Két év kihagyás után megint sétáltunk egy kicsit estefelé, inkább késő délután. A helyszín ma is jó választás volt, mert szép volt és elhagyatott, békés – amíg fel nem vertük a csendet. A tájban az ember előbb kicsit bizalmatlan, tétova, majd egyre bátrabban viselkedik, végül már gyermeki önfeledtséggel észlel, rohangál, ugrál, énekel, vagyis: épp, amihez kedve van. A túra után ebből a gyermeki gondtalanságból nehezen áll át a hétköznapi világba, pedig muszáj. Mert másnap aztán megint reggel lesz, és kezdődik elölről a felnőtt élet.
Vagy inkább egy újabb túrára indulna?...
Túrázni mindig, mindenhol és mindenkivel lehet, akár a Túrakörrel is.
Folytatás velünk, valahol máshol, valamikor máskor.