Régen volt már olyan esti sétánk, ami nevéhez méltó módon, estébe hajlott. A mai tatárszentgyörgyi 6 km végén szinte koromsötét volt már, mikor beértünk a faluba, fél kilenckor.
Ami előtte történt: 17.50-kor, viszonylag későn indultunk Tatárszentgyörgyről a kunpeszéri busszal, és a Vitézsorig mentünk. Amikor leszálltunk még vártunk kicsit egy peszéri családra, míg végül Emesével kiegészülve kerek húsz fővel vágtunk neki a néhány száz méteres, nem éppen szívderítő aszfaltos szakasznak.
Amikor letértünk egy dűlőútra, mezőkön, lucernaföldön, allékban folytattuk.
Első megállónk a Magura Kör volt, ami egy nem régen létesült szakrális hely, kinek-kinek persze hite szerint, de mindenképpen érdemes megállni ott egy pár percre, kicsit átgondolni a dolgokat és egy kis körbekerülés se árt senkinek, ha éppen azt akarja.
A hely egy nagyobb összefüggésrendszerben értelmezhető, tekinthető szakrálisnak, akit érdekel a téma, olvasson utána, itt most semmiképp se akarok ennek fejtegetésébe bonyolódni, nem lenne rövid történet…
Nem messze oda, a lemenő Nap aranyfényében megvilágított mezőkön, átmentünk Zádogegyháza (Tatárszentgyörgy) középkori falu egykori helyére, a falu templomának romjaiból emelt kő obeliszkhez és rajta a vaskereszttel. Az emlékmű közvetlen a falunak és templomának helyet adó egykori Templom-domb mellett áll, akácfasor árnyékában. Mellette pihenőhely asztallal, két paddal. Ez is egy nagyon békés, csendes és keveset látogatott hely.
A csapattal ma több új ember is együtt túrázott, köztük voltak gyerekek is bőven, egészen kicsikig is. A túrát mindegyikük becsülettel végigküzdötte, néhányan felnőtteket megszégyenítő lendülettel és szívóssággal.
A Zádogi kereszttől tulajdonképpen egyenes út vitt be a Máricsáka kegyhelyig, onnan pár perc volt már csak a faluba visszaérni, az iskola elé, ahonnan indulva buszra szálltunk.
A Máriácska kegyhelynél már csaknem sötét volt, mégis szusszantunk ezen a harmadik szakrális és békés helyen, ami a mai sétára adódott.
Tatárszentgyörgy ezen részére túrát szervezni sokak szemében értelmetlen dolognak tűnhet, de figyelembe véve a rengeteg csodát, amit láttunk és tapasztaltunk, a természet szépségével ékítve, talán mégse volt ma se felesleges túráznunk egyet a környéken…
Folytatás máskor, máshol.
Köszönjük mindenkinek a mai napot, fent és lent.