Lajosmizse jászberényi telepítésének emlékét is őrzi a település ezen határészének neve, másrészt a középkori Bene falu újkori, 1745-ös megváltásának is benne van történelmi helyzete: Benét 1745-ben kettéosztották, egyik felét Jászladány váltotta meg, ebből lett a ma LADÁNYbene, másik felét Jászberény, ezért BERÉNYbene a neve.
A helynek persze nem csak ezért történelmi a levegője. Az elmúlt két évszázadban igen sok érdekes esemény köthető Lajosmizse Kerekegyházához közel eső területéhez. A telepesek első tanyáit gyakran háborgatták betyárok. Az egykori Juhász-Pintér tanyához Bogár Imre járt a családi emlékezet szerint, a szomszédos Szórád tanyánál pedig maga Rózsa Sándor kötötte ki a lovát az öreg eperfasor legtermetesebb példányához.
1944-ben, amikor a szovjetek bevonultak és elég csúnya dolgokat tettek a tanyákon, raboltak, lányokat, nőket becstelenítettek meg, bizony egyrészt menekíteni kellett a családok női tagjait, ha a megszállók közeledtek a tanyához, mint ahogy azt a ma is meglévő rejtekhely sejteti a Szórád tanyán, másrészt a viselkedésük bosszúért kiáltott, és fiatal legények csoportba verődve ki is végeztek közülük egyet, csak éppen egy másik meglátta és rájuk hívta a katonai parancsnokságot. Utóbbi eredménye az lett, hogy a környék lakosságát egészen Kecskemétig, a börtönudvarig hajtották, nemtől és kortól függetlenül, és kb. 10 főt el is ítéltek, akiket Szibériába hajtottak kényszermunkára. Közülük voltak, akik egészen Kamcsatkáig is elértek, és még olyan is volt, aki hazatért. Egy ilyen személy meg is írta az egész történetet és meg is jelent könyvben.
A két tanya mellett persze más látnivaló is akad errefelé, ahol már mondanom se kell, nem gyakori a turista, a gyalogos meg főleg nem.
Kicsivel a Szórád tanyától még áll Lajosmizse egyik legrégebbi iskolaépülete, a Berénybenei. Az épület volt gazdátlan, működött benne fűrészüzem is, és remélhetőleg egyszer lesz egy olyan tulajdonosa, aki lát abban fantáziát, hogy megmentse, akár némileg fel is újítsa, és na dőljön össze…
Az iskolától végül nem arra mentem tovább, amerre eredetileg terveztem, mert traktorok és kutyák zaján kellett volna hozzá átvágnom, elég közelről, így most a Vizesdűlő nyugati fele kimaradt, helyette az egykori Skultéti tanya mellett merészkedtem ki a régi vizes rétre, ahol nemrégen kaszáltak, s már álltak is szépen sorban a friss körbálák, amerre a szem ellát.
Valahogy csak átvergődtem a Vizesdűlő öreg fűzfákkal is büszkélkedő szekérútjára, majd a sarokra kiérve a régi Juhász-Pintér-keresztnél időztem egy keveset, próbáltam képeket csinálni, hogy érzékeltessen a hely elmesélhetetlen hangulatát, nem sok sikerrel.
A túra innen már csak annyi volt, hogy visszamentem a Juhász-Pintér tanyához, ahol parkoltam, és kocsiba vágva magam, elindultam hazafelé. Induláskor 39 fok volt, ekkor már csak 36. Próbáltam örülni annak is, hogy ennyit hűlt a levegő…
Túrázni bárhol, bármikor lehet. Minden település, határrész, tanya rejt történelmi és természeti értékeket. Ezeket, ha nyitott az ember, nem rest felkeresni. Túrázzatok Ti is, bárhol, bármikor. Érdemes elindulni felfedezőutakra.
Folytatás máskor, máshol.