Még jutott egy kis erdei barangolás a hét utolsó napjára is, ebéd előtt, egy meseszép erdőben. A tanösvény tizenvalahány éve működik, és nagyon szépen betölti azt a szerepét, amiért kitalálták: körbevezeti az embereket a táborfalvi katonai terület egykor elzárt, így mindenféle erdőműveléstől mentes részén. És ahol néhány évtizede még tankok harcoltak és aknatölcsérek robbantak, ma már mindenhol a csend az úr, amibe néhány rebellis, tavaszt érző madárka hallatszik csak olykor bele. Na meg persze az arra sétáló emberek jókedvének hangjai, a gyerekek megszokott alapzaja.
Aki keveset járja a természetet, télen főleg, azt gondolná, ilyenkor az erdő unalmas, semmilyen, nincs élet, minden alszik vagy meghalt benne. Ennek persze épp az ellenkezője az igaz, mert a téli erdőben is ott van az élet ezernyi nyoma. Úgyhogy, ha valaki ezt még nem tapasztalta meg, esetleg, járjon többször erdőben télen - vagy minden más évszakban is…
Köszönjük a mai napot mindenkinek, fent és lent.