Tizenegy kilométer bolyongás két település között, szinte végig - egyszer az arcomat, máskor a nyakamat - égető Napban, 36 fok körüli hőmérséklettel, nagyrészt homokban, ami néhol fél méterre süllyedt, elkeveredés, mert az ember a térképek alapján még ennyi év után se tudja kitalálni, a mindent elsöprő magántulajdon és annak lekerítése, hol szűkíti megint a gyalogos túrázó mozgásterét, aztán meg olyan kalandok, amikről itt és most jobb, ha nem is írok.
Ami publikus: Táborfalván parkoltam, onnan egy megállót mentem busszal Örkényig. Leszállva a buszról, rögtön elindultam kifelé a Tatárszentgyörgyi utcán a Pettyáni temető felé, ahova csak benéztem pár percre. Sok régi sír van itt, amik közül még a legtöbbön olvasható a felirat, érdemes lenne menteni őket, illetve róluk az adatokat. Remélem, valaki már tett az ügy érdekében…
A temető után rögtön balra kanyarodtam és majdnem az Ilona-majorig mentem. Egy rét következett, majd egy allés-erdős szakasz, ami végre egy kis árnyékot is adott.
Ezután a katonai terület határán futó szekérúton folytattam, ahol jobb kézre már dombosabb vidék mutatta magát, de én balra keresgéltem a fák és bokrok alatt, és találtam is egy régi határkövet (ld. kép).
Folytatva a programot, lassan, de bizonytalanul haladtam az előre eltervezett útvonal helyett egy másikon. A keveredés, sajnos, szükségszerű volt, mert a magán és katonai terület csaknem összeért, így nekem, egyszerű, ágról szakadt túrázónak, alig maradt választható ösvényem.
Nem részletezem, hogyan, de elég kalandos körülmények között értem ki a Tarcsay útra a Posta soron, ahol egyébként is terveztem. Örömem leírhatatlan volt, de a körülmények kedvezőtlen összejátszása miatt az innen még rám váró bő két kilométerre már nem sok lendületem maradt. Stoppolni nem akartam, mégiscsak túra, bár szívem szerint igénybe vettem volna kivételesen ezt a segítséget. Szerencsémre, hogy mégis megküzdjek az aszfalttal, nem jött egy autó se, aminek potenciális fuvar lehettem volna, így emelt fővel kullogtam végig a Tarcsay úton.
A végén aztán autóba vágtam magam, és szinte suhantam hazáig.
Ez volt ma a kicsit kaotikus, szedett-vedett, éppen rám jellemző vándorlásom, két település között.
Ha tehetitek, ne másoljátok ezt a túrát és kerüljétek el ezt a vidéket.
Folytatás máskor, máshol.