Önkényes, ma kitalált névadással illetek egy erdős részt a Mizsében, mert más nevét nem tudok. Sosem hívták így és nem is fog gyökeret verni ez az elnevezés, mégis ez marad a mai napról.
Kristóf Lőrinc tanyája és malma („Kristóf Lőrinczi malom”) az 1860-80-as években a mai ceglédi út és a Kónya dűlő közötti részben, az egykori Pető Albert dűlő és Tarnay dűlő körüli részen volt, ma már szerintem semmi nyoma sincs. Ennek akartam terepen is utánajárni. Ahova a térkép ma teszi a malom és tanya helyét, ott viszont egy áthatolhatatlan sűrűséget találtam, amibe esélyem se volt behatolni. Sebaj, talán majd egyszer bozótvágóval mégis nekifogok. Addig marad ennek a borzasztóan elhagyatott, titokzatos erdőnek ez a név. Ennek az erdőnek járható útjait, környékét gyalogoltam le ma délután.
Amit ott láttam, látszólag semmi különös: telepített nyárjas, akácos, senyvedő fenyvesek. Mégis volt az egészben valami megragadó és elbűvölő. A csend, a sűrű zöld és homály, kis madárcsicsergéssel és folytonosan morgó-zörgő vadak az avarban, bokrok között. Ezek mellé állati koponyák, szívszorítóan szomorú és szép tanya, rengeteg és nagy szemű, szinte már bordó galagonya. És folytathatnám.
De ez csak a második része volt a mai kis túrának, mert a kezdés nem itt volt, hanem a ceglédi úti felüljáró és az autópálya szegletében, az egykori Csorba Mihály dűlőben, az egykori Csorba-tó szikes medrében. Sokszor mentem már el mellette az M5-ösön, mielőtt Kecskemét felől lekanyarodtam volna Lajosmizse felé, mindenki láthatta is, ha ugyanott elhaladt, mégse túráztam még ott sose, egész a mai napig. Annyira szép volt az is, hogy hihetetlen. Talán ha felkeresitek, vagy akár a Kristóf Lőrinci erdő környékét, a saját szemeteknek, érzékeiteknek hinni fogtok. Szívből kívánom, hogy így legyen!
Folytatás máskor, máshol.