Ladánybene északi részén terül el egy nagyobb tómeder, ami környezetével együtt valami csoda!
A tó még a ’70-es években is vízzel volt teli, gazdag élővilággal, halakkal, madarakkal és olyan fürdőélettel, hogy még büfé kocsik is működtek, hogy ki tudják szolgálni a strandolókat.
Ahogy az ismert sláger mondja: „aki szép, az reggel is szép” – átgondolva ezt a Madarasra és a többi kiskunsági száraz, füves tómederre is, nem csak akkor szépek, amikor vízi világuk él, szépek szárazon is, persze máshogy.
Aki járt már a Madarasnál, tudja, hogy a meder egy hatalmas, virágos rét, emellett legelő, szénatermő hely. A partvidék végig gyönyörű, bokros-ligetes vidék, több ezer galagonyával, hatalmas nyárfákkal, és elegyes akácosokkal, amik cseppet sem unalmasak vagy szürkék. A növények között gazdag rovarvilág, sok kisebb-nagyobb madár, és a vadak mozgása, zajai mindenhol, amerre megy az ember.
Lehetne siratni a vizet a tóból, és nem is jó, hogy ez már a régmúlt kezd lenni, de mint írtam többször: a természet erős, túlél, alkalmazkodik, sokkal jobban reagál az emberre, mint az ember a természetre. A víz nagyon hiányzott ma a Madarasból, de a természet és az élet nem. Az nagyon is ott volt benne, körülötte. És jó volt ezt sokadszorra is látni, jó megmutatni, hogy mások is lássák…
Ez volt a mai 7 km gondolati hozadéka, a többi a képeken.
Folytatás máskor, máshol.