|
(801.) TIZENKETTŐ EGY TUCAT - MIZSE-SZARKÁS
Időpont: 2024. augusztus 5. hétfő
Táv: 6 km
Ma, késő délután a Mizsei Óriástól indultam észak felé, s kerültem egyet egy ember által alig járt részen, a Szarkási-erdőben. Az utak benőve, az erdők eldzsungelesedve, rengeteg őzet és dámot láttam, találtam szép fácántollat is, és ami meglepett: végre láttam két helyen is gombát!
Volt olyan erdőszakasz, ahol annyira félhomály volt, hogy a gép mindenáron vakuzni akart. Azt nem mondom, hogy féltem, de nem bántam, hogy végre kiértem egy nyíltabb terepre.
Ma is elcsodálkoztam azon, hogy mi és hogyan képes megélni, túlélni a sivatagi homokban. Egyszerűen csoda a természet, nem ártana, ha tanulnánk tőle kitartást, alázatot és optimizmust, mert ezek biztosan megvannak benne, különben már nem lenne egy tenyérnyi zöld se a határban, pedig még így is rengeteg zöldet, annak árnyalatát lehet látni, az erdő fái még mindig érezhetően párologtatnak, egyszóval én a magam részéről leborulok a teremtett világ előtt, erejének ilyen megtapasztalása okán.
Aki teheti, túrázzon, kerüljön egyet a faluszéleken, erdőkben, réteken, mert semmi máshoz nem hasonlítható érlények, érzések és energiák uralják el testét-lelkét. És ki az, akinek ezekre ne lenne szüksége?...
Folytatás máshol, máskor.
Minden rokonom!
Sántaőz
Lajosmizse legszebb részén, a mizsei Sáfrán-földön
állnak nagyon szép fák. Ez az Oltár-fa (nevét Szellő
adta néhány éve).
Az általunk 2011-ben felfedezett Jézus-fa, egy öreg,
pusztulóban lévő tölgy.
A fa mai állapota...
Egy öreg vadkörte, amit néhány éve a Süsü írója
tiszteletére Csukás István-fának neveztünk el.
A vadkörte alulról.
Mizsei galagonyák (mintha egy nótakör neve lenne).
Az ugyancsak a Túrakör által elnevezett Mizsei Óriás, a
település legöregebb és legnagyobb fája
(és az általunk 2011-ben létesített pihenő a fa alatt).
A Sáfrán-föld természetes homoki gyep takarója mint az
Óriás szoknyája.
Legutóbb 13 éve láttam ezt a fát, amikor a Mizsei Óriás
Túrautat avattuk 76 fővel.
Ez a fa is egy öreg tölgy, az Óriástól kb. 300 méterre
van, északkeleti irányban, egy akácos veszi körül,
de a rétről jól látható a koronája alapján.
Érdemes benézni hozzá, nem kicsi darab. Törzskörmérete 4
méter körül, vagy afölött lehet.
Régen a Csonka tölgy nevet adtuk neki, mert ahogy
látható, az ágak egyik része letört.
Gombahatározásba nem bocsátkoznék, ami tény, egy
akáctuskón nőtt, és ebben a szárazságban igazi
meglepetés volt.
A Szarkási-erdőben, a Majercsik Sándor, néhai
lajosmizsei festőművész által faragott kereszt, elég
elhagyatott állapotban.
A kereszt alatt nyugszik a művész.
A Fehér Homok MGTSZ akáckeltetője a helyi sivatagban.
Tanyakerítés mellett visz vissza a nem túl gyakran járt
szekérút.
Helyenként úgy be volt nőve, alulról és felülről is,
hogy derékmagasságig kellett lehajolnom a
továbbhaladáshoz.
Újabb sikertelen gombahatározás a részemről.
Itt jó nagy pusztítást végzett egy vihar, kb. 10 nyárfa
volt egy kis területen kidőlve.
A végére majdnem lett eső is...
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
