Csemő egy homoksivatag közepén viruló község, az egyik legszebb az egész Duna-Tisza közén. Aki járt már ott vagy hallott róla, tudja, hogy nagyon fontos a település közösségének, hogy a falu rendezett, tiszta legyen, a kertek, utcák virágokkal ékesedjenek. És ahogy sétál és nézelődik az ember akár Csemőben, akár a zöldhalmi részen, arra jut, hogy bármennyire is megragadó ennyi ezer tő virág látványa, mégse az ablakok, a kertek és utcák az igazán virágosak, hanem az itt élők lelkülete.
Mai tucat-túránkat Zöldhalomban kezdtük, ahol egykor Ladányi Mihály költő élt és halt. Nem ő ma a legdivatosabb költő, de nem is csak a régi rendszer összefüggésében értelmezhető. Sok olyan gondolata, verse van, amik ma is érdekesek és megérintik az embert. Áll itt egy emlékoszlopa-szobra, illetve a kis lak, ahol lakott – utóbbi elég elhagyatott, ennek ellenére érdemes ezen a réten is gyalogolni kicsit.
Csemő központi részén annyi a virág, amennyit ép ésszel felfogni se lehet. Nem egy kampányévre van a sok tízezer tő ültetve, és az is biztos, hogy egy hervadt szirmot nem lehetett látni sehol. Rengeteg munka van vele, pénzben, munkában, vízben és törődésben elképzelhetetlenül sok.
A falu terein, utcáiban mindenhol Orisek Ferenc fafaragó szép munkái: emlékművek, díszek, utcanévadó személyek szobrai néhány utcában, a templom előtt feszület.
A templom mögötti részen már készültek a holnapi Csemő Virágünnepe rendezvényre, melynek nemcsak az evés-ivás, mulatás a része, hanem a Tápiószelei Természetbarát Klub és Lipák István rendezésében sokadszorra megvalósuló, azonos nevű teljesítménytúra is, aminek végigjárását mindenkinek szívből ajánlhatjuk.
Csemő oázis a homoksivatagban, ahol semmit se könnyű megtermelni ilyen aszályos években, nemhogy virágoskerteket életben tartani, évtizedeken át.
Aki még esetleg nem járt volna Csemőben, keresse fel és járkáljon az utcákon, homokutakon, tanyák, kerti házikók között. Érdemes!
Befejezésül következzen a tizenkét, vagyis épp egy tucat képünk a mai napról.
Folytatás máskor, máshol.