|
(797.) TIZENKETTŐ EGY TUCAT - KUNADACSI-ERDŐ
Időpont: 2024. augusztus 1. csütörtök
Táv: 7 km
Ma estefelé a lányokkal indultunk túrázni. Az eredeti terv nem teljesen az volt, ami megvalósult, de az az igazság, hogy be volt borulva, az erdő, mint egy dzsungel, a szekérutak részben benőve, szabályosan csak félhomály volt, annyira nem lehetett tájékozódni, fél óráig azt se tudtam, hol vagyunk, mindehhez elég volt egyetlen nyiladékot elnézni, és máris teljesen más irányba mentünk. Aztán rendeztem sorainkat, belőttük az irányt, és a végére még a Nap is kiragyogott, és olyan aranyba-bronzba vonta a tájat, a száraz mezőket, tarlókat, zöld foltokat, az öreg nyárfákat, hogy elmondhatatlan.
A lányok is, én is elfáradtunk, míg végül nyolc óra előtt nem sokkal beértünk Kunadacsra. De az élmények ma sem maradtak el, és minden kétségbeesést, fáradtságot magasan felülírtak…
Folytatás máskor, máshol.
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka
(Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse) és Balog Szellő
(Lajosmizse).
Király-tó medrében.
Ez is az a tómeder, csak itt kicsit nyíltabb
növényzettel.
Ma a lányok is velem tartottak.
Egy kis ideig a középkori Sóhordó út adacsi szakaszán
haladtunk.
Mintha egy lópatkó lenne, talán egy pata is, valójában
csak egy nyárfagyökér egy belevágódott vasdarabbal.
Megint gyűjtjük anyának a kincseket.
Komor nézés egy farakás mellett.
Ződerdő.
Az egykori turjános rétekre pillantunk egy
homokhalomról.
Sokadik tómeder ma.
Fogy a lendület.
Öreg nyárfa, taplókkal.
A lemenő Nap szinte festménnyé változtatja a tájat.
Visszapillantás egy elképzelhetetlenül nagy és idős
feketenyárra.
Mintha nem is az Alföldön lennénk...
Egy csatornahídnál, nem sokkal a falu előtt.
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
