(726.) XI. JÉGTÖRŐ MARATON


Időpont: 2022. február 27. vasárnap
Útvonal: Mánteleki erdészház - Körtefás út - Peszéri-rétek és -halmok - Peszéri-erdő - Mánteleki erdészház
Táv: 42 km


Miután Csaba nem szervezett idén Jégtörő Maratont, Dömötör Zsolti szólt, hogy ne hagyjuk ki ezt az évet sem! Ötlete is volt, a Peszéri-rétek és a Peszéri-erdő. Örültem neki, mert ezek a részek, viszonylagos közelségük ellenére ismeretlenek voltak számomra. Megállapodtunk a dátumban: február 27., vasárnap. Előzetes terepbejárások következtek. Mivel a terv szerint egy kis részen lőteret is érintett a túra (igaz, csak civilek által is járt utakat, valamint tanösvényt), nem hirdettük a facebook-on, nem kockáztattuk, hogy esetleg belekössenek. Ennek és az idő rövidségének ellenére, próbáltuk minél szélesebb körben hirdetni. Volt is érdeklődő szépen.
Végül a túra reggelén, a Mánteleki erdészháznál nyolcan vártuk az indulást. Egymás üdvözlése, és egy koccintás után ez be is következett. A reggel kellemesen hűvös volt, de nem fagyott, mikor elindultunk a Körtefás úton. Mellőztük a ma már megtámasztott, de még élő, több száz éves vadkörtefát. Valamint a túrázók egy részének kedves, nemzeti színű szalaggal átkötött kis tölgyfát (egy tragikus körülmények között elhunyt túratársunk emlékére ültettük). Rövidesen kiértünk a Peszéri-rétre. A nyílt terepen a hideg szélnek semmi nem állta útját, átjárta a ruhánkat rendesen. Sorban jöttek a halmok.  Vastag-hegy, Kettős-hegy, Kása-hegy, Dög-hegy, Zsidó-hegy, Pásztor-hegy, Kanász-hegy, Kápolna-hegy, Árpás-hegy. A régi időkben az ilyen, viszonylag kis kiemelkedések fontos helynek számítottak. 
A Kása-hegyen őskori és középkori település nyomát találták. A Dög-hegyen középső bronzkori földvárat. A Zsidó-hegyen szarmata temető, valamint késő avar telep feltárására került sor, továbbá késő középkori településre utaló leletek is előkerültek. A Kanász-hegyen őskori, és késő középkori település nyomai kerültek elő. A Kápolna-hegynél középkori templom nyomait, valamint szarmata, Árpád-kori, késő középkori település és avar temető meglétét rögzítették. Itt a Kápolna-hegy mellett egy emlékkereszt és egy emléktábla is hirdeti a rég elpusztult templomot, települést, aminek ma már a nevét sem tudni.
Itt jött el az alkalom arra, hogy készítsünk egy fotót a Kárpátaljai Hazajáró Egyletes ismerőseinknek, melyet elküldtünk a Kárpátalján példa értékű helyismereti és hegyvidéki túrákat szervező csapatnak szolidaritásunk jeléül. Akinek volt, az felvette az egyesület pólóját. (A túra előtt pár nappal Oroszország megtámadta Ukrajnát. Akkor még úgy gondoltuk, hogy a konfliktusnak hamar vége lesz. Ma már (2022. 03. 27) látjuk, hogy a háború elhúzódik és a következmények beláthatatlanok).
Egyetlen autóval találkoztunk az utunk során. Ennek azért van jelentősége, mert a nagyokosok migránsoknak néztek minket. Ezt a rövidesen terepjáróval odaérkező mezőőrtől tudtuk meg J. Út közben rengeteg őzet láttunk, szinte olyan benyomásunk volt, mintha követnének minket. Érintettünk egy hangulatos kis tavat, mely állítólag egykor bányató volt. Majd magunk mögött hagytuk az ilyenkor kissé kietlennek tűnő pusztát és „bevetettük magunkat” a Peszéri-erdőbe. Az erdő szélén megtekintettük a környékbeli vadásztársaság által létrehozott, az elhunyt társaik nevével ellátott emlékhelyet. Az erdő a Natura 2000 hálózat része. Egy része a középkorban úgynevezett uradalmi tilos-erdő volt, ahol tiltott volt a fakitermelés. Kis területen a mai napig fennmaradt természet közeli állományok különleges természeti értéket képviselnek. Egykor itt terült el a törökök által elpusztított középkori Kunpeszér település. Közben a nap is kisütött. Megpihentünk a Nemzeti Park által, az OAKEYLIFE Projekt keretében felújított, Erdei Látogatóközpont előtt, mely korábban erdészház volt.
Tovább haladva érintettünk a szintén nagy múltú, egykori Keresztes erdészházat, ami szintén teljes felújításon esett át. Látszólag magán terület, a régi kereszt – melyről a régi épület a nevét kapta - még áll. Visszatérve a lőtér határra megnéztünk egy 1800-as évek közepén állított határkövet. Majd elindultunk vissza a Mánteleki erdészházhoz. De előtte még kerültünk egyet a Buckás erdőben, ahol a borókákkal és fehér nyarakkal benőtt homokdombok télen is impozáns látványt nyújtanak. Lőtér ide vagy oda, a cross motorosok áldatlan tevékenysége itt is tetten érhető.
A tanösvényt egy bucka tetején értük el, ahol még tettünk egy utolsó pihenőt, majd besétáltunk a célba, ahol még egy jót beszélgettünk a kissé fáradt, de vidám csapattal. Ezúton is köszönöm Zsoltinak a vezetést, s a beszámoló megírásához a helytörténeti információkat. Az emléklap is az ő munkája, amit az utóbbi időben bevált módon e-mailben küldött szét a résztvevőknek.

Kovács Gábor (Dabas)

Ezen a napon együtt túrázott: Dömötör Zsolt (Kecskemét), Farkas András (Dabas), Farkas Gábor (Dabas), Kovács Gábor (Dabas), Makai Péter (Lajosmizse), Tar Gábor (Seregélyes), Tury-Nagy Attila (Seregélyes), Tury-Nagy Attiláné Barbara (Seregélyes).