Tizenhetedik túraévünk nyitányát tartottuk ma Kunpusztán. Éppen a napokban erősödtek fel az ott építendő autópálya ellenzőinek hangjai. A táj csendes volt, semmilyen zaj nem hallatszott. Még kutyaugatás se…
Az ég sötét, a táj szürkés-valamilyen színű; végig olyan érzésem volt, kellene egy jó zseblámpa, hogy lássunk. De az eső legalább csak az utolsó negyed órára kezdett rá, így végül szerencsénk volt az időjárással.
A napokban erősödtek fel a Kunpusztán át vezető autópálya ellenzőinek hangjai.
Kunpuszta egy csodaszép hely. Nem éppen januárban a legszebb, de a természet mindenkor megadja a felfrissülés és a kikapcsolódás ajándékát a vándoroknak, ugyanakkor megköveteli az iránta tanúsított tiszteletet. Utóbbit nem ismerik azok, akik itt bármit is építeni akarnak majd, és tönkreteszik ezt az idilli állapotot.
Az az igazság, hogy ez az autópálya úgy hiányzik az egész Felső-Kiskunságnak, mint mókusnak az erdőtűz. De bármelyik település bármely részén is vezetne, a kunpusztai rész helyett, ugyancsak értékes és pótolhatatlan természeti értékeket tenne tönkre. Hiszen az egész Duna-Tisza köze szinte végig természetvédelmi terület. Egész egyszerűen nincs jó megoldás a nyomvonalára. Egyetlen jó megoldás lenne, ha nem épülne meg…
A Petőfi Túrakör ezzel a mai gyaloglással megtette 2023-as első lépéseit egy jobb világ irányába.
A túra helyszíne szándékosan lett megint Kerekegyháza szélén. Mi az itt készült képek, az itt szerzett élmények közreadásával tudjuk segíteni és támogatni Kunpuszta megmentésének szívfacsaróan megható, de elég reménytelennek látszó ügyét…
Köszönjük mindenkinek a mai napot, fent és lent!