Már indulás előtt tudtam, hogy a mai rövid, 6 km-es túrát nem tudom 12 képben bemutatni, így ma rendhagyó módon épp a duplája reprezentálja Felsőlajos község legszebb részének bejárását.
A Közös nevű határrész, melyből részben Felsőlajos is alakult, onnan kapta a nevét, hogy a jászberényi puszta idejében, itt jelölték ki Lajos és Mizse közös legelőterületét, melyet mindkét rész használhatott. Az elnevezés pedig a mai napig fennmaradt.
Felsőlajoson parkoltam, majd onnan egy megállót utaztam a 6.20-as busszal a Kónyadűlőig. Itt leszálltam, és a Páldeák-keresztnél megcsodáltam a napfelkeltét. Néhány fénykép készítése után elindultam a Közösbe. Az egykori Páldeák tanya udvarán áll egy öreg tölgyfa, s mivel neve még nem volt, talán nem is sokan látták, elneveztem Páldeák-tölgynek és most itt hírt is adok róla.
Innen hamar átértem a síneken, majd balról az egykori Közösi iskolát érintettem.
Jobbra elértem az egykori „Húskirály” lovasbirtokát, ami talán még részben működhet is, részben pedig már kicsit megkoptatta az idő. A kerítés, a székelykapuk megvannak, az udvaron még van nyoma a lovaspályának, legeltek is ott lovak, de például a Nagy Tibor által egykor állított keresztről már leszedték a fából, igen szépen kifaragott Jézust…
A csonka kereszt után nemsokára egy másik, nagyobb birtok következett, egy akácerdőt magába foglaló tanyaudvarral. Ennek bejáratában áll az 1930-as években emelet Mária-szobor, néhai Czigány László helyi képzőművész munkája. Nem túl régen meszelhették le fehérre, szinte ragyogott a félhomályos akácosban.
Van ezen a soron egy harmadik szakrális emlék is: a Fekete János és felesége, Ötvös Borbála 1921-ben emeltetett kőkeresztje. régi öregektől hallottam, hogy a Fekete családnak a kereszt mögött, kicsit beljebb volt tanyája, és bivalyokkal foglalkoztak, de nemcsak igásállatnak használták, hanem szaporították is, sőt fedeztetni is jártak a hím egyeddel, más tanyákra. A ragadványnevük ezért „bivalyos” volt.
A kereszt után nem sokkal következett volna a MagánZoo nevű állatkert, ezt én most kihagytam, járnak helyettem oda mások elegen. Inkább jobbra fordultam és az Új Tanya csárda felé folytattam a gyalogmenetet.
Itt ladánybenei ismerős családdal találkoztam, igazi lovasok ők is, néhány szót váltottam velük, majd elköszöntünk egymástól.
A vágóhídnál, a sarkon megint jobbra tértem, mert itt is van bőven érdekesség. Először a Bogdán Emufarm, ami országos hírű objektum. Most csak kívülről szemléltem meg, de pl. így is látszott, milyen gyönyörű parkszerű kertje van, nyírfákkal, tujákkal, öreg almafával.
Mellette Guba Rózsa Babakiállítása látható, elvileg. E mellett pedig, bár ehhez az ingatlanhoz tartozóan a Szigetvári-Kollár-kereszt áll, szép Mária-szoborral. És ha ez nem lenne elég, az őt másik oldalán az Új Tanya csárda helyezkedik el, nagy udvarral, állatokkal, épületekkel, stb. Mindezeket lefotóztam, majd visszakanyarodtam, és elindultam a falu felé. De épp csak elértem a sarokra, az Atyafi tanyához, ott is meg kellett állnom, mert egy kis szökőkútfélénél, gyönyörű virágok ölelésében szintén van egy szobor, mégpedig egy Jézus.
Ahogy jöttem végig a dűlőkön, mindenhol szebbnél szebb tanyák, régiek is, újak is, mind szépen nyírt gyeppel, gondozott udvarral, virágokkal, öreg fákkal, bokrokkal, gyümölcsfákkal. ez a településrész nemcsak Felsőlajos, hanem az egész környék legszebb vidéke, öröm itt sétálni, nézelődni. Aki még nem volt itt, nézzen egyszer szét benne.
Rákanyarodtam a Fő utcára, elhagytam két ipari létesítményt (még ezek udvara is, sőt a belterületet elérve, az ottani házak udvarai is gyönyörűek, gondozottak voltak).
Talán még nem unalmas, de a központig, a túra végéig még ugyancsak adódott két feszület: a Málna utca sarkán a Halmi-kereszt, majd odébb a templom előtt a községi kereszt. A templomkert is varázslatosan szép.
Az Iskola utca másik oldalán áll egy kis házikó, ami tájházként van számon tartva. Ennek falán helyezték el Csordás László egykori polgármester emléktábláját.
Túrámat három ember emlékének ajánlom. Először Csordás László egykori felsőlajosi polgármesternek, aki a község megalakulásától, vagyis az 1980-as évek második felétől 2010-ig vezette Felsőlajost és tett nagyon sokat azért, hogy az újdonsült falu gyökeret verjen a többi, ám sokkal régebbi Bács-Kiskun megyei település között, és azért is, hogy lakói szeressék a közösséget és tegyenek is érte.
A másik két személyt együtt kell említenem: Szigetvári Antal és id. Rostás Béla számtalan lajosmizsei és felsőlajosi útmenti kereszt megújítói és gondozói voltak, nagyon sokat tettek azért, hogy ezek a régi emlékek még hosszú ideig megmaradhassanak.
A mai 6 km-en volt régi iskola, szép tanyák, öreg fák, hat kereszt, két Jézus-szobor, egy Mária-szobor, szép természeti környezet, ezen felül Emufarm, Babakiállítás és egy magyaros csárda, állatokkal. Aki tud hasonló 6 km-es túrautat, ennyi látnivalóval, jelezze.
Ha egyszer ezt a szakaszt kijelölnék túraútvonalnak, tanösvénynek, csodákat mutatna meg az embereknek. Kilenc szakrális kisemlékkel és egy templommal pedig lehetne a neve: Kis Keresztút…
Ennyi volt a mai túra Felsőlajoson, a Közösben.
Folytatás máshol, máskor.