Nehéz volt a mai túra helyzete a héten, mert sokszor változott, milyen lesz az idő a mai napon. Végül – az erős szél kivételével – a legjobban és legszebben alakult. Hideg sem volt, a Nap végig sütött, s bár a 80 km/órás széllökések megállásra kényszerítettek egy-két ponton, olyan gyönyörű kék volt az ég felettünk, úgy ragyogott a tavasz, benne szinte világítottak az épületek, az arcok, hogy végül egy csodaszép túra kerekedett ki belőlünk.
Talán az időjárástól való ijedelem, vagy más miatt, végül fele annyian voltunk, mint ahányan tervezték, hogy jönnek. Felnőtt én voltam csak, öt gyereket vezettem. Rajtuk persze nem múlott sem a hangulat, sem a hangerő. Énrajtam meg pláne…
Nagyot küzdöttek mind, nem elsősorban az elemekkel, sokkal inkább a kilométerekkel. Nem is maradt más választásom, mint meghívtam a végén a csapatot egy süteményezésre, mert megérdemelték.
Aki ma nem jött, az bánhatja, de valószínűleg nem fogja. Mert otthonról ezt a napot egyben elképzelni nem lehet, így azt se, miről maradt le, aki nem akart túrázni.
Mindenkinek köszönjük a mai napot, fent és lent.