Ritka szép helyen jártunk ma is. Mondjuk ez a Duna-Tisza közén nem kunszt. Kunpeszértől elég távol, de még annak közigazgatási területén, túl a Peszéri-erdőn, helyezkedik el a Szalag-erdő, a kincset érő pusztai tölgyessel, fás foltokkal, régi, tőzeges rétekkel, külön élővilággal, fantasztikus kisugárzásával és olyan csendjével és nyugalmával, amit csomagolni kellene és árulni.
A csapat megint több helyről jött össze, és a találkozások után Tatárszentgyörgy egyik tanyai gazdaságánál parkolt le a mai 6 km-es körtúrához. Mivel ennyi látnivaló akadt és ennyire nyugodt volt a természet, mi is az átlagosnál is nyugodtabbak lettünk, a végén pedig már csak alig vánszorogtunk. Nem azért, mintha fáradtak lettünk volna, sokkal inkább azért, mert nyugodt ember nem képes rohanni. Meg minek is, egy ilyen helyen? Így menetidőnk ezen a kis távon is majdnem kerek 4 óra lett.
Én magam is unom, de leírom: ezt a helyet mindenkinek látni kellene, legalább egyszer! Aki nem hiszi, hogy ennyi szép hely van a Felső-Kiskunságban, az az ő baja. Aki tudja, boldog ember.
Ugyan nem adják vissza a mai tájat és hangulatot se, mégis a többit meséljék el a képek…
Köszönjük mindenkinek a mai napot, fent és lent.