|
(814.) TIZENKETTŐ EGY TUCAT - ÖREG MIZSEI
CSÁRDA
Időpont: 2024. augusztus 25. vasárnap
Táv: 2 km
Mai sétám a Mizse szélén, az egykori Öreg Mizsei csárda környékén zajlott. Nem nagyon volt más tervem előzetesen, mint megmutatni a csárda helyét, állapotát, helyzetét. Tizenhét éve járunk oda, számtalanszor túráztunk arra, sok embernek megmutattuk, elmeséltük a környék és épületeinek történetét, de ami ma fogadott, ahhoz tényleg erős idegzet kell.
Tizenvalahány éve kongattuk a vészharangot ezért a csodás vidéken több mint 250 éve épített épületért, aztán a teteje leomlott, szinte elporladt, a vályogot szétmosta az eső, maradt a régi, boltíves boros pince, mára azonban már, az is végveszélybe került. Kb. 23 óra 57 perces állapotban van.
Fölülle eltűnt az a réteg agyag, ami védte egy darabig, így szabadon beázhat, mállhat szét, s bár a boltíves pincék nehezen omlanak be, hamarosan mégis ez fog történni vele.
Ébresztőt kellene fújni, hátha csoda történik, és nem kell fényképekről, leírásokból nézegetni ezt a fontos településtörténeti helyet, ami akár a régi puszta egyik emlékhelye is lehetett volna.
Az az idő, amelyik eddig várt és haladékot adott, nemsokára eldönti ezt a kérdést is…
Most nem írok többet, nem akarok indulatosabban fogalmazni.
Ennyi volt mára. Folytatás máskor, máshol.
Minden rokonom!
Sántaőz
Békés út kanyarog a Mizsében.
Galagonyabokor.
Út fölé hajló ágak.
A csárda előtti sarok, nem különösebben szép hely.
Amiért lefényképeztem: itt állt valahol az 1860-as
évektől, talán a XX. század elejéig a
Mizsei-Pifkó-Streitmann-kereszt, még a puszta idejében
állították az akkori előkelőségek a határban. Nyoma se
maradt.
Az itt vivő szekérút az egykori Vacsi út maradéka - déli
irányban...
...és ugyanez észak felé. A fás-bokros rész az egykor
Mizsei csárda máig kirajzolódó csárdaudvarának egyik
fele.
A jobboldali, friss erdőtelepítés az udvar másik felét
egész egyszerűen eltüntette a föld színéről,
az állatok legeltetésére szolgáló karámot és a közepén
ásott és kirakott itatókutat...
Az egykori Besenyi-major egy hodálya.
Kis tanya a szomszédságában.
Fala golyókapkodó...
Itt már nem tudok mit mondani: az 1760-as évektől álló
egykor Jászberény által építtetett és működtetett Mizsei
csárda állapota ma.
A romok altt még megvan a régi kis borospince, de ha így
marad minden, nemsokára átázik és beszakad az is,
így az utolsó darabja is eltűnik Lajosmizse egyik
legrégebbi, semmiféle helyi védettséget nem kapott
épületének.
Ébresztőőőőő!
Már csak néhány tégla az egész...
A csárda romjaitól kicsit arrébb. Távolban a Fehér-tó
medre, ami átnyúlik a vacsi oldalra is. Régi nevei:
Sós-tó, Fertő, Lóúsztató.
Keleti partjának töltésén vitt a régi Vacsi út tovább. A
tó régen a Jászberényi alsó puszta legfontosabb
itatóhelye és sziksó bányája volt.
Szent Imre- vagy Lókötő-fa (jobbra) és kis testvére
(balra). Magyarország 10. legnagyobb akácfája.
A fa alatt.
Kilátás a tómederre.
Ezek szerint akkor most szép, hosszú ősz lesz?
Indulunik haza.
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
