(747.) KUNPESZÉRI KERÜLÉS


Időpont: 2023. február 11. szombat
Útvonal: Kunpeszér -  Kiserdő - Bagóhegy - Dunavölgyi-csatorna - Baracsi-csatorna - Adacsi homokút - Kunpeszér
Táv: 11 km


Az első olyan kunpeszéri túránk volt a mai, amikor nem teljesen kívülállóként szerveztünk ezen a településen programot. Az iskola gyerekeinek régóta kijárt már egy hasonló megmozdulás, de mindenhez idő kell. És mostanára jött csak el az ideje a dolognak.
Sokszor siettetjük az életünkben bizonyos események bekövetkeztét, sokszor görcsölünk fölöslegesen azon, hogy miért nincs már ez vagy az meg, de minden pontosan akkor történik, amikor történnie kell.
A túra tervezésénél rizikós volt, hogy milyen időjárás lesz majd ezen a napon, lévén február, de az előző hét erősebb hidegei után épp szombatra engedett ki a fagy, s bár reggel, kezdéskor még voltak mínuszok, 1 óra körül már kora tavaszias időben fejeztük be a gyaloglást.
A templom és iskola előtt gyülekeztünk, kissé álmoskásan, negyed kilenctől. A gyerekek és szülők lassan szállingóztak, de aztán csak meglett a csapat egyik fele. A másik menet közben, a Bagóhegynél csatlakozott hozzánk. Mire pedig a fagyott homokúton, jeges tócsákat kerülgetve a Dunavölgyi-csatorna mellé értünk, már éppen harmincan battyogtunk az amúgy csendes határban. Persze, mondanom se kell, hogy a csend mindig épp ott szűnt meg létezni, ahol épp elhaladtunk. Előttünk csend, velünk zsivaj, utánunk csend. Mint amikor a nyugodt víztükrű tóba követ dobnak, majd annak elsüllyedése után, megint mozdulatlan lesz minden.
Ez alkalommal a falutól délre, a Kunadacs felé eső területet néztem ki mint bejárandó vidéket. A már említett Bagóhegy a kunszentmiklósi út alatt lévő homokbuckatömb, ami régen kopáran meredt a végtelen vizek fölé, de ma már ő is beépítetten éli tovább az életét, és az egykori hatalmas nedves rétekből is csak a rétek maradtak meg, a nedvesség alig. Ráadásul az egykori rétek nagyobb részét művelés alá vonták, így a túra útvonala is kénytelen-kelletlen szántóföldek közé is szorult egy szakaszon.
A Bagóhegy mellett folyik el a "Csati", ahogy a helyiek nevezik a DVCS-t. Partján szebb vagy elhagyottabb víkendházak, telkek. A víz szélén stégek, amelyek a helyiek elmondása szerint nyáron nagy élet kellékei az ott nyaralók, fürdőzők, horgászók életének. Az egyiken emuk járkáltak bambán a reggeli hidegben.
A csatornaparton egy kissé elhanyagolt volt a szekérút, hiszen nemigen jár rajta senki. Mi most kicsit megbolygattuk a gazos fűcsomókat. Két csatornát is kereszteztünk rövid időn belül. Az elsőnél pihenőt és tízórai szünetet tartottunk. Az idő nem volt ehhez ideális, viszont a gyerekek már erősen óhajtották. A csatornák befolyója egy-egy kis zsilipszerű vízművel ékesítve. Ezek csábító mászó-alkalmasságok lettek volna, de veszélyességük miatt nem nagyon lehetett próbálkozni rajtuk.
A második csatornán átkelve, betértünk a szántóföldek közé, amik kis növésű gabonacsomóikkal legeltetésre váró, füves pusztának hatottak. Őzek legeltek is rajtuk. A tábláik között kanyargó szekérút, a lassú melegedésnek köszönhetően, kezdett kiolvadni a fagyból, és alattomos módon rakta alánk a saras foltokat, amiken nem egyszer a lábunk is kilendült alólunk. Figyelni kellett minden lépésre.
A semmi közepén, így kicsit kopár, de végtelenül nyugodt helyen áll egy régi tanya, amit az utóbbi időben kezdtek szépen felújítani. Udvara rendezett, gyepes tér, nyírfák, szép kiülő. A gyerekek persze alaposabban is szétnéztek volna, de nem illik hivatlanul ilyesmi.
A tanya mögötti kis erdőfoltban vadetető mutatta magát. Ezt sem lehetett kihagyni, és a fiatalok hagyományos közelítős-üdvrivalgásos módszerrel be is cserkészték volna, de az ott rejtőző őzek még odaérkezésük előtt elinaltak, szép sorban, a szántás bordái fölött szökellve. A gyerekek utánuk eredtek, hátha utolhetik őket, de pár méter után - látván a dolog reménytelenségét - feladták.
A tanya után már a Baracsi-csatorna következett. Ennek hídján is átkeltünk, aztán egy éles irányváltással keleti irányban folytattuk. Bal oldalról mellettünk a csatorna medre, sok nádassal, kevesebb fagyott vízzel, jobbra széles mező. A Nap kezdett újra ki-kisütni. Mellőztünk két ülő lest, aztán elértük az adacsi homokutat.
Ennek sarkánál nagyobb, fagyott vízfelület csillogott, olyan erős mágnesként vonzva a tekinteteket, még inkább a kalandra kész lábakat, hogy értelmetlen lett volna megakadályozni az alkalmi jégpálya kipróbálását. Veszélyt a kb. 5-10 cm-es mélységű vízterület megfagyva nem jelentett. Bárhogy ugráltak, csúszkáltak rajta, csak ritkán repedezett, ám két alkalommal azért mégis megadta magát, így voltak, akik a cipőjükbe és nadrágjukba némi vizet vételeztek. Róluk a vizes darabokat levetettük, száraz zoknival, kendőkkel, pulóverekkel melegítettük őket, míg a szülők értük nem jöttek autóval.
A csatorna újabb hídjánál megint derékszögben kanyarodtunk, és már északi irányban, a falu felé gyalogltunk tovább. Mindössze 4 km maradt a célba érkezésig.
Az idő itt már kifejezetten enyhének hatott, különösen azt figyelembe véve, hogy előző nap reggel -13 volt.
A faluhoz közeledve szép tanyákat, öreg nyárfacsoportokat fényképeztünk még, illetve utolsó erőtartalékainkat összpontosítottuk. A felnőttek arcán is furcsa fényű fáradtság látszott, a gyerekek ábrázatáról nem is beszélve; de ha nem is láttuk volna rajtuk, hogy elkészültek az erejükkel, akkor is tudtuk volna, mert a hangjuk már alig-alig harsant fel egy-egy pillanatra. Ez pedig gyerekeknél a fáradtság legbiztosabb jele.
Aztán valahogy csak beértünk Kunpeszérre, amit már senki se bánt. A házak között sorban köszöntek el azok, akik arra laktak, nekik értelmetlen lett volna visszajönni a templomhoz. Oda már csak azok jöttek, akik onnan indultak haza. Két sofőrt kivittem a Bagóhegynél hagyott autóikhoz, hogy még ne kelljen fél órát gyalogolniuk a járművekért, aztán a célban még egy kis süteményezést követően, elköszöntünk egymástól. Mindenki ment haza pihenni.
Összefoglalva a mai napot: pozitív volt a túra fogadtatása, a résztvevők zömét nem kell legközelebb se gyaloglásra noszogatni, noha lábukban a 11 km-rel abban a pillanatban, amikor végeztünk, nyilván nem mindenki örült volna a kérdésnek: eljössz-e máskor is? De a pihenés csodákra képes, és pihenten már mindent másképp lát majd az ember...
A tervek szerint: folytatása következik!
Mindenkinek köszönjük a mai napot, fent és lent.

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Bajdik Bonita (Kunpeszér), Bajdik Zoltán (Kunpeszér), Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellő (Lajosmizse), Bíró Nikolett (Kunpeszér), Csernák Mihály (Kunpeszér), Csorba Ramóna (Kunpeszér), Drabant Márk (Kecskemét), Drabant Máté (Kecskemét), Fehér Benet (Kunpeszér), Fehér Dominik (Kunpeszér), Mátyás Katalin (Ladánybene), Mészáros Márk (Kunpeszér), Mészáros Zsuzsa (Kunpeszér), Nagy Anita (Kunpeszér), Nagy Irén (Lajosmizse), Ordasi Dániel (Kunpeszér), Orosz Csilla (Kunpeszér), Palotay Alvin (Kunbábony), Palotay Maja (Kunbábony), Pocsubay József (Kunpeszér), Pocsubay Panna (Kunpeszér), Pocsubay Petra (Kunpeszér), Rápolti Róbert (Kunpeszér), Rápolti Zsolt (Kunpeszér), Solymosi Máté (Kunpeszér), Szűcs Dezső (Kunpeszér), Szűcs Hanna (Kunpeszér) és Várkonyi Ildikó (Kunbábony).