Kerekegyháza, mint kiskunsági település, egyrészt ha felszínesen nézzük, átlagos, néhány látnivaló, de semmi rendkívüli, másrészt, ha alaposabban feltérképezzük, rengeteg értékkel bír, mind a belterületen, mind a határban. Utóbbiak egy kicsiny részét kívántuk ma gyalogosan megtekinteni.
A túrára jóval többen is jöttek volna, ha nem ijeszti el az érdeklődők nagyobb felét a meleg – de mint tudjuk, nyár van, és ilyenkor ez a klíma. Harminckét fok volt, ami soknak tűnhet, de az utóbbi napok legenyhébb délutánja volt a mai.
A lényeg, aki eljött, és őket be is vontuk a Csordajárás körbekerülésébe, kicsitől a nagyobbakig.
A helyen, ahol leparkoltunk, egy már nem működő kertészetnél, két kereszt is áll néhány méterre egymástól. Előbb a Borbély-, majd a Kaldenekker-keresztet néztük meg, aztán nekivágtunk – mi másnak, mint – a homokútnak.
A társaság egy része még nem túrázott velünk, így az első kilométerek a nézelődésen kívül az ismerkedéssel teltek. Érdeklődő, közlékeny társakkal hozott össze a sors, így nem is vettük észre, hogy fogy az út a lábunk alatt – és azt se, személy szerint én, hol is járhatunk, hol kellene eltérnünk kilencven fokkal, hogy más irányban folytassuk. Szerencsére, a megérzés ezúttal is segített, és rövid idő alatt sikerült magunkat visszahelyezni a térképre. Egy elhagyott tanyánál visszafordultunk, és rátértünk egy hatalmas tómeder rétjére, ami tulajdonképpen Lajosmizse és Kerekegyháza több kilométernyi közös határán terül el, és a múlt héten felkeresett Pap-szék folytatása, kicsit keletebbi irányba attól.
A meder alapjában véve egy végtelen mező, frissen kaszált fűvel, ritkásan virágokkal és sok kicsi, tövises iglicebokorral. Mindezek mellé sok olajfűz bokor.
Több kisebb mederrész van itt, köztük töltésutak húzódnak, illetve itt megy keresztül a történelmi Lajosmizse-Kerekegyháza határvonal is, és ebből kifolyólag van itt a végtelennek tűnő laposban néhány kis, formás határhalom is.
A határt azért írtam itt történelminek, mert évszázadokig – talán már a középkor óta – ez volt a határvonal, ami azonban kb. 55-60 éve egy örökös nélkül elhalálozott családdal összefüggésben megváltozott, és valahogyan egy nagyobb darab lajosmizsei/berénybenei föld átkerült közigazgatásilag Kerekegyházához. Ezt talán nem mindenki tudja.
Ennek a birtokvándorlásnak köszönhetően az a helyzet, hogy az errefelé emelt Tormosi-kettőskereszt – ami egy ilyen nevű középkori falu templomának és temetőjének emlékét őrzi, egy, a tájból jól kiemelkedő kis halmon – tulajdonképpen egy olyan faluról tudósít, ami sosem volt Kerekegyháza területén, mint ahogy azt az ottani helytörténeti anyagok mesélik. Tormos/Tormás falu a mai Berénybene területén volt.
Amikor a nagy mezőn átvágva gyalogoltunk, folyamatosan jeleztem a társaságnak, melyik a történelmi és kb. hol van az új határvonal a két település között.
Aki még nem járt ezen a vidéken (se), pótolja, mert mai vendégtúrázóink talán megerősítenének ebben, érdemes, mert ma is sok érdekes dolgot sikerült megtudni, kibeszélni, magunkba szívni a Csordajárásról.
Folytatás a jövő héten.
Köszönjük mindenkinek a mai napot, fent és lent.