FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(812.) TIZENKETTŐ EGY TUCAT - ÓCSAI-LÁPERDŐ


Időpont: 2024. augusztus 21. szerda
Táv: 3 km
 

Kalandos körülmények között jutottam el ma délután Ócsára, a láperdőben vezető Selyem-réti tanösvényre. De végül is odaértem.
Az
erdőben rajtam kívül nem volt senki, de ez nem nehezítés volt, hanem könnyítette a nézelődést, mert nem zavartam senkit.
Az erdő eredetileg egy vízi világ lenne, de itt is szárazság volt az elmúlt évben, ez némileg érződött, viszont, ami megszokta a lápi életet, az bírja a szárazságot is, hiszen régen is voltak csapadékmentes időszakok, és az itt élő növények csak akkor maradtak életben, értek meg öreg kort, ha ezt megszokták. Márpedig, itt az erdő ezzel megtanult együtt élni.
Aki még nem járt itt, pótolja, érdemes lesz kerülnie egyet a Selyem-réten és környékén.
Ez volt a mai kiruccanás, a többi képeken.
Folytatás máskor, máshol.

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

 

Belépéskor.

 

Kidőlt fa, 2007-ben, amikor először jártunk itt, még állt.

 

Tölgy.

 

Gyökér-szoborcsoport.

 

Kányabangita.

 

Réti füzény.

 

Szárazon is láperdő.

 

Valami mesés!

 

És zöld minden.

 

Árnyék és fény a fa törzsén.

 

Termetes példány.

 

Tapló.

 

Az erdészház és rétje.

 

Szitakötő a kerítésen.

 

Selyem-rét.

 

Az út tovább visz Inárcs felé. Ma nem mentem el odáig.

 

Hamvas szeder.

 

Ennél a pihenőnél tizenvalahány éve a lajosmizsei koleszos gyerekekkel erdei hamburgereket készítettünk és ettünk.

 

Kitérőn.

 

Bojtorján.

 

Szegfűbogyó.

 

Seprence.

 

Cickafark.

 

Lednek.

 

Fénycsokor zöldben.

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz