Elindulunk a Tatárszentgyörgy-Kunpeszér aszfaltúton.

 

Fegyelmezetten haladunk az út szélén.

 

A kőkereszt alatt megállunk, vizsgálgatjuk, de semmi felirat nincs rajta, ami információt adna az állításával kapcsolatban.

 

Kilátás a kereszt mellől észak felé, az egykori Szabadréti-major helyére.

 

Vándorlunk tovább a buckákon és visszatekintünk a keresztre.

 

Domboldal.

 

Kút egy laposabb részen.

 

Elhagyott tanya.

 

Megint az aszfalton, a csatornahíd, majd a megyehatár felé.

 

Ivásszünet (nagyon meleg van, fogy a víz).

 

Észak felé kanyarodtunk le és két megye, két település határán haladunk tovább.

 

Két öreg kőris vigyázza egymást a réten.

 

Két túrázó egy nyár alatt.

 

Aggófű.

 

Tovább.

 

Vannak szép, magukban álló fák, akármerre nézünk.

 

Kidőlt fa gyökere felszínre hozta a szikes talaj színét, rétegeit.

 

Festő zsoltina, nem egy női túrázó neve, hanem egy nem túl gyakori virág errefelé.

 

Határdomb, a tetején egy határkővel.

 

Rákanyarodunk a visszaútra, ami a Vitézsorba torkollik.

 

Válaszút a Peszéri-erdő fele.

 

Vitézsori lakok egyik módosabb kiadása.

 

Ez is...

 

...és ez is a Vitézsor.

 

Kis parasztbarackozás is belefér.

 

És a számunkra legkedvesebb ház a soron, előtte csicsóka virít.

 

Hazaindulás előtt egy kis házőrző-simogatás.