesületük és Székely Gábor együttműködési terveiről. Zárásképpen maga az ötletgazda, Székely Gábor kért szót és meghatottan köszönte meg az érdeklődőknek a részvételt, mesélt terveiről.

Ezt követően a társaság a szülői ház telkén álló mai építményeket vette szemügyre, az azokból kialakítható múzeumi tereket próbálta elképzelni. Szakemberek, laikusok is megállapították, hogy lesz munka a dologgal, viszont ami nagyon fontos, megcsinálható, kivitelezhető az egész, reális a terv, ha lesz kellő összefogás és támogatás. Márpedig kell, hogy legyen! Országos összefogás!

Mindezekben bízva, megfogadva búcsúztunk el végül egymástól és ment mindenki az útjára.

2025. február 8-án valami elkezdődött. A történelem, akár irodalomtörténet is, nem egy elvont, felettünk lebegő malaszt, hanem napjaink, éveink sora, az általunk megélt életek, sorsok, események összessége. A történelem voltaképpen mi magunk vagyunk.

A mai napon történelmet kezdett írni néhány tucat ember, mert ilyen horderejű esemény jó ideje nem történt sem Magyarországon, sem a Kiskunságban. A Petrovics család egykori otthonát, amelyben 23 évig élt a család Szabadszálláson, ahol a Költő gyerekkorát, iskolai szüneteit töltötte, ahova vándorévei alatt haza-hazatért, nem fedheti a feledés homálya. Az épületnek, ha modernebb formában is, de állnia kell, a hely szellemének vibrálnia kell falai között, Petőfinek végre rehabilitálódnia kell, a magyar- és világirodalomban az őt megillető hely szerint, és Szabadszállásnak is a legfontosabb nemzeti emlékhelyeink és zarándokhelyeink közé kell emelkednie.

Csaknem kétszáz éves adósságot törlesztünk ezzel, egy egész nemzet adósságát Petőfi felé, családja felé, de méltó életmű-megkoronázás lesz ez Székely Gábor kutató, író számára is, aki sok évtizedes aprólékos munkával, szívvel-lélekkel gyűjtötte össze, kutatta ki a Költőről azt, amit még lehetett.

Az ő életműve és gyűjteménye is méltó helyre kerül végre.

A mai történelmi napon valami tehát elkezdődött. Kevés értelmes és tartalmas dolog kezdődik így el manapság hazánkban, ez a Petőfi Otthona projekt kimagaslik, kiragyog közülük is.

A mai napon szívvel és lélekkel írt kb. 40 ember, egymás kezét fogva, egy közös írótollal történelmet. Még csak az első lap van kész, de már készül a többi terve is…

Sok jó ember, sokat elér. Erősek vagyunk, ha egyet akarunk.

A történelem mi magunk vagyunk.