Minden túra más, máshogy alakul a sorsa és máshogy valósul meg. Van, hogy évek, hónapok telnek el a kitalálásuk és lejárásuk között, van, hogy eltervezek egy lehetséges útvonalat, fél óra múlva pedig már indulok is gyalogolni.
Középpeszér-Kardosra fél éve készültünk a peszéri gyerekekkel, eddig nem valósult meg. Még ma se lett volna semmi belőle, de végül úgy voltam vele, hogy előzetes terepbejárásra nekivágok egyedül, mégis képbe legyek valamelyest, aztán majd ősszel alaposabban is túrázunk itt, nagyobb csapattal.
Kardos egy külterületi lakott része Kunpeszérnek, a bugyi és a Kunszentmiklósra vezető utak kereszteződésénél, a Dunavölgyi-csatorna mellett. Laknak itt szép számmal családok, de van sok gazdátlannak tűnő ház. Az épületek egy része a régi Kardos-féle majorból valamilyen formában őrződött meg, ugyanakkor néhány évtizede budapestiek nagyon sok teleket vettek itt és építettek rá hétvégi házakat. Ezeknek nagy része azóta már gazdát cserélt, de még mindig vannak, amiket hétvégére megtöltenek élettel, illetve sok régi nyaralóban laknak is már, állandó lakosok.
A terület kicsit kiesik a falu középpontjához képest, elhagyatottabb, kevésbé közművesített és kivilágított, mégis van valami különös, nyugalmat árasztó hangulata, békéje és csendje. A telepet övező rétek, a csatorna pedig még vonzóbbá teszik az egészet.
Mai sétámnak egyetlen célja volt: kicsit ismerkedni A Kardossal és készíteni néhány képet, a neten ugyanis nem sok mindent lehet róla találni.
Nem állítom, hogy ezeket és így lehet képen megörökíteni, én ma így láttam Középpeszért.
Aki kíváncsi rá, nézze meg, érdemes. Ő talán majd megint máshogy látja.
Folytatás máskor, máshol.